Archív

Valami nagyon beütött idén a budapesti Autopilotnak. A második EP-re négy évet kellett várni – nem mellesleg nagyon is megérte -, a Half the Pressure Twice the Speed viszont alig fél évre rá követte. Ez már nem is csak dupla sebesség, ráadásul itt és most, nálunk hallgathatjátok meg először!

Az előző EP is náluk premierezett, klikk ide!

A zenekar alapító-párosa, Kőrös “Köge” Gergely (basszus, ének) és Rátkai Márton (gitár) még 2012-ben kezdte letenni az Autopilot alapjait. A bemutatkozó 2013-as A is for Autopilot kislemez szép indulás volt, de az elmúlt négy évben egy még sokkal erősebb zenei világot alakítottak ki. Közben dobos váltás is volt, Magda Zsolt állandó taggá vált, majd az év elején ének fronton beszállt Farkas Balázs (The Royal Freak Out) is, így készült el a márciusban megjelent Practices for Slowing Down Time kislemez. Nagyon erős és kiforrott EP lett, kissé új zenei irányt mutatott, így, maikor felröppent a hír, hogy hamarosan még egy album követi, nagyon kíváncsi lettem, merre tartanak majd tovább, alig vártam, hogy meghallgathassam, és végre itt is van a Half the Pressure Twice the Speed.

“Balázs érkezésével mondhatjuk, hogy kinyílt egy szelep. Az utolsó régóta rakosgatott valamire való riffünk is megtalálta a helyét és bár csak tavasszal jelent meg a legutóbbi kislemezünk, júniusra máris összeállt az első nagylemezünk anyaga.” 

Half the Pressure Twice the Speed borítóját Rátkai Marci készítette egy NASA fotó alapján. A világűr végtelenségének tematikája nem csak a borítóképen és az amúgy nagyon jól eltalált címben köszön vissza, hanem a jórészt a dalok címeiben és/vagy szövegében is. Ehhez képest a space-rockos elszállósság és széteffektezett gitárok helyett egy kompakt karcos, kemény rockzenét kapunk, jó mély basszusokkal, nagyon jól felépített gitártémákkal, pöpec dobokkal alátámasztva és nem utolsó sorban penge énekekkel. A lebegős gitárokból azért itt sincs hiány, de az előző EP-hez képet ebből egy kicsit visszavettek, ettől érezni keményebbnek a lemez zenei világát, ám ez nem jobb vagy rosszabb, “csak” máshogy nagyon jó.

“Hisszük, hogy egy zenekar felvétele és annak hangzása szerves része a zenének. Baromira nem mindegy, hogy egy adott téma, vagy akár egy dal hogy szólal meg – és most nem is csak arra gondolok, hogy “Úúú, ez de jól szól! Odabasz!”, hanem arra, hogy ugyanaz a riff képes akár tökmást elmondani, ha így, vagy úgy van keverve, effektezve, több vagy kevesebb gainnel van feljátszva. Ahhoz, hogy a lemez hitelesen adja vissza a bandát, kell egy jó producer és/vagy hangmérnök, aki +1-edik tagként tud azonosulni az egész cuccal, hogy ezeket a döntéseket a helyükön tudja kezelni és tényleg el tudjuk érni közösen a kívánt hatást. Na, ilyet még nem találtunk, úgyhogy saját kezünkbe vettük a dolgot, csináltunk egy stúdiót és nekiestünk a daloknak. Mi habzsoljuk a végeredményt és bízunk benne, hogy a hallgatók nemcsak azt fogják érezni, hogy odabasz, horzsol, karcol, esetleg üt, mint a buszkerék, ahogy minden más banda lemeze is, hanem hogy ez kicsit más hangzás. Nem “industry standard”, hanem Autopilot.”

A lemez valóban ízig-vérig Autopilot, ahogy Köge is mondta. Más. Más, mint az előzőek, más, mint a többi. Sodró, nyers, lendületes az elejétől a végéig. Egyetlen dallal nem voltam kibékülve a lemezen, mégpedig a záró, kissé kakukktojás Három lépéssel, a zenekar egyetlen magyar nyelvű számával, ami simán inkább B side bonus track (eredetileg Kiddo dal), de ezzel együtt is, amint végetér a lemez, a lejátszógombot nyomom újra, újra, újra, és újra…

Kíváncsi vagyok, ha ekkora lendületet kapnak, vajon meddig szaladnak hirtelen, jön-e valami új anyag hamarosan, bár egy klipet már be is ígértek. Addig is hallgassátok a Half the Pressure Twice the Speed-et, és gyerek el a lemezbemutató koncertre szeptember 30-án a Dürer Kertbe (event itt), ahol a Harap és a Wolf of Mind társaságában játszanak majd a srácok, ne hagyjátok ki!

Décsy Eszter 

Autopilot a facebookon

Megosztom.

Comments are closed.

Mielőtt másnak is eszébe jutna…

Kövess minket facebookon!