Archív

Barkóczi Noémi neve ismerősen csenghet több hazai projekt kapcsán, például MYGL-el is dolgozott már korábban. Az énekes-dalszerzőt a ten years before rendezvénysorozat keretében élőben is csekkolhattuk anno a Mika Tivadar Mulatóban. A feltörekvő, friss, izgalmas formációkat támogató eseményen ízelítőt kaptunk sajátos, kissé borongós, öniróniával átitatott zeneiségéből.

Az eredetileg egyszálgitáros projektet akkor hallhattuk először zenekarral kiegészülve. Emlékszem, hogy a Nem vagyok itt c. album többszöri meghallgatása után kíváncsi voltam, mennyire jön át a karizma élőben, vagyis mennyire lesz szuggesztív az előadás. A szobában ücsörögve nem számítottam arra, hogy az akusztikus gitárra írt dalok dobbal és basszusgitárral fognak megszólalni és egy icipicit felemás érzésem volt a koncerttel kapcsolatban, látszódott, hogy ennek a formációnak ebben a formában még össze kell kovácsolódnia. Igazság szerint a csendesebb, letisztultabb hangzás a hegedűvel és az akusztikus gitárral nagyobb hatással bírt és Noémit is erősebbnek, magabiztosabbnak éreztem a klasszikus felállásban. A szerzemények zenei továbbgondolása viszont nagyon előremutató kezdeményezésnek bizonyult és egyértelmű volt, hogy a hangszerelés és a kivitelezés is jó úton jár.

Nos, azóta eltelt egy kis idő és megjelent Noémi Linóleum címre keresztelt 20 perces EP-je, nem máshogyan, mint teljes zenekaros formában. Elöljáróban csak annyit, hogy a dalok egytől egyig nagyon jól megszerkesztettek. Gulyás Kristóf (dob, Hó Márton és a Jégkorszak), Günsberger Ákos (basszusgitár, Szabó Benedek és a Galaxisok, Antonia Vai) és Tóth Dóri (vokál, hegedű, Nunki Bay Starship) közreműködésével felvett albumon egyensúlyba került a hangszerelés Noémi szövegcentrikus szerzeményeivel. A sajátos, egyéni hangvétel megmaradt és az énekes-dalszerző személyisége is kellően érvényesül a lemezen, miközben a zenei aláfestés finoman követi, kiegészíti a dalok szomorkás, álmodozós hangulatát. Tény, hogy az album többszöri meghallgatás után is tud újat nyújtani és az egyéni szövegvilágon túl a zenei finomhangolásra is érdemes odafigyelni. A négyszámos EP igazi, közös csapatmunka eredménye.

A dalok egyenként, illetve összességében is történetté állnak össze. Noémi szavaival élve:

„A céltalan intimitáskeresés, félelem az újtól, a függőség és a szabadságvágy, végül az összetartozás pillanatnyi szépsége, ez mind belefért ebbe a 20 percbe.”

Az alapvetően melankolikus szerzeményeknek valamifajta pozitív töltetet ad a nagyon jó arányban eltalált zenekari hangzás. Például az Át az éjszakában c. számban a hegedű és a vokál alkalmazása kölcsönöz felszabadultabb érzetet, míg a Távolabb c. dalban pont a hegedű nyomatékosítja a borongósabb hangulatot és a dob, gitár teszi erőteljesebbé, hangsúlyosabbá a mondanivalót. A befejező szám, a Pókoké pedig csak úgy lazán odamondogatós, a tiszta, őszinte érzésekről, az összetartozásról mesél. Barkóczi Noémi egyszálgitáros prokeltje immáron teljes értékű zenekarrá nőtte ki magát és biztos vagyok benne, hogy további zenei elemekkel, ötletekkel fog bővülni a jelenlegi repertoár.

Libus Ágnes

Megosztom.

Comments are closed.

A lájk felmelegít, és tele van C-vitaminnal.

Kövess minket facebookon!

 

 NOWmagazin.hu