Archív

Mózes visszament a szobába. Leült a kanapéra, kezébe fogta szakállát, és eljátszott rajta egy szomorú balladát.

         Alice in Wonderland
         Where is the path to Wonderland

Nagyon vagány rekedtes hangja volt, a csajok odavoltak érte. Olyan srácos. A zenekarban folyton ezzel szívatták. Ahogy a kanapén pengette szép, hosszú szakállát valóban eléggé srácosnak, pontosabban férfiasnak képzelte magát.

         Over the hill or here or there
         I wonder where

Amikor Aliznak játszotta, mindig ennél a sornál kezdtek el röhögni, hogy milyen bugyuta a szöveg. Aliz megpróbálta lefordítani, de magyarul még esetlenebbül hangzott.
Miközben dudorászott azon töprengett, hogy vajon miért alakult így, hogy más nő is ezt csinálta volna-e, és, hogy Aliz most mennyire lehet szomorú miatta. Ha nagyon, úgyis visszajön. Ha meg nem, akkor majd lesz más. Bár pontosan tudta az utat Csodaországba, azzal is tisztában volt, hogy nem fog Aliz után menni.

Mózes kőből volt. Mindene. Sőt, még gonosz ördögszarvai is voltak, ami már önmagában kizárta, hogy normális párkapcsolatai legyenek. Aliz imádta azokat a szarvakat, nagyon különlegesnek és eredetinek találta, és önmagát is nagyon különlegesnek és eredetinek élte meg, hogy ilyen férfi van mellette. Mózes sokszor mondta neki, hogy ő csak egy fordítói tévedés áldozata, csak passzív elszenvedője ennek az egésznek, a szarvakról nem is ő tehet. Ez csak egy véletlen tévedés. Egy régi szent tévedése, aki az Ószövetségben héberül szereplő fénysugarat tévesen szarvra fordította. Hát, igen, akkor még nem nagyon voltak lektorok, mondta erre mindig Aliz, mire mindketten hangosan röhögni kezdtek.
– Basszus, nincs cigim!
Nem volt kedve összeszedelőzködni és lemenni az aluljáróba, mindig Aliz ment. Mózes arra gondolt, hogy holnap koncertje lesz és elhívta azt a helyes fuvolista csajt, akit már régóta fel akart szedni, csak eddig Aliz miatt nem lehetett. Csodaországban tudni fogják?
Sokat tudott Csodaországról, Aliz majdnem minden este mesélt neki a könyvből. Nem vitte magával, ott hevert az ágy melletti széken, amit éjjeli szekrénynek használtak. Elkezdte olvasgatni. Aliz tegnap este pont az egyik legizgalmasabb résznél hagyta abba. Kéne az a cigi. Fölállt, kiment a konyhába, kinyitotta a hűtőt. Egyetlen megbontott rozé volt benne. Mózes kitöltötte magának. A bor kicsit állott volt már, de azért jólesett a nagy hőségben. Nem itták meg az egészet, pedig általában mindig minden elfogyott az utolsó cseppig, amikor együtt borozgattak esténként. Ha picit jobban figyel, lehet hogy meg tudta volna akadályozni, hogy Aliz elmenjen. De az utóbbi időben nem igazán foglalkozott vele, hogy Aliz szomorú. Nem volt undok, vagy nem udvarolt jobban másoknak. Egyszerűen csak nem tett semmit.
Unott, nehézkes mozdulatokkal felvette a gatyáját, zsebre tette az aprót, és elindult az aluljáróba. Még volt néhány órája a koncertig. Mózes vagyok. Szobor vagyok. Férfi vagyok.

 

Csizmás Kinga

Budapesten él, de ha választhatna Ausztráliában lenne szörfös csaj. Ez az írás élete első novellájának folytatása, ami itt találtok

Megosztom.

Comments are closed.

Itt zöldebb a fű és kövérebb a nyár.

Kövess minket facebookon!