Archív

Elmélázok benned, mint egy szerelmes tinilány a lépcsőn ülve, önfeledten keresve a másik felét, aki közelebb van, mint gondolná. Elmélázok benned, mosolyogva az ágyon fekve; te lehetsz a remény elveszettsége, vagy épp az elveszettség reménykedése. Törökülésben ülsz a padlón, körülötted cigarettacsikkek, arra kérsz, hunyjam be a szemem, míg a sajátodat nyitva tartod. A fejedben a szíved, a szívedben az eszed.

Norbert Kristóf The Last Good Man On Earth című, most megjelenő albumát hallgatva, belemerülök az óceánba, belelazulok a levegőbe, egyszerre túl könnyed és szétszórt minden. Túl nyugodt, békés, és szeretettel teli. A zene elringat egy másik dimenzióba, s mégis a legvalóságosabb album, amit ilyesformán eddig hallgattam. Az Earth maga a kezdet, mint mikor pörögsz, pörögsz, pörögsz a szerelemtől, úgy érezve, hogy sosem állsz meg. Kezdeti eufória. A Poisen Green beleordít a füledbe, a Broken Clock vadul szeret, a Hope and Loss pedig a kedvencem az egész albumról. Felkap és ringat. Mint ahogy te ültél fel hajnalban az ablakpárkányra, hogy rágyújts, s mikor odamentem, lágy hangon mondtad, aludjak, nincs semmi baj. Azt mondtam akkor erre, hogy maradok melletted. Mosolyogtál. Ilyen hangulatú ölelés született akkor ott, mint ez a szám. A My head my heart olybá tűnik, mintha egy síkra épült volna fel az egész, mintha valami ismétlődő mantra lenne. A zongora változatú Earth a legszebb ima, (ön)vallomás, lezárás, emberi őszinteség.

Az albumon az összes hang úgy olvad egybe az énekhanggal, mintha egy tőrről lépnének a holdfénybe. Ez nem érzelgős lemez, hanem realisztikusan (ön)utazó. Nem akar megfelelni senkinek, talán még magának sem, pedig érződik a maximalistaság benne, a legjobbra törekvés, mégis az élvezet az, ami tündököl. Hagyja szárnyalni, s mégis fogja. Meglelni magad s meglelni a világot, meglátni a világot s beszélni magaddal.

Úgy nézel rám, mintha tudnád. Pedig csak egy vagy közülük: egy kitaposhatatlan ösvény a hegyekben. Talán még virág se nő rajta, csupán egy tulipán, ami sosem hervad el. A legjobb ember vagy az emberek között, akiket csak ismertem, vagy épp nem ismerek, még ezt a láthatatlan zsinórt is megkockáztatom…

S valahogy az egész filmzene Kristófnak ilyen. Benne van a vágy, a szeretet, a lenyugvás, az emlékek helyetti lélekvisszhangok, de a kitartás is. Lecsendesít belülről úgy, hogy észre sem vetted, hogy le kéne csendesedned.

Kristóf Norbert Earth projektje több éve tart, állomásait a 2016-ban megjelent Poison Green és Earth című kislemeze, valamint a 2017-ben, immár a Klinik gondozásában napvilágot látott Broken Clock EP jelentette. A dalok egy fiktív mozi soundtrackjét alkotják, amelyben keveredik a gyerekkori számítógépes játékok hangulata a ’90-es évek thriller/horrorfilmjeivel. Kristóf Norbert idén tavasszal már majdnem elengedte a projektet, amely azonban végül a kiadójával összefogva a korábbi koncepció alapján végleges formát öltött. Az említett kislemezek hanganyaga mellett két, eddig kiadatlan Kristóf Norbert-dal, a Hope and Loss és a My Head My Heart is hallható a kiadványon.

A lemez fizikailag exkluzív kivitelben, stílszerűen a ’90-es éveket visszaidéző VHS kazettán jelenik meg a Klinik gondozásában. A kazettán lejátszható video képi aláfestéseként Kristóf Norbert és társai – mások mellett a szintén Klinik-művész Musica Moralia (Meggyesházi Éda) – egy kanapén ülve nézik az említett (a valóságban nem létező) The Last Good Man on Earth című filmet. A kisfilm a kiadó stábjához tartozó Jakab Péter és Kósa Péter munkája.

Varga Maja

Megosztom.

Comments are closed.

A lájk felmelegít, és tele van C-vitaminnal.

Kövess minket facebookon!

 

 NOWmagazin.hu