Archív

A hazai poprock szcéna egyik legüdébb színfoltja a Blahalouisiana, az ő lemezbemutató koncertjén jártunk tegnap este az A38 Hajón. A nemzetközi színvonalon alkotó zenekar több teltházas koncerten van túl, és ezúttal is minden jegy elkelt az eseményre.

A ráhangolódásról gondoskodó Felső Tízezer kellemes felvezetőnek bizonyult. A srácok igyekeztek becsalogatni a közönséget a koncertterembe és a kezdéshez képest szépszámú hallgatóság előtt játszottak az est további részében. A Sallai László vezette zenekar amolyan powerpop, markáns gitárpopos, indie-s cuccban utazik. Nem vitás, hogy a magyar indie színtér egyik meghatározó bandájáról van szó. A tagok a Szabó Benedek és a Galaxisokból, illetve a Mayberian Sanskülottsból már ismertek, így valamelyest supergroup-ként is funkcionálnak. Nos, élőben sokkal erőteljesebben szólnak és sokkal lazább a hozzáállás, úgymond beleszarósabb, punkosabb, amely a magyar nyelvű szerzeményeknek kifejezetten jót tesz. A lendületes előadásnak egy kisebb technikai dobprobléma vetett véget, de viszonylag hamar sikerült megoldani a szitut és a rögtönzött standup-os időkitöltés is elég szórakoztatóra sikeredett.

Az átszerelés szünetében a rajongók már elfoglalták a színpad előtti részt és mindenki helyezkedett egy kicsit a jobb hely reményében. Ebből már látszódott, hogy sold outos eseményen vagyunk. Kikerült a Blahalouisiana felirat is, melyet a közönség egyből hangos üdvrivalgással fogadott. A zenészek színpadi megjelenésekor pedig már zengett a hajó és a Schoblocher Barbara vezette zenekar nem is tétovázott sokat; nagy lendülettel belecsaptak a húrokba a közönség nagy örömére. Tény, hogy a megalakulásuk óta nem csak saját hangját találta meg a zenekar, hanem stabil, egyre növekvő rajongótábort is szereztek. Az új lemez dalainál pedig a maradt az angol és a magyar szöveg, így a dalok mindig egy kicsit más irányba mozdulnak el a zenei műfajon belül. Az angol nyelvű szövegek kimondottan poposabb hangzása néhol vegyül a soul és blues hatásokkal. A Hamond-orgona alkalmazása például nagyon jó ízt ad a szerzeményeknek, persze ne felejtsük el, hogy kiváló zenészekkel van dolgunk.

Az nyilvánvaló, hogy Barbara hangja lemezminőségben szól, a zenekar tagjai pedig kimunkált hangszertudással járulnak hozzá a tökéletes előadáshoz. Valahogy így kell ebben a műfajban tevékenykedni, mind a dalok felépítését, hangszerelését, mind a színpadi megjelenést illetően. A közönség is minden bizonnyal így vélekedett, hiszen az új lemez nagy slágereit kívülről fújta, mint pl. a Túl távol, elég közel, Ha élni felejtek, Egyetlen magányom, hogy csak néhány dalt említsek. A magyar nyelvű számok közelebb állnak a magyar alter szellemiségéhez és a hangszerelés is ebből a világból merít, viszont abszolút megtalálták a saját, egyéni hangvételüket. Amolyan blahalouisianás világot sikerült kiépíteni, amelyről mára elmondhatjuk, hogy tömegeket mozgat meg, vagyis simán megtöltenek egy A38 méretű koncerttermet.

Tegnap este igazi örömzenélésben volt részünk, hála a Blahalouisiana legénységének. A hazai pop, illetve gitárzenei színtér egyik meghatározó formációját sikerült elcsípnünk.

Libus Ágnes
fotó: Zsiga Pál

Megosztom.

Comments are closed.

A lájk felmelegít, és tele van C-vitaminnal.

Kövess minket facebookon!

 

 NOWmagazin.hu