Archív

Idén is az utolsó pillanatig variáltunk a 2017-es zenei retrospektívvel, hogy véletlenül se maradjon le semmi, meg persze dönteni sem könnyű. Nagy pillanatok, erős új dalok, apró átalakulások a zenei szcénában, és irgalmatlan fesztiválok szerte az országban – címszavakban ennyi, de jöjjön bővebben is:

Az év klipekben iszonyatosan erős volt, és épp idén nem szervezték meg a Magyar Klipszemlét, ami csupán két évadot ért meg. Kár érte. Hogy kicsit pótoljuk, a szerkesztőség 5 idei kedvenc videója megjelenési sorrendben:
ék God’s Face (r.: Bodóczky Antal, nézd meg itt)
Hangácsi MártonOne (r.: Simó Marcell, nézd meg itt)
Antonia Vai – Warrior Soul (r.: Axel Herrlin, nézd meg itt)
Trillion – Crumble Me (r.: Szombath Máté, nézd meg itt)
Bohemian Betyars feat. Parno GrasztHa menni akarok (r.: Szimler Bálint, nézd meg itt)

Az Év Koncertje a Foo Fighters arénás bulija volt (itt írtunk róla), amit még évekig emlegetni fogunk, bár itt is erős volt felhozatal; a sleepmakeswaves és a Royal Republic is versenyben van, míg a hazai bandák klubkoncertjeinél már egy pöttyet alulmaradt 2017, így inkább nem is emelnénk ki egyiket sem. Ellenben a fesztiválok idei triumvirátusa a Fishing on Orfű, ami még a Jazzékielt is megihlette egy koncertlemezre, a kapolcsi Művészetek Völgye, ami egy új Sz4P dalt ihletett, a Malomfesztivál pedig kétségtelenül az ultimate szívcsücsök (itt írtunk róla).

Zeneipari oldalról az év elhozta a második Budapest Showcase Hub-ot is, ami szakmai konferenciáival és workshopjaival rendesen beerősített az elsőhöz képest, illetve idén is izgalmas külföldi zenekarokat hoztak el a Baltikum és Balkán közti régióból, bár a hazai fellépők meg tavaly voltak izgalmasabbak. A Cseh Tamás Programot átnevezték Hangfoglalóra, majd nem sokkal később, október végén ki is hirdették a várva várt listát az új támogatottakról, amit egy kis véleménnyel együtt mi is megírtunk. Az átalakítás csak a nevet érinti, a támogatási rendszeren – egyelőre – nem változtattak, ám az új körbe már csak 20 zenekar került be.

Mielőtt az 5 legjobb lemezre rátérnénk, mindenképpen meg kell említeni néhány újdonságot. A Jazzékielből kivált Hajba Áron szólóprojektje, az ARONS Land Cargo Co. az idei év igazán különleges színfoltja (bővebben itt), ahogy iamyank új ambient projektje, a cselló- és zongoraközpontú Atreyu’s Horse is, persze egészen más zenei és élmény oldalról, ám még lemez nélkül. Nagyon szerettük a Poison Alley új kislemezét, a  Flowers of Evil-t is és a Grand Mexican Warlock is előállt két vadiúj dallal, amiből jövőre még lemez is lesz. Nagyon várjuk már. És, ha már őket emlegettük, december legvégére becsúszott a GMW-ből és Jazzékielből is ismert Szabó Lac, Szabó Áron Vasaló (Dope Calypso, ex-Nemjuci, ex-Rémember) és Galambos Dorina (River of Lust) triójának, azaz az Yzzo dala és klipje, a Little Sister, ami izgalmas folytatást ígér jövőre. Ötös listánkról pedig épp csak egyetlen hajszállal csúszott le az Apey & the Pea harmadik nagylemeze, a HEX (itt írtunk róla), ami odabaszós, karcosabb, kissé új irányt mutató, de velejéig romlottan Pea lemez, megunhatatlan, ahogy a koncertjeik is. De akkor lássuk is a listát a lemezek megjelenésének sorrendjében:

Óriás – Minden villany ég (szerzői kiadás)

A cím igen találó, mintha a csendből, sötétből most újra a fényben lennének. Felszabadult, kötöttség nélküli dalok, bátor és újszerű megszólalás, mégis megtartja az Óriástól megszokott stílust és hangulatokat.
olvassátok el a teljes cikket itt

Autopilot – Half the Pressure Twice the Speed (szerzői kiadás)

Az Autopilotnál bajban voltunk, ugyanis két megjelenés is befért erre az évre, és mindkettő biztosította, hogy így vagy úgy, de rajta legyenek ezen a listán. A márciusi Practices for Slowing Down Time EP nálunk debütált, ahogy a szóban forgó lemez is, ami végül egy hajszállal (és hosszban is) rávert.
csekkoljátok a lemezt itt

Antonia Vai – Ritual (MZK Publishing)

A lemez anyaga utazás közben íródott, a sok marokkói, svéd, brazil, napfényes és izgalmas tájak lenyomata abszolút áthatja az albumot, amiről Antonia egy interjúban mesélt nekünk részletesen. A korábbi, főleg soul-hiphop alapokra éülő zenei világ itt tele van folkos, világzenei hatásokkal, amik nagyon jót tettek neki.
itt írtunk róla bővebben

Apey – Stranger (MMM Booking)

Áron András harmadik szólólemeze valamennyire az előző Foxes folytatása összetettebb, komolyabb formában, ám a záró dal erejéig visszanyúlik az első, Feathers, Black Flowers-höz is, és saját elmondása szerint is nehezen megfogható anyag. Ráadásul kemény időszakban készült, majdnem párhuzamban a Pea lemezzel. De akárhogy is, ez a lemez maradandó és rongyosra hallgatós.

Muzsik és Volkova – 3. (szerzői kiadás) és Rövidesen találkozunk (NOW Books & Music)

Ha a jelenlegi jogszabályok szerint egy vitában legális lenne ölni, akkor jó eséllyel már nem élnénk. Ezen a ponton ugyanis egyetlen dologban értettünk csak egyet: mindkét lemez kurvajó. A 3. rész szövegileg erősebb, a Rövidesen találkozunk pedig bensőségesebb és zeneileg összetettebb, bár személyes élményekből egyiknél sincs hiány. Mivel egy kislemezről és egy nagy kislemezről van szó, önkényesen egyként kezeljük őket és csak annyit tudunk hozzátenni, hogy hallgassátok meg mindkettőt, a 3. részt itt mutattuk, a Rövidesen találkozunk pedig itt premierezett nálunk.

Boldog új évet kíván az egész NOWszerkesztőség!

 

Megosztom.

Comments are closed.

Itt a tavasz, dagad a haraszt!

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu