Archív

Múlt héten hirdették ki az NKA támogatta induló előadók listáját. A 2013-ban indított Cseh Tamás Program néven futó ideiglenes kollégiumot október közepén nevezték át, NKA Hangfoglaló Könnyűzenei Támogató Program (Hangfoglaló Program) néven megy tovább. Az ideiglenes kollégium indulását anno óriási vita övezte, azóta is felbukkannak pro-kontra érvek, az új évad kapcsán pedig egy kettős véleménycikkel boncolgatjuk a honnan-hovát, avagy újra Ígéretes Titánok X NOWmagazinBalogh Rolek és Décsy Eszter tollából.

A programnak kilenc szegmense van, de a legnagyobb figyelmet minden évben az induló zenekaros támogatás kapja. Bevallom, induláskor nekem is erős fenntartásaim voltak a CSTP-vel kapcsolatban, de azt el kell ismerni, hogy azóta évről évre egyre kiforrottabb a program. A tehetségkutatók rendszere elég jól felépített, a Backstage címen tartott havi kerekasztal beszélgetések pedig külön üde színfoltjai a programnak, a klubtámogatás is egész jól működik, a külföldi export talán kicsit túl hangsúlyos és a támogatottakkal való belső kommunikáción is lehetne esetleg csiszolni, de, most a fókusz mégis csak maradjon a zenekaroknál.

Az induló évben még 42 banda kapott támogatást, tavaly előtt 30, az előző évi 27 után a mostani támogatottak már csak 20-an vannak. Ha egy picit elgondolkozunk a számokon, vajon ez azt mutatja, hogy máshogy csoportosítják a támogatási kereteket, hogy inkább több dologra jusson, még ha kevesebb is, avagy esetleg a kollégium úgy ítéli meg, hogy évről évre kevesebb a támogatást érdemlő zenekar? Értékteremtés és maradandóság szempontjából az első év nyerteseinek listájával tudnék vitatkozni a leginkább, de minden évben volt olyan név, akikről azt gondolom, maximálisan megérdemlik a támogatást, ugyanakkor ennek a szöges ellentétére is mindig van példa. Ahogy az is kirajzolódik, hogy a teljes ismeretségből kitörni vágyó zenekaroknak jóval kevesebb esélyük van a támogatásra, mint azoknak, akik azért már rendelkeznek némi jó hazai hírnévvel.

Az előadónként 2 millió Ft támogatással járó lehetőségre idén összesen 317 zenekar és zenész jelentkezett. Közülük 84 előadó kapott meghívást az A38 Hajón lezajlott meghallgatásra. Arra, hogy melyik 20 zenekar kerüljön a programba, neves zenészekből és zenei szakemberekből álló, 15 fős zsűri tett javaslatot a végső döntést meghozó Hangfoglaló Program Ideiglenes Kollégiumnak. A zsűri tagjai voltak: Borcsik Attila (Izil), Csontos Noémi Virág, Csorba Lóránt, Czeglédi Szabolcs, Élő Márton, Görögh Dani, Koncz Balázs, Kovács Attila (Kuku), Kovács Ákos Dadan, Molnár Csilla, Muraközy Péter, Podlovics Péter, Süli András, Szalai Attila és Temesi Berci.
Az Induló előadói alprogram nyertesei a korábbi évekhez hasonlóan használhatják fel a támogatást: így minimum öt új dal profi rögzítésére, egy hanghordozó fizikai megjelentetésére, egy videoklip elkészítésére, saját promóciójukra, illetve egy lemezbemutató koncertre fordíthatják a Hangfoglaló Programtól kapott forrást. Erre idén a Red Swamp, a Freakin Disco, a Platon Karataev, a Meg egy cukorka, a Ham Ko Ham, a Dungaree, a The Bluebay Foxes, az EPMK, a The Mabon Dawud Republic, a Shaibo, a Papaver Cousins, a Keresztkérdés, az Azur, a Telma Lincoln&Minimyst, a Sin Seekas, a The Beans, a S O N Y A, az I am Soyuz, az Idegen és az Aurevoir. kapott lehetőséget.

Amikor először olvastam végig az új támogatottak listáját, jóval kevésbé fogtam a fejem, mint a korábbi években. Ez nekem azért is nagy szó, mert számomra örök rejtély, hogy mi is képezi pontosan a zsűri döntésének alapját, merthogy jórészt nem szakmai és minőségi szempontok, azt már korábban is gyanítottam, de tavaly óta lettem benne száz százalékig biztos. Történt ugyanis, hogy az élő meghallgatásra – akkor épp az Akváriumban tartották – engem is meghívtak zsűrizni. Abban a blokkban hét zenekart néztünk meg Gyémánt Bálinttal, Unger Balázzsal és Süli Andrással, és ebből a hétből (maradjunk az anonimitásnál) négy olyan zenekar is volt, akikre egyöntetűen azt mondtuk és írtuk a papírra, hogy határozottan nem javasoljuk a támogatást. Közülük hárman végül mégis megkapták. Itt felmerült bennem a nyilvánvalóan rosszindulató kérdés, hogy ugyan miért kérdeztek meg minket, ha végül a véleményünket egyáltalán nem veszik figyelembe. Főleg úgy, hogy a meghallgatáson voltak jóval eredetibb és izgalmasabb formációk, és rengeteget tudnék sorolni olyanokat is, akik még a meghallgatásra se jutottak be, pedig ott lett volna a helyük. Na, hát részemről ez itt a CSTP, azaz most már Hangfoglaló állandó nagy kérdése; ugyan mi alapján válogatnak? Vajon lesz a döntéshozatal valaha is transzparens? Adnak-e valaha kapaszkodót az elutasított zenekaroknak a miértekre és hogyancsináljukjobbanra?

Décsy Eszter

Mielőtt belemennék, fontos megjegyeznem: az NKA nemrég Cseh Tamásról Hangfoglalóra keresztelt, magyar könnyűzenét támogató programjával létrehozása óta szimpatizálok. Ezt korábban is jeleztem a témával foglalkozó cikkeimben. Gyakorlatilag még sosem volt ilyen tematikus, a feltörekvő zenei formációkat, illetve a szcéna egészének működését átfogóan támogató koncepció, így jó látni azt, hogy most létezik egy ilyen dolog. Ahogy az is látszik, hogy a szubjektív finomhangolásoktól eltekintve, a szakma is elismeri (megtűri) a program létjogosultságát, s nem köpködnek (nagyon) miatta egymásra az emberek.

Nem szabad azonban elmennünk amellett, hogy a működésében bizony akadnak (olykor kifejezetten bosszantó) anomáliák, amelyek akár kis finomhangolással is, de még hatékonyabbá, mi több, átláthatóbbá tehetnék a rendszert, ezzel is minimalizálva a sokszor teljesen jogos kritikákat. Vannak, akik a támogatási források eredete – az üres adathordozók után szedett jogdíjak NKA-hoz kerülő 25 százaléka, azaz a sikeresebb magyar előadóktól átcsoportosított jogdíjak kérdése – kapcsán rendeznek időről időre szőnyegbombázásokat, ám – hogy mondandóm ne dagadjon doktori disszertációvá – én most elsősorban a pályáztatási rendszer körüli parákról szólnék.

A rendszer legkomolyabb anomáliája az átláthatatlanság, illetve a visszacsatolás nélküli szelekció. Persze nem arról van szó, hogy valami sötét, gonosz és titkos társaság a saját küldetéstudatától vezérelve suttyomban, kénye-kedve szerint osztogatná a nagy lét a csókos, haveri bandáknak, miközben a többieket az árok szélén hagyja. Már csak ezért sem vélem így, mert tavaly magam is zsűrizhettem az élő meghallgatásokon (és nem vagyok szabadkőműves), az idei díjazottak pedig ízléstől függően szintén tehetséges, változatos stílusokból érkező, többségében friss formációk.

Sokak rossz szájíze inkább abból fakad, hogy a pályázók, illetve a közvélemény (és így a sajtó) nem látja pontosan mi, hogyan, miként és miért történik. Tudom, hogy 317 pályázót rendesen végighallgatni emberfeletti teljesítmény, ahogy egyesével részletesen indokolni azt, hogy akkor miért is utasították vissza akár harmadik alkalommal is a kérelmüket, komoly meló. De nem lehet megspórolni. Már csak azért sem, mert a sötétben tapogatózás csak feszültséget szül.

A művészetben, így a zenében nincs objektivitás, minden totál szubjektív, így még csak véletlenül se várnám el, hogy akár a szakmai kollégium, akár az ítészek úgy gondolkodjanak, mint én, arról, kit érdemes támogatni és kit nem. Viszont kell a visszajelzés. Mindig és nem csak azért (bár azért is), mert ez egy állami köztestület nem csekély támogatása. Hanem, mert nem én vagyok az egyetlen, az underground ügyes-bajos hétköznapjait testközelből követő, aki nem egy olyan zenekart ismer, amelyik, fasza, élőben is ügyes, és pont a kiírásban szereplő lemezfelvétel miatt pályázott célirányosan többször, ám még az élő meghallgatásig sem jutott el egyszer sem. Miközben zsűriként meg olyan bandákat kellett végigszenvednem, amelyeknek, nem értettem, mi keresnivalójuk egy ilyen pályázaton. Arról nem beszélve, hogy egy kimondottan albumrögzítést támogató kiírásban hogy támogathatnak olyan előadókat, akik épp pár hónappal korábban adtak ki egy komplett nagylemezt. Mert bizony ez már nem egyszer megesett, s itt sem azért picsogok, mert ezek csapatok nem érdemelnek elismerést, hanem, mert (ebben a kiírásban) akkor kellene támogatni őket, ha valóban lemezfelvétel előtt állnának.

Szóval, ha nem megy mindenkinek, a jövőben legalább a nyerteseknél jó lenne mindenki által elérhető helyen (a hivatalos honlapon) megindokolni azt, az adott formáció pontosan miért is kapott támogatást. (Most ugye ezt nem tudjuk!) Már így sokkal átláthatóbb lenne a rendszer, s nem pusmognának annyit fű alatt. Kevesebb lenne a rosszmájú pletyka, s közben lehetne mondani (és mutatni), hogy, kérem, szépen, ezért és ezért ítéltük oda ennek és ennek a két millert. És mindenki nyugodtabb lenne. Tuti!

Balogh Rolek

Megosztom.

Comments are closed.

A lájk felmelegít, és tele van C-vitaminnal.

Kövess minket facebookon!

 

 NOWmagazin.hu