Archív

A Ten Years Before és a Budapest Showcase Hub az A38 Hajó legénységével karöltve indította útjára nyári, nemzetközi programsorozatát, melynek nyitórendezvényén mi is részt vettünk a múlt hónapban. A júniusi, három zenekaros koncert nagyon hangulatosra sikeredett, így tegnap este abban a reményben léptünk az A38 tetőteraszára, hogy ezúttal is izgalmas produkciókban lesz részünk. Az indie műfajában tevékenykedő bandák bemutatkozása nem is okozott csalódást, a dunai ringatózás pedig ismét tökéletes atmoszférát teremtett rendezvénynek.

Az est első fellépője a Ten Years Before tehetségeket felkaroló programjairól már jól ismert Tape Delay zenekar volt. A csapatra jellemző dream popos, chillwave-es hangzás a Mikás bemutatkozás alkalmával is megnyerte a közönséget. A könnyed elektronika esetükben fogós dallamokkal párosul és az élő hangzásra ezúttal sem lehetett panasz. Egyértelmű, hogy Szőke Zoli projektje jó úton halad az eredeti hangzásvilág megteremtéséhez, illetve a nagyfokú tudatosságnak köszönhetően bizonyos, hogy tovább alakul, fejlődik a jelenlegi zenei mag. Érdekes a basszusgitár nélküli felállás, sajátos hangzást eredményez, viszont a továbbiakban érdemes lenne kísérletezni a basszusgitár alapokkal a masszívabb, erőteljesebb megszólalás kialakításához. A színpadi jelenlét is rendben van, talán csak annyi az észrevétel, hogy a felszabadultság egy picit hiányzott a srácokból, pedig az A38 tetőterasza minden szempontból tökéletes koncerthelyszín. Na, sebaj, talán majd egy másik alakommal ebben is részünk lesz.

Az est második fellépőjeként a kijevi indie-altrockban utazó Brunettes Shoot Blondes együttest láthattuk. A csapat fellépett már nagyobb rendezvényeken, többek között a Szigeten, de a Berlin Music Video Award díját is bezsebelték a Knock Knock című dalhoz készült klippel, illetve Ukrajnában a Hurts előtt mutatkoztak be a közönségnek. A nemzetközi porondon is aktívan tevékenykedő csapat saját elmondása szerint fülbemászó dallamokat játszik groove-os hangszereléssel. Érdemes tudni, hogy a politikai helyzet jelentősen kihatott az ukrán zenei színtérre, ezáltal a helyi médiában a banda az úgynevezett új ukrán független színtér képviselőjének számít. Nos, a profizmus nem hiányzott a banda színpadi teljesítményéből. A frontemberre szegeződött minden tekintet, nagyon jól irányította, kézben tartotta a háromtagú együttest. Itt sem volt basszusgitár, viszont volt egy tökéletesen felépített szintihangzás, amely kiváló alapként funkcionált. Igazi koncertélményben volt részünk, köszönhetően a nagyon szuggesztív előadásnak.

Az est harmadik zenekara szintén megfordult már a Mika Tivadar Mulatóban, nem is olyan régen. A The Bluebay Foxes a brit gitárzenét ötvözi az amerikai rockzenével. Az ütős dallamok könnyed gitárpop- és indie-hangzással párosulnak, így nem nehéz a könnyen befogadható, fogós énektémákra vevő közönséget hosszabb távon is megnyerni. Juhász Bálint kiváló frontember, ez vitathatatlan. A csapat bemutatkozása nagyobb közönség előtt szintén az A38 színpadán történt, így az erőteljes kezdés feladta a leckét a banda további tevékenykedését illetően. Azt kell mondjam, hogy a srácok megbirkóztak a feladattal és tegnap este is egy összeszedett, kerek egész produkcióval volt dogunk. Kifejezetten jól esett már basszusgitárt hallani, vagyis a klasszikus felállásban íródott dalok nagyon jól szóltak, megvolt a kellő súlya a szerzeményeknek és természetesen az elmaradhatatlan slágerek sem maradtak el. Úgy tűnik a banda ráérzett a tetőterasz hangulatára, remek koncertet adtak, melyet a közönség is nagyon hálásan fogadott.

Libus Ágnes
fotó: Jezerszky Máté

Korábbi Ten Years Before cikkeink itt!

Az NKA – Cseh Tamás Program támogatásával

Megosztom.

Comments are closed.

A lájk felmelegít, és tele van C-vitaminnal.

Kövess minket facebookon!

 

 NOWmagazin.hu