Archív

Tegnap este megnéztük Antonia Vai lemezbemutató koncertjét az A38 Hajón. A magyar származású, Svédországban született énekes/dalszerző a CAFe Budapest szervezésében, a Kortárs Művészeti Fesztivál programsorozat keretében mutatta be sajátos atmoszférájú dalait a közönségnek. A ráhangolódásról pedig a cseh Klara and the Pop gondoskodott.

A Klara and the Pop kellemes műsorral melegítette be a közönséget. Nagyon színvonalas popban utaznak, valahol a Blur és a The Fugees vonalán mozgolódnak. Az előadás meggyőzött; Klara szuggesztív személyiségével lekötötte a figyelmet, a színpadkép rendben volt és zenekar is pontosan játszotta a jól felépített szerzeményeket. A dallamvezetésben éreztem egy kis Tamrah Aeryn hasonlatosságot, igaz itt egy kicsit poposított verzióban, de jól állt nekik. Szóval egy kellemes popcsemegét láttunk, hallottunk, amely egy pohár bor mellett tökéletes kikapcsolódást nyújtott.

Antonia Vai karakteres hangjával és a személyiségéből fakadó temperamentumával teljesen más zenei élményt adott a közönségnek, mint az előzenekar, és ez így is volt rendjén. A Ritual album az énekes/dalszerző önmagához való visszatéréséről szól és a lemez zenei eklektikussága mellett mindegyik dalban benne van a dinamizmus, a pozitív töltet. Antonia igazi dívaként lépett a színpadra és a szerzeményekben megmutatkozó erő élőben is nagyon ütött. Nemhiába őt koncerten is látni kell, mert olyan energiákat mozgat, amely feltölti a hallgatót és nem utolsósorban nagyon hiteles előadó. Szimpatikus személyiség, igazi NŐ, így nagy betűvel, aki egy nehéz időszak után igazi csillagként tündökölt tegnap este az A38 színpadán. Nagyon hálás volt a közönségnek a közel teltházas estéért, a közönség pedig az izgalmas zenei élményért. Azt vettem észre, hogy magába szívott az egész a látvánnyal, a hangzással, Antonia hangjával, személyiségével együtt. Úgy fogalmazott, hogy ez a koncert és az egész Ritual album „fény a hosszú sötétség után”. Így éreztem én is, vagyis a kis világomban minden a helyére került, de legalábbis elindult valami, amely az útkeresés első lépése is lehet egyben.

Antonia előzetesen interjút is adott nekünk, itt találjátok:
“Az úton gyűjtögettem a lemez anyagát” – Antonia Vai interjú

A Ritual-ról készült egy kritikánk is, olvassátok el!

 

Az új album jóval folkosabb, világzeneibb hatásokat mutat és a színpadi hangzás, látvány nagyon ízléses, kimunkált módon valósult meg. Vonósok (hegedű, gordonka, nagybőgő) színesítették az előadást, a kivetítőn látottak pedig a dalok hangulatára fókuszált. Legyen szó kubai, brazil hatásokról, a tangó, flamenkó vagy a közel-keleti dallamokról, mindegyikből árad az az ősi energia,dinamizmus, amely vitathatatlanul Antonia sajátja. A The Witch számomra vitt mindent, amelynek a szellemisége valójában az egész lemezen jelen van és az album dalait is összeköti ez a mágikus női boszorkányság. Jó értelemben irigyeltem a NŐT színpadon az erejéért, a bátorságáért, a lelkierőért, ahogyan elénk áll és megmutatja, hogy van fény az alagút végén és mindig ott van bennünk az a belső varázslat, amely segít felállni és továbblépni.

Vitathatatlanul az egyik legjobb hazai underground előadót láttuk tegnap este és remélhetőleg hamarosan találkozunk Antoniával a lemez turnéállomásain.

Libus Ágnes
fotó: Bands Through The Lens / Somogyi Lajos

Megosztom.

Comments are closed.

Csak a lájk ad erőt

és mindent lebíró akaratot!

Kövess minket facebookon!