Archív

A bohém lelkű Antonia Vai nemrég egy lenyűgöző klippel tért haza Marokkóból, ezt megelőzően pedig fél évig utazgatott ide-oda a világban. Az új dal és klip egyben egy új, stílusokban gazdag és eklektikus album előfutára is, amit nyár végére tervez. A készülő lemez kapcsán beszélgettünk kalandokról, otthonokról, inspirációról, és arról, hogy mitől ő a föld utolsó dívája.

Nemrég jelent meg egy új dalod, a Warrior Soul és hozzá egy nagyon szép klip, amit Marokkóban forgattatok. Mesélj egy kicsit az országról és az ottani élményekről.
Marokkó volt számomra az első igazi kultúrsokk. Nagyon imádom! Ott van Spanyolországgal szemben, mégis egy egészen más világ. Hatalmas nyugalmat találtam abban a kis káoszban, ami ott van. A tengerparton van egy kisváros, Essaouira, ami egy hippi, zenész földi paradicsom, ott találkoztam először a Gnaoua-val, ami egy iszlám, spirituális, nagyon ősi zenefajta, és ez nagyon megfogott. Meg rengeteg zenész van ott, rengeteg különböző hangszer, sok érdekes régi tradíció. Véletlenül bukkantam erre a városra, de azóta mindig visszatérek, fantasztikus zenészeket ismertem meg ott! Ezt a flamenkó gitárost is ott ismertem meg, aki a Warrior Soulban játszik.
Két hétre utaztunk Marokkóba egy fotós barátommal, hogy dolgozzunk az új lemezemen és forgassunk egy klipet. Nagyon jó volt újra találkozni azokkal az emberekkel, akiket korábban már megismertem ott, de rengeteg spontán találkozás is született ez alatt az idő alatt. Közben meg csak zenélgettünk, bekapcsoltam a mikrofont, és felvettem egy csomó anyagot, teljesen spontán, semmi tervezés nem volt benne.

Épp a Warrior Soul kapcsán nyilatkoztad, hogy ez a dal a benned élő nomádról szól, de ki is ez a nomád pontosan?
Sosem éreztem úgy, hogy csak egy helyre tartoznék. Svédországban nőttem fel, magyarok a szüleim, a barátaim pedig sokféle helyről származnak. Stockholm nagyon multikulturális, talán ettől is érzem, hogy több helyre is tartozom, ugyanakkor Magyarországon vannak a gyökereim. Szeretek új kis otthonokat találni, és szerintem az a nomád, aki mindig új otthonokat keres. Lehet, hogy idővel majd megállapodok és ez az érzés lenyugszik bennem, de most még nagyon bennem van. Ha sokáig vagyok egy helyen, érzem, hogy menni kell, jól esik időnként kilépni a megszokott környezetből. Szerintem egyszerre sok kis otthon létezhet, ahogy gyerekkoromban is volt legalább kettő; a nyarakat mindig Budapesten töltöttem, a teleket meg Stockholmban. Most itt van a bázisom, négy éve költöztem Budapestre, de az elmúlt fél évben szinte alig voltam itt.

Augusztus végére tervezed a következő lemezedet, amin ez a dal is rajta lesz, van esetleg egy koncepció vagy gondolat, ami köré épülnek a dalok?
A dalok egy nehéz időszak után születtek, de nagyon pozitív töltetűek és erősek. Utólag állt össze, hogy mindegyikben erősen jelen van a nőiség. Két hete írtam spontán flow-ból egy új dalt, az a címe, hogy The Witch, és akkor jöttem rá, hogy ez az egész lemezen jelen van, valahol mélyen, ez a – jó értelemben vett – “boszorkányság”. Rengeteg erő és mágia van a nőkben, és emiatt az ősi erő miatt nem lehet minket elpusztítani, erről szól a The Witch, és tudat alatt ez húzódik végig a lemezen.

Kivel dolgozol együtt a dalokon?
A lemezt M3nsa fogja producerelni, aki a RedRed nevű afrobeat electro zenekarban van. M3nsa egy ghánai srác, aki Senán révén költözött ide, zseniális ember, velem is fellépett már a MüPás koncertemen. Produceri formában először dolgozunk együtt, de az előző lemezemen van egy közös dal vele, a Fisherman. Nagyon tisztelem őt, és szerintem ő is engem, ami nagyon jó kezdete és alapja a közös munkának.

Hogyan jellemeznéd a készülő lemezt a korábbiakhoz képest? Miben lesz más, mint az előzők?
Ennél az albumnál vissza akartam menni a gyökerekhez. Úgy érzem, ez lesz az, ami a leginkább én vagyok. Sosem dolgoztam sokat az albumokon, általában írok egy dalt, azonnal felveszem otthon, és fel is rakom youtube-ra, ennél viszont fél évig csak utaztam, és az úton íródtak a dalok, miközben sok felvételt készítettem Marokkóban, Svédországban, Budapesten és Brazíliában. Ezekből állt össze a lemez, így sokkal hosszabb folyamat volt. Nagyon élveztem, ahogy folyamatosan formálódtak a dalok, és végül nagyon jól fogják megmutatni, én milyen vagyok most.
Tök jó volt kombinálni a zenét az utazással, mintha csak az úton gyűjtöttem volna össze az anyagát, miközben rengeteg érdekes emberrel találkoztam, és ettől rengeteg energiát kaptam, nagyon inspiráló volt.

Mi volt a legérdekesebb ilyen váratlan találkozás az úton?
Van egy magyar pár, akik az Open Roads blogot csinálják. Még korábban írtak nekem, hogy nagyon szeretik a zenémet, sok koncerten voltak, és elmesélték, hogy eladtak mindent, felmondtak, vettek egy lakókocsit és azzal utazgatnak Európában, majd Marokkón keresztül szeretnének Afrikába is menni. Megkérdezték, tudok-e nekik tanácsot adni, vagy ismerek-e valakit, aki segítene nekik ott a sivatagba leszervezni az esküvőjüket. Sosem találkoztunk, de többször beszéltünk, aztán márciusban írtam nekik, hogy megyek Marokkóba két hétre forgatni, de mondták, hogy épp a hegyekben vannak. Amikor leszálltunk a repülőről, ott vártak a reptéren. :) Három napig utaztunk velük, az ő lakókocsijukban, ami a klipben is benne van.

Ezek a véletlen találkozások egyébként inspirálták is a dalokat vagy belekerülnek valahogy? Mi lesz a címe?
Nagyon sokféle stílus keveredik a lemezen. Ott van például a flamenkó a Warrior Soul-ban, de van olyan, amiben tangó vagy közel-keleti dallamok vannak, egy kubai salsa dalt egy brazil gitárossal írtam, és van egy, ami meg nagyon svéd népdalos lett. Ezek a hatások nem direkt kerültek bele, inkább utólag vettem észre, és valahogy mind én vagyok. Nem tudnék csak egyfajta stílusban alkotni, de szerintem dalszerzőként nem is kell, ott van pl. Tom Waits, Björk vagy Nitin Sawhney,szinte minden daluk más stílusú, és mégis mind ő maga.
A cím még nincs meg, eredetileg egy verset szerettem volna, és gondolkoztam, hogy vajon van-e “szabály” rá, hogy egy cím milyen hosszú lehet, vagy mindegy, csak kiférjen a borítóra, de ezt végül elvetettem, és a vers inkább egy spoken word intró lesz, a címet pedig még maradjon titok. ;)

Írsz vagy olvasol egyébként verseket?
Sok verset olvasok, angolul és svédül, magyarul még nem igazán, de szeretnék többet. Gyerekkoromban rengeteg spoken word-öt hallgattam, mert apukám, miután a 60-as években Stockholmba költözött, rengeteg slam poetry estet szervezett, néha még a mai napig is, meg ő is írt verseket. Úgy nőttem fel, hogy rengetek spoken word művész volt körülöttem, nekem ők voltak akkoriban a “rocksztárok”. Én is írok verseket, de attól függ, hogy jön; ha zenével együtt, akkor dalszöveg lesz belőle, ha csak a szavak jönnek, akkor vers, ezt nem szeretem erőltetni.
Federico García Lorcának van egy verse, amiben egy kisfiú sétál a holddal, és ez nagyon megfogott. Kicsit tovább gondoltam, és ebből lett a Dal Lorcának című dalom, ez svédül van. Szeretek verseket olvasni (leginkább női költőket), mert inspirálnak, hirtelen jönnek az ötletek tőlük. Néhány sor sokat tud mondani, és azon lehet tovább elmélkedni.

Nemrég felléptél a hamburgi Elbjazz fesztiválon, ahol egy templomban játszottál, milyen élmény egy ilyen szakrális környezetben énekelni?
Nagyon jó volt, nagyon szeretek templomban játszani. Stockholmban többször volt már ilyen koncertem, ott gyakran csinálnak ilyeneket. Nem kell attól kereszténynek lenni, hogy érezzük a szakrális, spirituális atmoszféráját, meg általában nagyon jó az akusztika is. Érdekes volt amúgy, hogy valamennyire cenzúráznom kellett a szövegeket, kivenni egy-két “fuck”-ot és hasonlókat, meg ott az a dal, amiben az ördöggel sörözök, ezek nyilván nem illettek oda. :)

Sokszor említed a spirituálsi érzést, környezetet, hogy állsz a vallásokhoz? Te vallásos vagy?
Nem vagyok vallásos, nem tartozom semelyik egyházhoz sem, de szerintem nagyon szép az az erő,az a pozitív oldala, amit a vallások a hívő embereknek adnak. Az, hogy az emberek békét és közösséget találnak a vallásokban szerintem tök szép. Én a zenében találom meg a békét, meg abban, ha eltévedek egy ismeretlen helyen, vagy a kalandokban, váratlan találkozásokban az utazások közben.

A végére maradt egy kis gonoszkodós kérdésem; a facebookodra ki van írva, hogy te vagy az utolsó díva a földön, kissé nem meredek kijelentés ez? :) Szerinted mi tesz valakit dívává 2017-ben, a szó klasszikus értelmében?
Ez a “bohemian soul diva” már nagyon sok éve ragadt rám. Egy svéd kritikában írta valaki, aztán valahogy ez rajtam maradt, a “last diva on Earth” pedig egy vicc, ezt továbbgondolva. Azon nevettem egyébként, hogy ha valaki az utolsó díva a földön, az a legdívásabb dolog, amit el tudok képzelni. :) Sokan kérdőjelezik meg, hogy hogy képzelem, hogy az utolsó díva vagyok a földön, de igazából ez a vicc úgy jött, hogy van a Tallest Man on Earth, akit nagyon szeretek, ő szintén svéd, és ő nagyon alacsony. Ha ő lehet a legmagasabb, akkor meg én lehetek az utolsó díva. Szerencsére nagyon sok díva van még a földön, legyünk is sokan!

Antoniát élőben nyáron a Campus fesztiválon és Művészetek Völgyében láthatjátok, augusztus elején pedig az óbudai Warm-up Udvarban, aztán már jön is az új lemez, aminek bemutatója október 7-én lesz az A38 Hajón. Kíváncsian várjuk, addig is, irány a koncertekre!

Décsy Eszter interjúja
fotó: Zsiga Pál

Korábbi Antonia Vai cikkeink itt

Megosztom.

Comments are closed.

Csak a lájk ad erőt

és mindent lebíró akaratot!

Kövess minket facebookon!