Archív

Bár a lemezajánó cikkben ezt valahogy nem írtam le, de biztos vagyok benne (és, ahogy hallgatom azóta is, annál inkább biztosabb), hogy az Autopilot új lemeze, a Half the Pressure Twice the Speed 2017 egyik legerősebb hazai rocklemeze. Pont. Ezzel a gondolattal a fejemben (és a zenével a fülemben) pattantam biciklire, hogy jól megnézzem a lemezbemutató koncertet a Dürerben, ahol Wolf of Mind és a visszatérő Harap társaságában fűtötték be a klubbot. Eklektikus este volt.

Olvassátok el: 
★ PREMIER!! ★ A fekete lyukon is túl: Autopilot – Half the Pressure Twice the Speed

Az estét a Wolf of Mind nyitotta, akik a post-grunge-nak címkézett hajón eveznek. Ebből a grunge-dzsal abszolút egyet is értek, hozták a stílus főbb jegyeit, elég lazán ahhoz, hogy őszintének hasson, ugyanakkor egy csipetnyi keménység még rájuk férne. Az biztos, hogy a srácok Alice In Chains-en és Pearl Jam-en nőttek fel (játszottak is néhány feldolgozást), a tavalyi kislemezen lévő és vadi új saját dalaik is hasonlók, de van bennük valami sajátos, klasszik-rockosabb az egyszerű grunge-nál. Teljesen korrekt koncertet nyomtak, eléggé a helyükö vannak, a színpadi rutin is érik szépen.

Nem ismertem korábban a Harap zenekart, így, ha nem olvasom az esemény leírását, hogy új tagokkal játszanak visszatérő koncertet, valószínűleg nem is veszem észre. Ez persze mit sem számít, a hangsúly a jelenen van, az pedig tegnap este rendben volt. Ahogy hallgattam a dalokat, valahogy az Uzipov jutott eszembe; egyszerű, mint a százas szög. Az egyszerűség kifejezettem jót tud tenni a rockzenének, ráadásul a srácoknál igen könnyed, már-már pop-rock és alter elemek is felbukkannak, amitől fülbemászóak lehetnének a dalok, élőben azonban hiányzott belőlük az az energia, ami igazán odaszögezne a színpad elé. Korrekt bulit nyomtak, de nem biztos, hogy jövőre is be fog ugrani, ha visszagondolok erre az estére.

A Harap után nagy izgalomban vártuk az este apropóját; az Autopilot legújabb lemezének élőben meghallgatós, zsúfolt házibuliját. Nem tudom nem megemlíteni, hogy életem legmenőbb tiszteletjegyét kaptam erre a koncertre, névre szólóan, a Half the Pressure Twice the Speed borítójának dizájnjával. Ezzel persze nem lehet lekenyerezni, azt már megtette a lemez, amit megjelenése óta majdhogynem rongyosra hallgattam, ha ez a kifejezés még megállja a helyét a digitális világban.

A kemény rockon és pszichedelikus/post-rock bandákon nevelkedett srácok a márciusban megjelent kislemezükkel találtak rá egy olyan egyedi stílusra, ami odabasz. Kemény és lágy, egyszerre földbe döngöl és kilő a sztratoszférába. Ráadásul többször is bizonyították, hogy ezt élőben is iszonyatosan meg tudják tenni. Tegnap este azonban a csillagok együttállása nem volt a legkedvezőbb. A hangosítás nem volt az igazi, ezt az első két zenekar is kissé megsínylette, de az Autpoilot zenéjének különösen nagy szüksége lett volna a tökéletes hangzásra. Mindemellett a zenekar sem volt végig egyben, 110%-on, viszont amikor igen, na, azokért a pillanatokért érdemes volt felkelni tegnap reggel. És sok ilyen pillanat volt! A dalok szépen egybeértek, a tagok is egységben vannak, bár még mindig a két alapító közti kémia a legérezhetőbb. Alig várom, hogy újra koncertezzenek, addig is, a lemez megy körbe-körbe.

Décsy Eszter
fotó: Zsiga Pál

Megosztom.

Comments are closed.

A lájk felmelegít, és tele van C-vitaminnal.

Kövess minket facebookon!

 

 NOWmagazin.hu