Archív

A tegnap esti Ten years before legújabb rendezvénye kellemes, kora őszi programnak ígérkezett az A38 tetőteraszán. Úgy tűnt, az időjárás kegyes lesz hozzánk és a nyarat idéző melegben élvezhetjük a feltörekvő zenekarok előadását. A viharos szél azonban kifogott rajtunk és nem kevéssel a kezdés után már nem volt kérdés, hogy magunk mögött hagytuk a nyári forróságot és könyörtelenül megérkezett az ősz.

Az estet nyitó Isle of Man koncertjének elejét még nem érte el vihar és ez az előadás légkörére is hatással volt. A langyos este, az elborult ég és a lámpák fénye a lágyan hullámzó Duna vízén tökéletes keretet adott a borongós szerzeményeknek. A Mikában már láthattuk a formációt, amely Matos Gergely egyszemélyes projektjeként indult, majd színpadképes produkcióvá fejlődött az élő hangszereknek köszönhetően. A gitár-dob-basszusgitár klasszikus felállást elektronikus betétek, hangminták, zörejek színesítik, amelyek különleges atmoszférát teremtenek a többnyire instrumentális számoknak. Az első ten years before bemutatkozáshoz képest összehangoltabb a produkció és a kezdeti pontatlanságok után minden a helyére került. A vokált viszont nem érdemes erőltetni, nem fejlődött kellő mértékben a zenei alaphoz. Puskás Dalma két szám erejéig most is fellépett a srácokkal és hozta az Agavoidból jól ismert kísérletezős világot. A hangjában lévő szuggesztív erő, karizma nagyon jól illeszkedik a pszichedelikus rock jegyeit magán viselő szerzeményekhez és valójában így lett igazán erőteljes az előadás.

Erica Russo, amerikai énekes-dalszerző volt az est második fellépője. A közönség közben a hideg szél elől próbált kevésbé huzatos helyet találni, amely nem kis feladatot jelentett, tekintve, hogy a nyitott tetőterasz adott otthont a rendezvénynek. Szóval az időjárás nem igazán kedvezett az elmélkedős, egyszálgitáros produkciónak. Erica szemmel láthatóan próbálta a körülményekhez képest a tőle telhető legjobb előadást nyújtani, amelynek eredményeként a hangja lemezminőségben szólt., nagyon tisztán énekelt. Előzetes hallgatásra a 2017-es Starling album nekem nagyon bejött, különösen a dalok hangulata fogott meg. A hangszín és a dallamvilág kicsit a Soap&Skin énekesnőre emlékeztetett, viszont tény, hogy az indie, alternatív, folk vonalon mozgolódó Erica más felfogásban énekel. Nos, a színpadi teljesítmény nem győzött meg maradéktalanul, talán egy meghittebb közegben jobban ütnek a dalok és ezáltal az előadás is kifejezőbbé válik. Sebaj, remélhetőleg egy másik alkalommal még viszontlátjuk bájos személyiségét.

Az utolsó fellépő az est folyamán a Maybarian Sanskülotts zenekar volt, akiket még a Müsziben láttam valamikor a Ten years before indulásakor. Elsőre megállapítottam, hogy sokkal otthonosabban mozognak a színpadon és ez egyértelműen élvezhetőbbé tette a koncertet. Kellettek is már a kicsit mozgalmasabb dalok; kicsit felrázott és a hideg ellen sem volt utolsó, lehetett lépegetni jobbra-balra. :) Nos, a lo-fi, dreampop vonalon mozgolódó banda rendben van színpadi kiállás szempontjából, Csordás Zita kézben tartja a zenekart, a kisugárzás is megvan. A The Cranberries jellegű énekstílus fellelhető volt most is, viszont kialakult a saját zenei hangzás, így elmondható, hogy rátaláltak arra az útra, amelyet nagy valószínűség szerint továbbra is követni fognak. Könnyen megjegyezhető dallamvilág jellemzi őket, és a zenei hatások mára szépen beleolvadtak a banda egyéni stílusába. Az indie pop formációk közül az egyik legjobbnak tartott együttesről minden bizonnyal sokat hallunk még a közeljövőben.

Libus Ágnes
fotók: Ten years before

Megosztom.

Comments are closed.

Csak a lájk ad erőt

és mindent lebíró akaratot!

Kövess minket facebookon!