Archív

Talán mondhatjuk, hogy egy űrt tölt be a magyar zenei színtéren Meggyesházi Éda, azaz Musica Moralia. Rendkívül személyes és különleges, „csendes zaj”, ahogy ő szokta jellemezni dalait. Élőben lesz alkalma mindenkinek igen hamar meghallgatni, hiszen július 6-án láthatjátok, hallhatjátok a Központban. Biztos, hogy aznap nem kell más program után kutatni.

Salvai Ádám interjúja
fotó: Kósa Péter

Mit mondanál annak, aki első alkalommal hallgatja a zenéd?
Általában úgy szoktam bemutatni a musicamoraliát, hogy én dalokat írok. Meg, hogy örülök, hogy eljött a koncertre. De nem vagyok nagyon beszédes a koncertek alatt, néha mesélek egy-két dalról, hogy hogyan születtek. Eleinte zavart, hogy nem beszélgetek annyit a közönséggel és mindig lenyűgöz, hogy valaki ebben ügyes tud lenni. Aztán idővel hozzászoktam, mert én valójában énekelni szeretek és nagyon koncentrálnom kell végig, hogy jó legyen egy-egy koncert.

Szokatlan a stílus és a hangzásvilág, amiben mozogsz. Hogyan kötöttél ki ennél az iránynál?
Körülbelül 15 évvel ezelőtt kezdtem el dolgozni a musicamoralián, mint projekten. Amiből 8-9 úgy telt el, hogy nem mutattam meg senkinek és nagyon kevés embernek beszéltem róla. Így elég sok időm volt arra, hogy azon gondolkozzak, mit is szeretnék. Nagyon befolyásolt az, hogy limitált felszerelésem volt. Egy ideig egy olyan gitáron írtam, amin két húr volt, majd egy zongorán, amin csak egy oktáv működött, így nagyon sok mindent az ének szintjén kellett hoznom, hogy egészként kiforrjon egy dal. Ehhez még a mai napig ragaszkodom, de most már a cimbalommal arra is lehetőségem van, hogy azt a fajta minimalizmust, amit a többi hangszer esetében rám kényszerült, kihasználjam. Illetve van ennek egy biológiai oldala is, egy lányból ennyi hang jön ki, egy olyan lányból, mint én, meg még „ennyibb”. Én a mai napig nem gondolom szokatlannak, de fontos számomra, hogy amikor énekelek, annak oka legyen, hogy miért olyan, de ez már egy kompozícióval kapcsolatos kérdés, hiszen egy dalban minden rész kapcsolódik egymáshoz.

Hogyan tekintesz a zenére, mit jelent a számodra?
Valójában a felnőtt koromat, mert 16 éves koromig visszanyúlik és ezzel együtt a személyiségem nagy részét is. Én nem emlékszem olyan időszakra az életemben, amikor a musicamoraliát ne önmagammal azonosítottam volna. Ez valamilyen szabadságot is jelent nekem, hiszen az összes büszkeségemet, bizalmamat ebbe helyezhetem és nyomon tudom azt a képet is követni, amit önmagamról alkotottam, annak ellenére, hogy ez folyamatosan változik. Furcsa dolog elkezdeni saját zenét szerezni, nekem pillanatok alatt megváltoztatta az életem. Leültem egy béna gitárral, és mire befejeztem az első dalt, amit írtam, ez lett a legfontosabb dolog az életemben. Persze az is valamilyen nehézség, hogy meg tudjam őrizni, hogy fejben tudjam tartani, hogy ez igenis fontos.

Az eddigi pályafutásod során melyek voltak a legnagyobb élmények?
A külföldi koncertek mindig azok, mert az egy nemzetközi megmérettetés, és jól látni, hogy mennyire univerzálisan működik a zene. De a legújabb fontos élményem az, amikor májusban Ágnes Obel előtt játszottam az Akváriumban. Nagyon sokáig azt hittem, hogy én olyan zenét írok, amit nem lehet egy tömegnek előadni, de ez akkor megváltozott bennem. Fantasztikus lehetőség volt számomra, nagyon sok erőt adott, hogy megtapasztalhattam, hogy mégis működik, még egy ekkora térben is.
Ugyanakkor a mai napig egy új dal még mindig a legnagyobb élmények közé sorolható. Ha megírok egy dalt alig várom, hogy elénekelhessem másoknak.

Legfrissebb dalát itt mutattuk nektek, hallgassátok meg!

Ha megtehetnéd, hogy bárhova elutazhatsz, hova szeretnél menni?
Az egyik hely az Nuuk, Grönland fővárosa, ahova szívesen elmennék. Nagyon érdekel, hogy milyen az élet teljesen más körülmények között.
A másik pedig biztos a naprendszerünkön kívül lenne, nagyon izgat, hogy azok a feltételezések, amelyeket a csillagászok állítanak a távoli égitestekről mennyiben igazak. Szívesen ellenőrizném őket.

Dalszerzés közben, alkotáskor mi inspirál? Vannak előadók, akiket komolyan követsz és hasonló hangzásban utaznak?
Mindennapi beszélgetések vagy van, hogy olvasok valamit és azt a saját tapasztalataimhoz kapcsolom, amiből aztán új dalok születnek. De legtöbbször mindennapi események.
Igen, vannak olyan zenészek, akiket követek, de nem igazán a hangzás miatt. Patrik Wolfot például azért szeretem, mert iszonyatosan természetes a hangszerei között és én is próbálom ezt megtanulni; Mariam Wallentin fantasztikus mesemondó, és ez nagyon tetszik. Antony Hegarty pedig egy nagyon finom előadó, akinek a dalaiban tökéletes az időzítés és ez is egy dolog, amit szeretnék jobban megtanulni. Általában azokat követem, akiktől azt érzem, hogy sokat tudok tanulni, ha csak meghallgatom őket, vagy látom őket élőben.

És ha már az inspirációkról és az alkotásról volt szó, hogyan kell elképzelni a dalszerzés folyamatát az esetedben?
Rettenetesen sok papírfecni, leírt mondatok, meg a telefonomban a diktafon is tele van apró dalrészletekkel, amik ott ülnek akár hónapokig. Aztán történik valami velem és előveszem őket. Van, amikor nem lesz belőle rögtön semmi, csak évek múlva. Általában a fejemben már előre kirajzolódik, hogy melyik dalokat szeretném megírni, de csak egy gondolati vázlatban, akkor még nincs dallam és szöveg sem, csak azt érzem, hogy erről vagy arról „beszélnem” kell. Viszont tisztán periódusokra osztható mondjuk egy időszak, amit dalszerzéssel töltök, körülbelül 2-3 dal ölel fel egy korszakot.
Azt észrevettem, ha túl sok dolog történik velem egyszerre, akkor nem tudok írni, illetve időt kell adnom magamnak, hogy a megfelelő szavakat, kifejezéseket megtaláljam.

Tegyük fel, hogy bárkivel dolgozhatsz. Kikkel szeretnél együttműködni?
Most nagyon vágyom arra, hogy a Klinikkel, a kiadómmal megcsináljuk az új albumom, ami azért jó, mert ez egy elérhető álom. Viszont szeretném egy kicsit jobban a könnyű és komolyzene határán kipróbálni magam. ArvoPartot nagyon szeretem, ő egy jó példa lenne. Illetve szeretnék majd egyszer elmenni Meredith Monk egyik kurzusára is, amikor majd azt érzem, hogy elég jó vagyok már hozzá.
Arra nagyon vágyom, hogy más művészeti ágban dolgozókkal együtt működjek. A legjobban filmzeneszerzés érdekelne. Nagyon rég egy dokumentumfilmhez írtam zenét és azt nagyon élveztem. A közös gondolkodás sokkal határtalanabb, mint amikor az ember a saját fejében bújik el.

Mik a tervek a közeljövőben és mikor várható legközelebb koncert?
A legközelebbi koncert július 6-án lesz a Központban, egy Klinik esemény a kiadó többi zenészével együtt. Nagyon várom, mert egy inkább akusztikus hangzásvilágú est lesz, úgyhogy nem fogok nagyon kilógni. Ezen kívül a már említett album is tervben van.
Személyes szinten szeretnék nyáron még pár dalt befejezni, valamint egy kicsit keresgélni a saját zenei határaimat. Mármint nem megőrülni, csak új dolgokat felfedezni, van egy-két zenei megoldás, amit nagyon régóta ki szeretnék próbálni.

Sok-sok év múlva mit szeretnél, hogyan gondoljanak vissza az emberek a Musica Moraliára?
Az nagyon jó lenne, hogyha még lenne, és szeretnék. Ha én folyamatosan fejlődni, változni tudnék, a közönség pedig ezt élvezné. Az még mindig meglep, hogy emberek nagyon mélyen tudják megélni a musicamoraliát. Sosem gondoltam volna, hogy ezt rajtam kívül más is megtapasztalja a zenémen keresztül, de ez egy nagyon jó érzés. Azt hiszem, ezt szeretném, hogy ők is olyan mély emlékeket, érzéseket tudjanak kötni a musicamoraliához mint én.

Musica Moralia a facebookon

Megosztom.

Comments are closed.

A lájk felmelegít, és tele van C-vitaminnal.

Kövess minket facebookon!

 

 NOWmagazin.hu