Archív

Van valami csodálatos az egyszerűségben, amiről néha azt mondják, gyönyörködtet, de van, amikor csak szimplán megnyugtat. Érzed, hogy ez az, amire szükséged van, lenyugtat, elringat, minden úgy van, ahogy lennie kell. A kellemesen melankolikus, egyszerű indie vonalon épp ilyen a boly and the tele nyáron megjelent kislemeze, a less from me.

“Körülbelül 10 éve kezdtem el zenekarokban játszani. Volt olyan banda, akikkel tehetségkutatót is nyertünk, volt akikkel megfordultunk a legtöbb budapesti klubban, volt olyan, ahol csak egy koncertet adtunk, olyan, ahol a koncertezésig sem jutottunk el és olyan is, ahol a barátom megkért, hogy segítsek élőben játszani az akkori albumát. Mindegyiket szerettem valamiért. Eközben írogattam számokat, amelyek valahogy sehova sem fértek be az asztalfiókon kívül. Aztán 2013-ban kiadtam azt a négyet, amit a legjobbnak ítéltem meg, csak hogy ne vesszenek el. 23 volt az EP címe. Legnagyobb meglepetésemre igen kedvesen fogadta mindenki, beválogatták ilyen év végi válogatásokba is, amit számomra továbbra is nehéz felfogni, ellenben nagyon hálás vagyok érte még mindig.”

Ahogy telt az idő, valahogy mégis íródtak a dalok, és 2016-ban állt össze a you’ll find your peace lemez anyaga, ami szintén szerzői kiadásban látott napvilágot.

“A zenére, amit csinálok sok mindent mondtak már: volt egyszálgitáros magyar Placebo, télre-nyárra jó indie, buliból hazafelé „buszonhallgatós”, filmzenés beütésű, meg ilyenek. Én csak azt szoktam mondani, hogy emo, mert hát végtére is ez az egész csak egy emo gyerek és a gitárja.”

Amikor először meghallgattam a less from me-t, nem is az emo, mint címke ugrott be, inkább a Brand New örök klasszikus lemeze, a The Devil and God Are Raging Inside of Me, mind zeneileg, mind énekstílusban, és hangulatában is. Nem titkoltan nagy kedvenc, így ez a kislemez is egyből belopta magát a szívembe. Az EP-t egyes egyedül Máté, azaz a srác telével készítette, aki a korábbi munkamódszerével ellentétben nem a koncerteken már kipróbált dalokat rögzítette, hanem vadiúj, friss szerzeményeket. A dalok lassan , megfontoltan készültek, csak akkor, ha igazán jött az ihlet, és ez a fajta őszinteség érezhető is az EP-n.

A kislemezre került mind az öt dal igazán őszinte hangvételű, a szövegek is nagyon intimek, ami az egyszerűséggel párosítva remek kombó. Egységes, kompakt kislemez lett, amiből nem érdemes kiemelni egy-egy dalt, szépen működnek egységként. Tipikusan olyan zene, amit nagyon pici, bensőséges klubok kicsi színpadára képzelnék el, ahol igazán közel lehet egymáshoz mindenki, csak a zenére figyelve, hogy igazán hasson a veleje. Remek őszi EP, hallgassátok!


fotó: Komár Alexandra

the boy and the tele a facebookon

 

 

 

 

Megosztom.

Comments are closed.

A lájk felmelegít, és tele van C-vitaminnal.

Kövess minket facebookon!

 

 NOWmagazin.hu