Archív

Tegnap este megnéztük a Sunset, Kies és a Borders of Byzantium koncertjét az A38 tetőteraszán. A nyár méltó zárásaként, no meg egy fárasztó nap után igazi felüdülés volt végre metált hallgatni a hajón. A srácok pedig gondoskodtak arról, hogy a hangulatra se lehessen panasz az előhétvégének is beillő csütörtöki eseményen.

Az estet nyitó Borders of Byzantium 2014-ben alakult, tehát viszonylag fiatal csapatról van szó. Valójában nem tudtam mire számítsak velük kapcsolatban. Előzetesen annyi infót már begyűjtöttem, hogy a metál irányában nagyon elkötelezettek és szívvel lélekkel művelik ezt a műfajt. Ez a hozzáállás eleve szimpatikussá teszi a zenekart és az élő fellépés során is érződött a zene iránti rajongás. Látszott, hogy rengeteg energiát fektetnek a szerzemények színpadképes előadásába. Az igyekezet valahol meghozta a gyümölcsét, vagyis frissnek hatott a produkció. A metalcore elemeivel ügyesen bánó csapatnál a színpadi munka alapvetően rendben volt és a váltott vokál, a tiszta ének és a hörgés is elég jól működött. Az angol kiejtésen viszont érdemes csiszolni, illetve az énektechnikát is fejleszteni kell a nagyobb ívű dallamokra tekintettel. Valószínűleg a hosszú évek tapasztalatai, a különböző metál irányzatokban való elmélyülés mondatja velem, hogy sok újdonságot nem fedeztem fel a zenekar előadásában. Sebaj, a rajongók feledtették a kisebb-nagyobb hiányosságokat, hiszen a közönséggel való éneklés sem maradt el, sőt, a közös kép is megvolt a koncert végén.

Reméltem, hogy a Kies felráz az est további részében és hála tényleg így volt. A srácok berobbantak a színpadra és a színes színpadi füst kíséretében egy nagyon lazán előadott, nagyon fílinges produkció vette kezdetét. A Kiesről elöljáróban megtudtam, hogy 2015-ben alakultak és a több, jelenleg is aktív banda tagjaiból áll a zenekar. Nos, hogy ez egy supergroup-e, avagy sem, azt nem tudom, de az biztos, hogy az utóbbi idők legjobb magyar csapatát láttam tegnap este. Egyrészt annyira koncentrált a zenekar egésze, hogy az egész buli alatt nem volt üresjárat. Másrészt a színpadi munka rendkívül intenzív, ebből kifolyólag az esetleges gyengébb szerzemények is jelentősen javulnak az élő fellépés által. Gondolok itt arra, hogy amíg a magyar szöveg teljesen rendben van, a dallamvezetés néhol a hazai zenekarokra jellemző stílus mentén mozog, viszont élőben minderről el is feledkeztem, hiszen az élő megszólalás és a precíz ének a kiegészítő vokállal mindent vitt. A közönség soraiban való gitározásról, főleg a sludge-os témákról még nem is beszéltem, pedig az egyik legszimpatikusabb és leghangulatosabb momentuma volt a tegnap estének. Tény, hogy a grunge/rock/punk cuccot nagyon lazán tolják. A közönség pedig elkapta a fílinget; volt közös éneklős Tűz, Víz Repülő ordítás, illetve a jelmondat: „Ugrálnia kell mindenkinek, a metálosoknak is, ba…ki!” Szóval, ennyi. :)

Az este hátralévő részében a Sunset bulija “csak” hab volt a tortán. Egyértelmű, hogy a zenekar megállja a helyét a nemzetközi metalcore/hardcorepunk mezőnyben. A csapat törekszik is arra, hogy a külföldi pályatársakhoz hasonlóan nívós színpadi produkcióval álljon elő, illetve zeneileg is ügyelnek a megfelelő színvonalra. A tegnapi fellépés is igazolta, hogy a Sunset remek koncertbanda. Bár az irányzat jól ismert elemeit használják, annak minden sajátosságát, eszköztárát felhasználják, a végeredmény mégsem ismétlés vagy utánérzés. Talán a srácok magabiztosságának és a pontos, precíz előadásnak köszönhető, hogy úgy tűnik, haladnak az általuk kijelölt úton és azt magas szinten igyekeznek művelni. Lejön a színpadról, hogy hisznek ebben a zenében és ez mindenképpen előremutató lehet a továbbiakban is. Szóval a srácok készültek a tegnapi koncertre, volt molinó We are Eternity album címmel és logóval, illetve showelemként a színes színpadi füst tökéletesítette a fellépést. A koncert elején az éneket egy kicsit erőtlennek éreztem, de a buli alatt folyamatosan javult a hangzás és a váltott vokált (tiszta és az ordibálós) is szépen sikerült megoldani. A rajongók lelkesedét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy surfingre sem voltak restek, de ment a pogó is rendesen, nem kellett a biztatás. Az este érdekessége volt, hogy a Titanic film slágerét metálosították a srácok; a Borders of Byzantium énekesével közösen előadott dal többek között a kétlábdobnak köszönhetően teljes mértékben megállta a helyét.

A tegnap este a búcsú napja is volt a zenekarnak, ugyanis Cindel Norbert gitáros utolsó alkalommal játszott a csapattal. Ezáltal nemcsak a nyarat zártuk egy kiváló, zúzós estével, hanem a Sunset jelenlegi felállását is most láthattuk élőben utoljára.

Libus Ágnes
fotó: Zsiga Pál

Megosztom.

Comments are closed.

Csak a lájk ad erőt

és mindent lebíró akaratot!

Kövess minket facebookon!