Archív

Édesded butaság és zsiványság, nőies határozottság és kislányos szertelenség. Ez mind FATUM Mannát, azaz Dezső Mariannát jellemzi, aki pedagógusból lett piercer, majd tetoválószalon alapító, egy éve pedig az ignorant tetoválások egyik hazai képviselője, ami nála nemcsak munka, hanem életstílus is. Saját kis szalonjában beszélgettünk a Vár-dombon, kis négylábúja hangos szuszogása közepette. 

Décsy Eszter interjúja

Egy korábbi cikkünk kapcsán írtál rám fb-on, amiben a trash és a hand-poke tetoválásokról volt szó, és rendesen ki voltál akadva, hogy megint egy csomó hülyeség hangzik el ebben a témában, és ezt valakinek végre helyre kéne raknia. Akkor tegyük helyre, tetoválás terén hogy is van ez a trash-sel?
Nagyon sokrétű téma, de mindenki leegyszerűsíti azzal, hogy az a trash, ami rossz, csúnya. Ránéz, és nem tudja értelmezni, értékelni, azt mondja, visszahozzák a divatba a börtöntetkót, pedig nem erről van szó. A börtöntetkók azért voltak olyan rosszak, mert nem volt megfelelő technikai háttér, nem volt jól előkészítve, de nem is maga a tetoválás volt a lényeg, hanem a szimbólum. Egy társadalmi csoport jelenítette meg magát ilyen módon, mint a punkok is; taréj, festett köröm, piercingek, béna tetkó. De nem azért volt béna, mert nem tudtak rajzolni, hanem, mert ezt tudták kivitelezni. Aztán később ez összefonódott a csoportokkal, kvázi stílus lett.
Én egyébként trash helyett inkább az ignorant szót szoktam használni, én is ezt képviselem. Le kell szögezni, hogy ez nem egyenlő a hand-poke-kal, kézzel is és géppel is készülhetnek ezek a minták. Az ignorantnál valójában arról van szó, hogy direkt lebutított minták készülnek, de technikailag profin. Kizárólag kézzel írok és rajzolok sematizált ábrákat, de többnyire géppel tetoválom fel. Hogy most ez divat-e, vagy nem… a minimál jó régóta jelen van, az ignorant is ide tartozik. A FATUM-on belül ott van Zólyomi Gábor, aki geometrikus formákat csinál, nagyon szépen megszerkesztett, letisztult, vonalas ábrákat, ez is minimál, csak máshogy.

Össze tudod még számolni egyáltalán, hányszor hangzott el valami olyasmi, hogy “jó-jó ez a tetkó, de te nem tudsz rajzolni?”
Hehe, hát, találkoztam olyannal is, hogy biztos parkinsonos vagyok és remeg a kezem, ezét nem tudok egyenes vonalat húzni. De, persze, kapom azt is, hogy nem tudok rajzolni, amire az a csodálatos válaszom, hogy “Valóban, nem tudok rajzolni. Ezt tudom csinálni.”. Azt is sokszor mondják, hogy “ezt bárki meg tudja csinálni”. Kollégám, Debreczeni Gábor, aki több, mint 20 éve tetovál csodálatos dolgokat, szerintem ő a kontúrmester, egyszer nekiállt, hogy megtervez egy ilyet helyettem, és nem tudta megcsinálni. Direkt lebutítani vagy bután ábrázolni valamit néha nagyon nehéz dolog, akármennyire is úgy néz ki elsőre, mintha bárki nagymamája otthon simán megrajzolná.

Azért mégiscsak rákérdezek, hogy milyen művészeti előéleted volt, merthogy azért csináltál már ezt-azt korábban is, ráadásul pedagógusnak tanultál…
Igen, megtanultam a leckét. :) Az ELTE-n végeztem pedagógia szakon, de egy percet nem tanítottam, csak a kötelező gyakorlaton. Az egyetem alatt piercingeztem Müllner Csaba stúdiójában. Az egy nagyon jó időszak volt, de vége lett, mert azt mondtam, hogy nem akarok ezzel foglalkozni. Nagyon szép szakma, nagyon tisztelem itthon a művészeket, de én nem akartam beleolvadni az itthoni közegbe, mert szerintem nagyon letapadt valami, még mindig megy a metál, a motor. Maga a közeg ragadt meg egy ponton. Ebbe nem akartam beszállni. Nagyon örülök, hogy a FATUM nem ilyen.

Szóval volt egyfajta küldetés tudatod, hogy ezt a közeget megreformáld?
Igen, vissza is kanyarodok ide, mert akár mennyire mondtam anno, hogy ezt lezárom, láttam azt hogy jönnek be az új dolgok, de még mindig nem voltam elégedett.
A FATUM már 5 éves. Mikor alapítottam, mindenhol az ment, hogy egy tetoválónak nagyon durván jól kell rajzolnia, és csak egy dologhoz értsen, de ahhoz nagyon. De könyörgöm, ha kimennek külföldre guest spotra, és valaki kér tőlük egy bármilyen mintát, de nem vág a stílusukba, akkor mit mondanak? És biztos, hogy kimennek, mert itthon a tetoválásban nagyon béna pénz van, pedig egy luxuscikkről beszélünk. Szóval nekem nagyon nem tetszett ez a hozzáállás. Én azt gondolom, hogy ha bejön a vendég, bármit kérhet, nekünk tudnunk kell teljesíteni, legyen az egy custom cucc, egy durva portré vagy egy kis csillag. Ráadásul van olyan, hogy valaki csak közepesen jó rajzoló, de a elképesztően jó tetováló; ott van például Zólyomi Gábor, aki egy csomó dolgot nem tud kézzel úgy megrajzolni, mint mondjuk Lipka Lilla, de nagyon ért a fotosophoz és úgy tud kontúrozni, mint nagyon kevesen.

Így öt év távlatából visszatekintve, a szalon kétségtelenül nagyon sikeres, de hogy látod, sikerült ezt a szemléletváltó missziót is beteljesítened?
Szerintem sikeres, minden téren. Mindenki megtalálta a saját stílusában a munkát és a munkába bele tudja tenni önmagát.

Az előbb mondtál egy érdekeset, ami megütötte a fülem, hogy a “itthon a tetoválásban még mindig nagyon béna pénz van”. Szinte mindenkitől azt hallom (és ez sajnos motiváció is egyes embereknél, hogy tetoválni kezdjenek), hogy ebben jó pénz van. Szerinted miért béna, vagy másoknak mitől nem az?
Jó pénz van benne, egy magyar átlagkeresethez képest. A legtöbben azt látják, hogy egy tetováló alig dolgozik, pik-pakk megcsinál egy munkát, kap érte egy csomó pénzt, olyan zenét hallgat, amilyet szeretne, úgy néz ki, ahogy szeretne, nem kell ingben ülni az irodában. Ezek tények. De ott a mögé rakott munka; a tervezés, az előkészületek. És ott az anyagköltség is. Ha profi szalont viszel – és itt jön be újra a trash dolog, én nem kollégiumban pókolgatom a barátnőimet gagyi festékkel – az teljesen más. Itt minden steril, csak prémium cuccokat használok, még vazelin helyett is shea vajat, minden organikus és raw. Egy időben jártam dermatológushoz is, hogy felkészüljek, mennyire lehet szúrni, ha vegyes technikát használok. Ezekhez a dolgokhoz képest az, amit keresek nagyon elenyésző, de mivel egy stúdióm is mellette, így fenntartható. Itthon úgy éri meg tetoválónak lenni, ha jó stúdióban ülsz, megtaláltad a saját stílusod, sok munkát vállalsz, és néha elmész külföldre is dolgozni. Abba gondolj bele, hogy itthon 40.000 Ft egy cipő, most mindenki sneaker őrült, látom, hogy a tizenéveseken olyan sportcipő van, hogy megőrülök. A tetoválás minimál ára 10.000 Ft és örökre ott marad. Fura, nem?

Mennyire tartod divatnak az ignorant tetoválásokat, hova fog kifutni?
Én a legjobbkor kezdtem el csinálni, de anno Dorcával hatalmas kínlódás volt. Ő azóta csodálatosan felnőtt és kirepült a világba, de akkoriban még mindenitől megkaptam, hogy “ez a tetoválód? ezt csinálja?” Pedig gyönyörűen rajzol, illusztrátorként végzett képzőművész, nem egy kis gyagyáska. Szeretem ezt a vonalat és rossz látni, hogy kinn ez elismert, custom, tényleg egyedi, itthon felmennek a DaFont-ra és le van tudva. Persze, ez is olyan, hogy egyszer a szoknya van jobban előtérben, aztán a nadrág. A tetoválókultúra is változik. Mindig van egy masszív réteg, aki nagy dolgokban gondolkodik, óriás téma legyen mögötte, nagyon ki legyen dolgozva, de mindig volt olyan is – csak most  jobban előtérben van – akik könnyedebbet szeretnének, valami egyszerűbbet, ami épp csak jelzés értékű, vagy csak szimplán szép.

Egyszer azt mondtad, hogy ez a stílus jellemez téged a legjobban, ezt hogyan fogalmaznád meg?
Édesded buta dolgok. :) Teljesen egyszerű, mintha gyerek rajzolná, ez mindig kedves nekem. Csodálatos a gyerekagy, nem kell túlgondolni.

A munkáid nem csak rajzok, többnyire inkább szavak, ráadásul magyarul. Külföldiek is kérnek tőled magyar szavakat?
Nagyon szeretem, hogy a magyart sokszor nem lehet lefordítani. Megpróbálod, de aztán legyintesz, áh… hagyjuk is. Rájöttem arra, hogy ezzel nagyon lehet játszani, a többletjelentéssel, alakokkal. Nagyon sok ukrán vendégem van, sok szlovén, amerikai, már Ausztráliából is jöttek. Imádom, hogy el kell magyarázni a jelentéseket. Nemrég járt nálam egy ukrán kislány, és neki kellett az, hogy “jólesik”. Kérdeztem, hogy jólesik – egyben, vagy jól esik – külön, mert az egyik ezt, a másik meg azt jelenti. Elsőre nem értette. :) Itt tanult a CEU-n és nagyon tetszett neki, hogy sokat használjuk ezt a szót. Sokan kérik még a “szia” vagy “puszi” szavakat, amiken nyilván nevetnek ők is, én is.
Érdekes, hogy a vendégeim szinte soha nem kérnek negatív töltetű szavakat, ha mégis, hamar meggondolják magukat, és inkább valami pozitívat választanak helyette.

Mi az 5 kedvenc szavad?
Jó kérdés… Sok van, meg a közmondásokat is szeretem. Zsivány – ezt használom is sokat. Kisanyám (mutat a saját tetoválására), központi temető – ezt németül is szeretem. Hullám. És a csodálatos.

Van egy zöld dínó, ami már a védjegyed lett, minden fotón rajta van. Ő honnan került a képbe?
Nagyon vicces, rengetegszer megkaptam már, hogy miért érintem hozzá a friss tetováláshoz, de most végre kimondhatom nyilvánosan is: nem érintem hozzá, nem vagyok gyökér! :) Dínó non-stop fertőtlenítőben ázik, mert megérintik az emberek, szeretik, de még így sem rakom rá a tetkóra. Alapvetően nem vagyok mániákus dínó függő, egy barátomtól kaptam. Minden művésznek van valami vízjele, amit rárak a fotókra, de mivel nem tartom magam művésznek, az ovisoknak bábuja van, így lett Dínó.

Mesélj a szalonon kívüli dolgokról is. Egy éve kezdtél tetoválni, de az Apparel már korábbra nyúlik vissza…
Mostanában háttérbe szorult a bőrözés. Pirográf technikát használok, pontozva csináltam bőrbe égetett mintákat, felvarrókat, táskákat, kabátokat, de nagyon sok vele a munka, és úgy döntöttem, inkább foglalkozom a szalonnal többet, minthogy attól vegyek el időt. A kabátfestés full custom, ha van ötletem és időm, akkor foglalkozom vele, arra jött ki nemrég egy imidzsfilm is, lett most hat kabát, lehet vinni, de megrendelésre is dolgozom.

✱ FTA ✱ from Kickass Factory on Vimeo.

Nemrég volt két kiállításod is, ezek hogy sikerültek? Hogyan fogadták a munkáidat?
Nemrég Győrben volt egy bőrös workshop, ahol kiállítottam. Nagyon szerették, tök jól sikerült. 27 kép volt kirakva, direkt Győrnek csináltam néhányat; volt benne kisautó Audival, meg Győrújbarát kifigurázva ujj barátokkal. A cél itt is az volt, hogy kiállítási tárgyként is működjenek a rajzok, de aztán lehet jönni és bőrre varratni őket. Két-három minta el is kelt ott.

Előtte pedig a Hadikban volt a Téli gyerek vagyok c. kiállításod. Az a hely eléggé klasszikusan művészeti-irodalmi atmoszférájú, ott hogyan működött a kiállítás?
Hát, először néztem is, hogy biztos az én munkáimat akarják-e. Az ottani szervező, Anna, nagyon próbál nyitni és behúzni más dolgokat is, és ezt nagyon jól csinálja. A művészet nem feltétlenül csak a klasszikus dolgokat takarja, és innen jött az ötlet, hogy a tetkós szcéna is megjelenjen. Nagyon örültem a felkérésnek és nagyon jól sikerült az egész. Meglepett, hogy nagymamám korabeli hölgyek is jöttek gratulálni, tetszett nekik, ezért is mondom, hogy a “butaságnak” van egy csodálatos szépsége, egyszerűsége, ami mindenkit meg tud fogni.

fotó: Zsiga Pál

Megosztom.

Comments are closed.

Csak a lájk ad erőt

és mindent lebíró akaratot!

Kövess minket facebookon!