Archív

Elég komoly line-up jött össze szombat estére az Akvárium kishallban a Tündérvese, az All But One, a Sunset és az AWS részvételével, és bár mindegyiket szívesen megnéztem volna, sajnos csak az utolsó kettőn tudtam tiszteletemet tenni.

Tündérvese

Végtelennek tűnő BKV-zással szegődtünk Dáci nyomába a soroksári Fish! koncert után, hogy utolérjük az Erzsébet téren, ahol most nem annyira a kockás inges lányoké, inkább a mezítlábas metálzenészeké volt a főszerep.

All But One

A Sunsetre is épp hogy csak beértünk néhány szám erejéig, de pont sikerült élőben hallani a Férgem című dalt, ami a legutóbbi lemez Vermin című dalának magyar nyelvű változata. Ott hallottam először, a zene természetesen megvolt már, és a lendületen mit sem változtatott az új gitáros, Bence érkezése, mind zeneileg, mind szakáll ügyileg teljesen passzol a bandába. A szöveg szerintem angolul jobban sikerült, de ennek ellenére akkora pogó kerekedett rajta, hogy Bulcsú barátomat élből le is öntötték a frissen vett fröccsével, ami miatt kénytelen volt vásárolni egy AWS pólót. Valószínűleg ennél jobbfejséget nem is tehettek volna előzenekarként, úgyhogy legközelebb az AWS-en a sor, hogy lepogóztassa Bulcsút egy Sunset-pólóért cserébe.

Nem sokkal később jött is az AWS, akiket szinte szűz füllel hallgattam végig, talán egy kezemen meg tudnám számolni, hány koncertjükön voltam, ahhoz meg kéz se kéne, hogy ebből mennyin voltam józan, ennek ellenére eddig mindig sikerült emlékezeteseket alakítaniuk a színpadon. Az már egyből látszott, hogy nem kell zakó meg fullcap ahhoz, hogy faszán uralja valaki a színpadot, sőt, még cipő sem nagyon. Ez utóbbit ugyan a színpad előtt tolongó embertömegtől aligha láthattam volna, de pontosan felidéződött bennem a Fishing on Orfűs kép, ahol egymondatos koncertkritikákkal szórakoztattam magam és a körülöttem állókat, az AWS-ről pedig ez a szemléletes kép hagyta el akkor a számat:

Bárcsak úgy ölelne engem is valaki, mint Örs lábujjai a kontroll ládát.

A lendület itt sem hagyott alább, sőt, hangerőben sikerült felülmúlni a Sunsetet is (éppen kicsivel a fájdalomküszöb alatt), egyre kevesebb is volt már odabenn a hely, míg ki nem derült, hogy összejött, aminek össze kellett: sold out lett a buli. Tök jogosan amúgy, iszonyat jól működött a zenekar a színpadon és a közönséggel együtt is, néha én is inkább a lökdösődést választottam a passzív kortyolgatás helyett. Külön király volt, hogy tök jól lehetett érteni a szövegeket, és ennek kapcsán meg is fogalmazódott bennem egy fontos szabály, ha valaki esetleg olyan zenére szeretne hangosan üvöltözni, amiben a gitárosok néha két ütemnél hosszabban pengetik ugyanazt a hangot: ha a kettő egyszerre nem sikerül mindig, érdemes a

prozódia > jó rímek

egyenlőtlenséghez tartani magát. Szerencsére Örs is így tesz, amikor nem fog olyan erősen a tolla, ami király, mert nincs, ami jobban horzsolná a fülemet a hosszú hangokra énekelt rövid szótagoknál, és horzsolás nélkül sikerült végighallgatni a koncertet.

Örs amúgy iszonyat király frontember, ami megmutatkozik az átkötőszövegekben is. Az egyik pillanatban még egy olyan lelkesítő beszédet tart az underground összetartásáról, meg a hazai kultúra támogatásáról, hogy azt még egy Fidesz rendezvény is bátran a zászlajára tűzhetné, majd a következő szám előtt szépen elküldi melegebb éghajlatra az ájtatos vallásokat és Semjén Zsoltot, hogy aztán egy olyan, már-már pátoszos felvezetésben csúcsosodjon ki, amit történetesen szó szerint idézni is tudok:

Mi vagyunk azok évezredek óta, akiket a nagy, szép, magas mágnások mindig sanyarú sorsban tartanak. A történelem mindig ismétli önmagát, és mindig így megy ez körbe-körbe. Jegyezd meg: neked soha, semmiben nincs igazad. És nem fura az, hogy mi vagyunk többen? Nem fura az, hogy ők a kibaszott egy százalék, és mi vagyunk a kilencvenkilenc? Nekem elegem van abból, hogy szarrá gürizem magamat, és nem kapok érte semmit! Nekem elegem van abból, hogy soha nem minket igazol a jog, hanem őket! De tudod mit? Ők ezt jól tudják. És ők azok, akik kibaszottul félnek. Ott valahol, magasan, öltönyben kibaszottul félnek!

És azt hiszem, ez egy olyan momentum, amivel a zenekar kitűnik a többi hasonló közül. Soha nem értettem, hogy a magyar underground legnagyobb része, néhány kivételtől eltekintve miért fosik közéleti dolgokról beszélni, mintha nem is senkiháziak, de legalábbis mészároslőrincek kezében lenne a popszakma, emiatt igazán üdítő színfolt egy-egy ilyen megnyilvánulás. Jól áll, ha van valakinek töke.

Egy kis pihenő gyanánt ezután beugrott Marge, akivel elénekeltek egy közös dalt, miközben a már-már minden koncerten kötelezővé váló mobilos világítósdit játszotta a közönség, ez engem annyira nem kötött le, bár elismerésre méltó volt az az ordas nagy láfádószó, amire az egész dal íródott.

Azért néha felmerült az is, hogy jó-jó de nem is csak a halálkomolykodásból áll az élet, de ekkor meg is jelent egy nagy zsák párna a színpadon, amit mind megkapott a közönség, hogy nyomjon egy óriás párnacsatát, ami király lett volna, csak az a 20-30 db nem nagyon volt elég ekkora tömegnek. Persze drága az ikea, de azért szívesen nyomnék egyszer egy igazi párnacsatázós pogópartit. Volt még néhány számmal arrébb tölcséres sörivó verseny is, ami alatt már kezdtem azt érezni, hogy bennük van a potenciál, hogy ők legyenek a metál Soerii & Poolekje, amit igazából egyáltalán nem is bánnék, csak kellene pár lazább hangvételű dal is hozzá, és totál működne a dolog. Megfejelték ezt még egy rövidke Scooter-betéttel, ami egy Fish! koncertről érkezve (amiről néha már alig tudom eldönteni, hogy valóban Fish!, vagy ez már a Necc party) kicsit erős volt már, de nyilván mindenki beindul, ha azt hallja, hogy töttöttöttöröröttöttö, szóval ezzel valószínűleg egyedül voltam így.

Összességében kurva nagy bulit csináltak a srácok, és biztos vagyok benne, hogy ha két, színpadon ilyen erős banda, mint az AWS és a Fatal Error együtt végigturnézza az országot, az nem fog érdektelenségbe fulladni. Itt pedig álljon egy béna filmkritika-zárás:

AWS, NOWmagazin 10/8
Kinek ajánljuk? Aki csak szívfájdalmas egyéni sorsokról akar hallani, mikor metálra zúz.
Kinek nem ajánljuk? Semjén Zsoltnak.

Csóré Zoltán
fotó: Zsiga Pál

Megosztom.

Comments are closed.

A lájk felmelegít, és tele van C-vitaminnal.

Kövess minket facebookon!

 

 NOWmagazin.hu