Archív

A HEX egy hónapja jelent meg, és különös idők járnak azóta. Felbolydult a metálszcéna, mert beletenyerelt a politika, közben a sátánizmus a rádióba is beszivárgott, költőink Apey & the Pea pólóban bólogatnak metálra, és még a végén kiderül, hogy minden összeér.

Apeynek, azaz Áron Andrisnak nem csak zenekarával jelent meg új lemeze, de a szolóalbum is friss és nagyon patent. Ahogy a napsütésben bicikliztem a találkozónk felé, azon morfondíroztam, hogy hogyan kezdjem az interjút, mi legyen az első kérdés a Stranger-ről, aztán eszembe jutott az a bizonyos póló és úgy döntöttem, inkább indítok az átadandó üzenettel…

Babiczky Tibor szívélyes üdvözletét küldi. :)
Baszki, akarok vele találkozni! Végighallgattam múlt héten a Klubrádiós műsort, épp vittük Zolika ládáját javítani és apám hívott, hogy rólunk beszélnek. Annyira jó volt hallgatni! Köpjetek le, de korábban nem tudtam, hogy ő költő, és hogy ekkora agy. Volt egy beszélgetésünk tavaly Orfűn, nem nagyon emlékszem rá, mert akkor keltem fel, ahol Horváth Gergő kérdezgetett, Sátánról, Istenről meg ilyenekről beszélgettünk, ő meg elkezdett védeni, és csak néztem, hogy ki ez, és csak most, bő évvel később esett le, ahogy hallgattam a rádiót. Megálltunk a busszal, Makkos ott várt a próbateremben, de mondtam Zolikának, hogy figyelj, ezt most végighallgatjuk. Zseniális volt, ahogy megfogalmazott mindent, kétféle ember van; az emberek 80 százalékának nem tetszik a kemény zene, a maradék 20% meg fordítva van bekötve. Zseniális.

Erre amúgy is rá akartam kérdezni; volt nemrég egy HVG-s interjú, amiben azt mondtad, hogy “Ezért a műfajért inkább kutakodni szoktak az emberek, ennek egyszerűen nincs helye a tévében, a két világ nem kompatibilis.” Eddig stimt, de mégis bemész a Petőfibe, mégis van menedzseretek, nem ellentmondásos ez egy kicsit?
Veszélyes kérdés. (nevet) Ha logikusan végiggondolom, tényleg nincs keresnivalónk bizonyos médiumokban. Van egy csodálatos menedzsmentünk, ami most már két főből is áll, akik nyilván megtesznek mindent azért, hogy eljussunk a szokásos metál-médiumokon kívülre, ami nagyon jó dolog, csak ettől függetlenül sokszor azt érzem, hogy nincs keresnivalónk ott, mint például akkor, amikor néhány napja a Petőfi rádióban, udvariasan közölték hogy nem játszhatnak le Apey & the Pea számot. Ez nyilván először rosszul esik az embernek főleg hogy a zenekar miatt is hívtak be, aztán két nappal később meg a Klub rádión egy óráig rólunk, a black metálról, a Mayhemről, és a Burzumról mesélnek a nyugdíjasoknak, majd lejátszanak két teljes számot a HEX-ről. (nevet)

Ha még kicsiit az Apey & the Pea-nél maradunk, bár nem ez az interjú apropója, nem tudok nem rákérdezni a kecskeméti sztorira. Milyen volt végül a fogadtatásotok, és hogy sikerült a koncert?
Mielőtt kiírtuk volna, már egy hete tudtuk, de egy kicsit pánikban és stresszben voltunk. Igazából nem lepett meg, csoda, hogy eddig nem történt ilyen, inkább attól paráztunk, hogy a politika manapság elég félelmetes dolog. Aztán jött a megnyugvó pár nap, leszartuk, elkezdtünk röhögni rajta. A koncert napjára már mindenki tök boldog volt, bár én egy kicsit letargikus hangulatban mentem oda. A koncert iszonyú megható volt. Nagyon jó fejek voltak az emberek, mikor lejöttünk a színpadról, mindenki mondott legalább 1-2 mondatot, hogy érzékeltessék, hogy velünk vannak. Kurva jó buli volt. Bár ennyi technikai hibánk a zenekar történetében még sosem volt, az ördögöt csak sikerült odaráncigálni, ha már csak technikailag is.

Egy hónap eltéréssel jelent meg a zenekaros Hex és a szólós Stranger is, ami azért elég heavynek tűnik. Párhuzamosan dolgoztál a két lemezen? Hogy bírtál ennyi munkát és két, ennyire különböző zenei, hangulati világot összeegyeztetni?
Kibaszott durva volt. Full szinkronban ment a kettő. Kegyetlen. Még a Trilliont megcsináljuk, aztán tíz évig hozzá se nyúlok semmihez.
Majd erre azért rákérdezek jövőre is… :)
Volt, hogy élveztem egyébként, hogy ez a munkám, csak ezt csinálom, de borzasztó időszakok is voltak, amikor besokalltam és nem volt kedvem vele foglalkozni… Aki volt már zenekarban, az sejti ezt. Minden rád hárul; megírod a számokat, elképzeled, hogy szóljon, megtalálod a hangmérnököt, elkezditek felépíteni, mennek a felvételek, aztán dolgoztok még rajta, aztán az artwork-öt megtervezed, a megjelenést intézed… És ezt duplán. A Hex felvételei február-áprilisban voltak, a Stranger meg júliusban, de a keverés volt nagyon kegyetlen. Egyikhez sincs kedvem és nem csinálja meg helyettem senki. Plusz hajtani kell a producer-hangmérnököket, hogy még megcsinálják, amit meg kell… Ez ilyen hangmérnök-betegség, kicsit mindegyik Hudini, szeretnek eltünedezni. Voltak olyan momentumok, amikor még hallgatni sem volt kedvem, nemhogy jegyzetelni, hogy mit kéne még változtatni. Borzasztóan komoly meló volt, de az október 21-i A38-as lemezbemutató a fény az alagút végén.

A szóló is és a Pea is elég más oldaladat mutatja, milyen a hétköznapi éned?
A Stranger a civil. Bár mondjuk a Hexen is vannak hétköznapi gondolataim. Frusztrált, elnyomott humanista gyűlölet, de ezek inkább fikciók. A Stranger meg, hát, nehéz megfogalmazni. Szerintem pont az a gyönyörűsége ennek a 11 számnak, hogy kurvára nem akartam meggyőzni senkit semmiről, még magamat sem. Nem akartam túlgondolni, tervezni, hanem csak mesélni tovább azt, amit eddig is, csak mindig egy picit öregebb lesz a sztori. De továbbra is minden számban üzenek apámnak, anyámnak, nővéremnek, kutyámnak, gyerekkori önmagamnak, a jövőbeninek. Picit ilyen időutazó-ügy. Ezt a lemezt a legnehezebb megfogalmazni, ezért is lett Stranger a címe, mert olyan hallgatni is, mint egy ilyen régi valamit, amit sosem hallottam, de úgy érzem, ismerem. Mikor Japi átküldte az első pre-mixet, és meghallgattam, azt éreztem, az összes lemezemnek ilyennek kellett volna lennie. Déjà vu érzés. Az artworköt is nagyon minimálra vettük, full fehér borító, egyszerű kis polaroid képeken a szövegek, korom fekete lesz a lemez. Tök magáért beszél, ha végighallgatja az ember.

Nekem is a letisztultság és könnyedség volt az első két szó, ami beugrott, mikor meghallgattam, és ezt éreztem a Foxesnál is, de a Feathers, Black Flowers, az első lemez meg nem ilyen. Ezért is tetszett, hogy itt az utolsó dalban – Heart & Agenda – visszahozod a Feathers hangulati világát, ami sokkal melankolikusabb és sötétebb…
A Heart & Agenda-nál egy új hangolással kikísérletezgettem, amiben Neil Young Down By the River c. dala is van, és abból jött. Imádom a Mazzy Start, és egyből az ugrott be. Van egy Into Dust c. számuk, ami véletlenül hasonlít rá. Egyébként úgy próbáltam összerakni a lemezt, hogy legyen benne 3-4 meghökkentő, rám kevésbé jellemző dal, akartam bele gyorsabb dolgokat, egy kicsit “renszánszt” is, meg olyat, ami a Foxes folytatása. Az meg alap volt, hogy ezt a két Neil Young számot feldolgozzam. Ha 8 évvel ezelőtt elküldöm magamnak SMS-ben, hogy ez egyszer majd menni fog, akkor iszonyatosan boldog lettem volna, és most is az vagyok. Ennyivel tartoztam magamnak.

Van olyan feldolgozás még, amit ha most megüzennél az 5 évvel későbbi önmagadnak, az nagyon boldoggá tenne?
Fúú, hát, a Shovels & Rope-tól a Birmingham c. számot, jézus, ha azt el tudnám valakivel játszani, szétszakadnék. (nevet) Jónás Verával mondjuk szívesen. Attól megőrülnék.
Mostanában amúgy is inkább ilyen singer-songwriter dolgokat keresek, és most értettem meg igazán, hogy a három klasszikus kedvencem, Bruce Springsteen, Neil Young és Bob Dylan miért kezdtek el egy idő után hanyagul énekelni. Azért, és ezt kezdem én is észrevenni magamon, mert egy idő után sokkal fontosabb lesz a ‘storytelling’, maga a szöveg, amit elmondanak, és másodlagossá válik, hogy mennyire énekelsz rá harmonikusan, és pont ettől a flegmaságtól ugyan lejjebb csúszik fél hanggal, de mégis bólogatsz tőle egyet.

Kikkel vetted fel a lemezt? Elég sok érdekes hangszer és kütyü bújik meg rajta.
Minden csörgő, triangulum, shaker, perkás cuccot Horváth Barnabás (dob – Soerii és Poolek) ütött fel, minden más elektronikus és furi cucc, zongora, vonósok, mind Jappán munkája. Mindent úgy csináltunk, hogy jól szóljon egy gitárral is. Egyébként már eléggé érik, hogy csináljak egy újabb zenekart, van már vagy három különböző felállás, de még nem érzem rá magam késznek. Ezért hagytam ott a GMW-t is év elején, nem vagyok rá alkalmas, hogy ennyi mindent csináljak egyszerre, elég nekem a sajátom meg mellette valamennyire a Trillion.

Még valamikor régen mondtad, hogy ez feszít és furán érzed magad egyedül a színpadon, megszoktad már ezt az egyszálgitáros egyedüllétet?
Ezt elég rég mondhattam, már megszoktam. Volt ez a nyári önálló akusztikus turném – több bulim volt, mint a zenekarnak -, úgyhogy nagyon sok részemen egyfajta kéreg alakult ki. Régen nagyon érzékeny voltam pl. arra, hogy az emberek beszélgetnek közben, de ezek a turnék jók voltak arra, hogy megedződjek, most már akár focimeccs is mehet, nem zavar. Igazából egyre jobban szeretem csinálni, egyre nagyobb magabiztosság van bennem.

Annyit emlegetted a Trilliont, hogy most már spoilerezz valamit arról is…
Annyit tudok spoilerezni, hogy majdnem feloszlottunk nyáron.
Igazából egy “nemlétező” zenekarról beszélünk… :)
Igen, egy nemlétező zenekar majdnem feloszlott nyáron. (nevet) Volt egy kemény beszélgetésünk, amikor a többieknek vázoltam, hogy nagyon szeretem őket, de nincs időm erre az egészre, és ők borzasztó jól álltak hozzá, nagyon jól esett, ahogy reagáltak, és akkor beütött, hogy azért se fogom hagyni, hogy ez lemorzsolódjon. Úgyhogy, mivel senkinek nincs ideje rá, szeptemberben, a legnagyobb őrület közepén, amikor épp a hajamat téptem a Hex és a Stranger miatt, elvonultunk négy napra Hegyi Áron farmjára (a GMW és a Jazzékiel billentyűse – a szerk.) és írtunk nyolc számot úgy, hogy senkinek egy árva ötlete sem volt. A Dreaming Black ezekhez képest egy bölcsőde. Úgy jöttem le onnan, hogy nem hiszem el mennyire jó ez a nyolc szám. Furcsa nekem ez a Trillion, mert tudom, hogy nagyon különleges dolog, és nagyobb figyelmet tudna kapni, mint akár az Apey & the Pea, zeneileg is borzasztóan értékes és egyedi.

Décsy Eszter
kezdőkép: Bodnár Dávid
koncertfotó: Zsiga Pál

Még több Apey és Apey & the Pea itt!

Megosztom.

Comments are closed.

A lájk felmelegít, és tele van C-vitaminnal.

Kövess minket facebookon!

 

 NOWmagazin.hu