Archív

Goadíszletbe öltöztetett underground zenetörténeti pillanatok és igazi muzikális csemegék kis olvasztótégelye volt tegnap az Akvárium kisterme. iamyank terapeutikus Atreyu’s Horse-a, az újáéledt és karcos Beat Dis és az élő válogatáslemezét ünneplő Jazzékiel egy színpadon – a legjobb döntés volt, hogy ott jártunk!

iamyankot egyre kevésbé kell bemutatni, de az estét most egy igazán különleges projekttel indította. Az Atreyu’s Horse névre keresztelt formáció indulásakor azonnal telepakolta a MüSzit, legutóbb pedig a Gödörben láttam őket a zongora és cselló központú ambient komolyzenével. A komolyzene esetükben nem is akkora túlzás, mint ahogy elsőre hangozhat, ugyanis a hosszú, egybefolyó tételekre bizony nagyon is figyelni kell. A projekt állandó tagja lett Barta Gyöngyi és az ő csellója, aki korábban a Képzelt Városban játszott. Tegnap este egy újabb vonós hölgy is csatlakozott hozzájuk a koncert második felében, úgy látszik, fejlődik és komolyodik a projekt. Nem könnyű megfogalmazni, mit is csinál az Atreyu’s Horse, és egy ilyen regiszterben a szavak inkább rontják az élményt, de talán a terápia lenne a legjobb szó rá. Kisimítja a világot körülöttünk és megtölti lágy és szép dallamokkal. Nekem nagyon hiányzott a teremből néhány szék vagy inkább babzsák, ahova le lehetne telepedni, és csak úgy lenni, hogy hasson a zene, a gondolataink felvegyék lassan hömpölygő ritmusát, és csak hagyni, hogy magával ragadjon a dallamvilág. Különleges élmény, remélem megtalálják neki a megfelelő környezetet.

Ezután egy igen éles váltás következett. A 15 éves fennállása alatt kult névvé vált Beat Dis sok év kihagyás után idén újjáéledt. Az eredeti felállásból már csak Csigó Tamás alapító énekes-gitáros maradt. Az új dobos, Szőcs Gergő a Dirty Flow Clubból, a billentyűs Dure pedig a Turboból ismerős, a basszus fronton pedig Mohácsi Mátyást (GMW, Trillion, DFC, Shell Beach) láthattuk tegnap. Ezzel a felállással készült el és jelent meg februárban a Tell Me When I’m Greedy c. dal, amit mi is megmutattunk nektek( bár ott még Horváth Zoltán basszerozott). Tegnap este egy csomó új dallal érkeztek, és mindenféle tökölés nélkül belecsaptak a közepébe. Még talán gimis korom idején láthattam őket utóljára, és bevallom, alig emlékszem, azóta pedig elkerültek a koncertjeik, de tegnap este zsebre vágtak maguknak. Energikus, impulzív koncert volt az indie-s elemektől a karcosan pankoskodásig sok mindent vegyítve, mindezt egységesen és különleges színezettel. Izgalmas volt látni, hogy négy ennyire jó zenész mit alkot együtt, és egyre csak jöttek a pozitív csalódások. A záró Alba Hyseni The Drug I Need pedig végképp megvett kilóra és külön óriási pacsi érte! Imádtam!

Egy jó Jazzékiel koncert mindig jó Jazzékiel koncert, főleg, ha olyan helyen játszanak, ahol jól is szól, mint például az Akváriumban, a tegnap este koncert apropója már csak hab a tortán. Az apropó ugyanis a novemberben megjelent Jazzékiel on Orfű című élő válogatáslemez (itt írunk róla), a felvételek pedig az egyik legjobb fesztivál (igen, a Fishingről beszélünk) kétségtelenül legjobb színpadán készültek, a keverését Kálocz Tamás, a fesztivál egyik főszervezője készítette. Mivel elég ritkán koncerteznek, mindig nagyon várom, nem volt ez másként tegnap sem; első sor, teljes izgalomban. Úgy tűnik, Hajba Áron (aki most az ARONS Land Cargo Co.-t csinálja) nem bír elszakadni a zenekartól, tegnap este több dalban is vendéggitározott. Itt már tényleg hangosan nevettünk a terem plafonját dííszítő hatalmas színes lepkéken, vártuk, hogy igazán “értelmet nyerjen” a goa díszlet, de ezzel a zárásig még várnunk kellett. A koncert során Fürge (Jakab Péter) sem bírta ki, hogy ne tegyen rá egy-két megjegyzést.

Nade, a koncert. Hát, az kurvajó volt. Nem egy sima klubkoncert volt ez a legjobb dalokkal, nagyon jó dramaturgiai ívvel, hanem sikerült egy kicsit megidézni az orfűi PMFC színpad teljesen elborult és szürreális hangulatát is. Az a színpad volt az, ahol akkor is játszottak, amikor máshol egyáltalán nem, és talán ennek megfelelője, erősen kifordított módont, persze, itt Pesten az Akvárium is, a régi Gödör klub helyén, ahol anno a zenekar rengeteg időt töltött reggelig, ahol először kezdte Hegyi Áron körbe-körbe játszani a Letheon dallamát. Ez a sok szállal kötődés átszőtte és bensőségessé tette az estét, arról nem is beszélve, hogy zseniálisan jól rakták össze a setlistet. És még egy különlegessége volt a tegnapi koncertnek; Fürge világhírű szájharmonikássá vált, avagy legalábbis debütált vele a Porcelán utolsó percében. A Lepke után még nagyon vissza akarta őket tapsolni a közönség, de hát sajnos át kellett adnunk a helyet a manójelmezeknek, és kisétálni azzal az érzéssel, hogy más zenét aznap este már nem akarunk hallgatni.

Décsy Eszter
fotó: Zsiga Pál

Megosztom.

Comments are closed.

A lájk felmelegít, és tele van C-vitaminnal.

Kövess minket facebookon!

 

 NOWmagazin.hu