Archív

Két zenekar és bő 15 évnyi szerkesztői múlt, nem utolsó sorban az ország legnagyobb kiadói csoportjában kiadói ág vezetése után Huszti Gergely szakított a “hivatalos” formákkal és elindult a saját útján, úttörőként, bátran. Tehetséggondozás, kreatív írás mentoring, saját vállalkozás – egy kicsit olyan, mintha régi álma válna most valóra. A most indult Memoment mellett beszélgettünk zenéről és szerkesztői agyról, meg az egóról.

Egy igen nagy projektbe vágtál bele. Egy időre aztán feltámadt az Illúzió is, hogy állsz a zenéléssel mostanában?
Dióhéjban próbálom összefoglalni, mert a legtöbb zenekari sztori nyúlós massza. A Tai Chi Teacher 2014-ben befejezte működését. Ott elsősorban konceptlemezek születtek, és abba tapasztalatom szerint baromira el lehet fáradni. Ahhoz, hogy egy érdekes koncepciót úgy járj körül szövegben, hogy abból értelmes és összetartó zenei anyag legyen, sok energia kell. Négy ilyen anyagot írtam meg, és időközben elfogyott a lendületem. Az Illúzió pedig egy lezáratlan közös ügy volt, amit 2011-ben csupán felfüggesztettünk. Voltak belső nézeteltérések, és ezek nem lettek kibeszélve. Aztán egy szép napon mégis leültünk. Szinte karmikus pillanat volt jó pár év távlatából belátni, ki, miben volt hülye. Megbeszéltük, hogy örömből, elvárások nélkül csináljuk még egy kicsit a zenekart. Csatlakozott két új zenész is, készült egy hat számot tartalmazó anyag, volt három-négy emlékezetes koncert az Elefánt társaságában, a Csiky Gergely Színház Vízkereszt előadásának főcímdala lett a Kicsikém, szóval, csupa klassz dolog, de aztán az élet átírta a folytatást. Az Illúzió dicső korszaka 10 évvel ezelőtt volt, és az eltelt évek alatt sok minden történt a tagokkal. Nekem a szakmai életem is másfelé terelődött, máshol találom meg azokat a kreatív inputokat, amiket keresek.

Szakmád szerint irodalmi szerkesztő vagy, bő 15 évnyi tapasztalattal és tudással, de a Libri egyik kiadói ágának vezetése után most egy teljesen új dologba vágtál bele. Hol találod most az említett kreatív imputokat?
Mindig nagyon izgatott, hogy mi is ez az USA-ból származó kreatív írás-ügy, aminek égisze alatt elhitetik az emberekkel, hogy bárki írhat könyvet. Egyáltalán, mit jelent az, hogy könyvet írni? Ez 15 évnyi irodalmi szerkesztés során sokszor átfogalmazódott bennem. Most úgy vagyok vele, hogy az írás sokkal inkább önkifejező folyamat az emberek 98 százalékának, és mindösszesen 2 százaléknál beszélhetünk arról, hogy az, amit ír, irodalmilag is megáll a lábán, sőt, piacképes. Ebben elég sarkos vagyok, meguntam a hazudozást. Nagyon sok éven át kellett kiadókban ülnöm, ahol sokszor tudtuk, az adott projekt nem lesz eladható, vagy fordítva, csak azért vállaltuk be, mert majd pénzt hoz, és majd abból finanszírozni lehet olyan ügyeket, ami még tetszik is. Ez számomra Janus-arcúság, amit meguntam. Viszont nagyon sok örömet leltem abban, amit a szakma javarésze lenéz; hogy mindenki a saját lehetőségéhez és tehetségéhez mérten pontosan fogalmazza meg, amit írni akar, és ezt tanítom már jó pár éve, különböző fórumokon. Ez nem arról szól, hogy ő lesz a következő Nádas, ezt senki nem ígéri, és senki nem várhatja el. De arra jutottam, hogy ez a megközelítés több annál, mint egy pozitivista, pragmatikus szemléletű hobbizgatás. Összeállítottam egy online tréninget, ami ilyen formában úttörő vállalkozás itthon.

Kicsit tegyük tisztába ezt a kreatív írás fogalmat, mert itthon szerintem nem egészen azt érti alatta mindenki, mint te, vagy én. Mi is ez pontosan, mi különbözteti meg a „kreatív írást”, mondjuk a „szépírástól”?
Mint mindenfajta művészetnek, az írásnak is van egy mesterségbeli része, ez az, amit tanítani és tanulni lehet. Egyébként érdekes, hogy a forgatókönyvírás sokkal elfogadottabb alkalmazott művészetként, szakmaként, mint a szépírás. Hollywood szerint is tudni kell bizonyos szabályokat, amiket ha betartasz, a produktumod működni fog, nézőre talál. Itt jön be nálunk a szláv lélek, és történelemtudat, ami jelentősen alakította az emberek olvasáslélektanát, és ami azt mondatja velünk, hogy bármilyen sablon vagy szabályrendszer a művészi szabadság megerőszakolása, és így születnek művészi szabadságvágyból olvashatatlan művek. Nagyon kevesen tudják átírni a játékszabályokat, ahhoz minimum egy Esterházynak kell lenni.
A kreatív írás arra a sok évszázad alatt kikristályosodott tudásra alapoz, ami azt mondja, hogy igen, a történetmesélésnek van hagyománya és szabályrendszere. Persze nagyon kevés biztos pont van, leírod az első szót, és végtelen lehetőségből választod ki a következőt, nem igaz? De van segítség, ahhoz hogy egyáltalán el tudj indulni. Azt mondtam minden gyakorlati csoportomban, hogy ha jó olvasó leszel, biztosan jobb íróvá válsz. Azt meg, hogy hogyan lesz valaki a következő Dan Brown, senki nem tudja megtanítani neked. Nincs tuti recept.

Mindenki elmondja a saját verzióját ami neki működik.
Igen, csak abban az a veszély, hogy íróként a saját magad kis klónjait képzed. Nem az a cél, hogy úgy tudj írni, mint Lackfi vagy Stephen King. Azzal hosszútávon sehova nem jutsz. Maguk a mesterségbeli fogások, a trükkök, a hatásmechanizmus a kulcsa a dolognak.

Vállalsz egyébként a próza mellett lírát és drámát is? Bármilyen szöveggel megkereshetnek?
Drámát abszolút nem, attól függetlenül, hogy én talán azon kevesek közé tartoztam a gimnáziumban, akik szerettek drámát olvasni. Lírával is csak borzasztó kivételes esetben foglalkozom. Egyszerűen nem merném felvállalni, mindig is a próza vonzott.

Ez azért jutott eszembe, mert eljátszottam a gondolattal, hogy tök jó dalszövegeket írsz, és ha esetleg valaki megkeresne dalszövegírással mentoráld, vajon elvállalnád-e.
Volt pár megkeresésem, írtam is dalszöveget másoknak, de nagyon keveset. Ebben zsigeri szinten maradtam, ha egy zenei alap nem fog meg azonnal, nem tudnék szöveget írni rá. Számomra mindig az volt az érdekes, hogy a zene és a szöveg hogyan tudja közel ugyanazt kifejezni. Ha pedig  van feszültség, akkor az milyen irányba mozgatja az egészet. Szerintem erre kevés magyar szövegíró figyel, bár bevallom, nem hallgatok sok új magyar zenét. Lehet, hogy az adott szöveg versként megállja a helyét, prozódiailag rendben van, de semmi köze nincs a zenei alaphoz. Ettől persze még lehet sikeres és játszhatja a Petőfi, engem viszont inkább az összecsengés izgat.

Elindítottad a kreatív írás tréninget Memoment néven, de ez a gyakorlatban hogy áll össze, mi van benne?
Tizenöt év könyvszakmával a hátam mögött van rálátásom arra, hogy hogyan lehet egy történetet átadni. Ez egy online tréning, kezdőknek, mindenfajta előképzettség nélkül. A kezdő számomra nem szitokszó. Nagy potenciál van abban, hogy valaki épp elkezd valamit, és fontos, hogy az indulásnál megkapja azt a szakmai és emberi támogatást, amire szüksége lehet. Vannak elvégezhető gyakorlatok benne, és 120 percnyi videós oktatóanyag. Választhat olyan lehetőség is, hogy megnézem a feladatmegoldásokat, amit aztán átbeszélünk. A legkevesebb, hogy megtanulja a működő sztori alapjait, függetlenül attól, hogy 600 oldalas regényen dolgozik, vagy blog keretében kíván mesélni. A napokban a Publióval is kialakult egy együttműködés, amelynek keretében akár ki is adathatja a kész szöveget.

Maga a kreatív írás tanfolyam nem új dolog, pl. ott a Werk és hasonlók, de mégis kicsit furán néznek rá az emberek, meg online még nem nagyon csinálják itthon, te hogy látod, mennyire fogadja el a szakma vagy az emberek?
Ez az egyik oka, hogy online-tanfolyamot indítottam. A legtöbb személyes képzés Budapest-centrikus, mint oly sok minden az országban. Ezt a kezdő tanfolyamot vidékről, a saját karosszékedből is könnyen elvégezheted.

Az egyik teaser videóban beszélsz arról, hogy van az írói agy, és van a szerkesztői agy, hogy meg kell tanulni mindkettővel gondolkozni. Te magad hogyan kapcsolgatod ezt, vagy könnyű ezt átkapcsolni egyáltalán?
Borzasztó nehéz. Az a kihívás ebben, hogy amikor benne vagy a  flowban – ami szerintem előfeltétele annak, hogy hitelesen, őszintén tudj írni –, akkor sok mindenre nem figyelsz. És van az a pillanat, amikor már kihűlt a szöveg, ránézel és eldől, hogy szerelmes vagy-e a saját pillanatodba és egyszer leírt mondataidba, vagy képes vagy húzni, átírni, újraírni.

Ez egy kicsit pszichológiai folyamat is; megtanulni az egót lecsitítani, háttérbe rakni, nem?
Ezért is mondtam az előbb, hogy szakmai és emberi támogatás. Az alkotáslélektannak nagyon komoly szakirodalma van. Nem mindegy, hogy ki lesz az, akinek meg merem mutatni a bénaságomat, a félkész sztorimat, a nyers mondataimat. Ez bizalmi kérdés, anélkül, hogy túldimenzionálnám a fontosságát. A csoportokban is az a legizgalmasabb, amikor valaki áttöri ezt a falat, ki mert állni a szövegével, vagy jó helyen áll ki a mondatáért, esetleg jó pillanatban mondja azt, hogy ezt most nem olvassa föl. Ugyanez igaz a szerkesztői agyra is, ott azzal küzdesz (ha nem a saját szövegedről van szó), hogy a saját ízlésed és stílusod ne nyomja agyon a szöveget. Pengeélen táncolás az egész, de pont ezért szép.

Décsy Eszter

A Memomentet itt találod

Megosztom.

Comments are closed.

A lájk felmelegít, és tele van C-vitaminnal.

Kövess minket facebookon!

 

 NOWmagazin.hu