Archív

Lehet, hogy már kicsit “küldetésemnek” érzem, hogy beleszeressek olyan külföldiekbe, akik törik a magyart. Legutóbb például az I am Soyuz énekesnője rabolta el a szívem azzal, amilyen irtó aranyosan beszél magyarul, közben pedig olyan hangja van és olyan vagány, hogy azta… De belőlem ennyi, jöjjön az interjúnk Bozoky Feliciával.

Bevezető kérdésként: ha egy szóval kéne bemutatnod saját magadat, akkor mi lenne azaz egy jelző?Felicia: Teleport.

Észak-Svédországban, Bodenben nőttél fel. Mi festi le legjobban az ottani gyerekkorod? Mi a legelső emléked, ami az ottani felcseperedésedből először eszedbe jut?
Felicia: Bodenben igazából csak 6 éves koromig laktam, utána délebbre költöztünk. Az év nagy részében csupa hó volt minden, rengeteget játszottunk meg bunkereket építettünk a hódombokból. Volt északi fény is, és mindig le kellett rázni a sok havat magadról, mikor bementél valahova. Egyszer megkóstoltam a barátnőmmel egy hóember répaorrát, eléggé kikaptunk. De gyerekként persze minden nagyon izgalmas, egyébként meg még mindig az.

Családi örökségként kaptad úgymond a zenét, vagy inkább belső intuíció volt, hogy neked ezzel kell foglalkoznod?
Felicia: A szüleim rocksztárok lennének, csak még sosem próbáltak igazán zenélni. Én meg valahogyan igen, de még mindig csodálkozok azon, hogy az emberek hallgatják a zenémet, meg igazából a családom is csodálkozik. Az öcsém, Freddy az igazi rocksztár, még csak 15 éves, de már Párizsban is volt koncertje. Szüleimtől inkább azt örököltem, hogy orvos lettem. Egyébként az orvosi egyetem nagyon sokat segített a zenémen, hajnalban vizsgák előtt rengeteg ötletem volt és sokat ukuleleztem, bár sajnos a zene annyira nem segített az orvosi egyetemen.

Azt nyilatkoztad egyszer, hogy a műfajod az “űrpop”. Miért pont az űr jellemzi azt a zenei hangulatot, amit létrehozol?
Felicia: Nagyon tetszik az űr messzesége és absztrakciója. Egyszerűen vad, meg szelíd, meg forró, meg hideg, és tele van olyasmikkel, amiket senki sem látott még, csak elképzelte vagy kiszámolta. Egy zűrzavar. Az is tetszik, hogy a hidegháború alatt egy ideig ahelyett, hogy egymást bántanák az emberek, inkább űrfölfedezésben harcoltak. Az űrpop arról szól, hogy az ötletek meg a hangok mind csakúgy az űrben lebegnek, és azt csíped el.

Azt mondtad egy régebbi interjúban, hogy a zene igazából egy kicsit önző. Ebből kiindulva, melyik dalszöveged az, ami a legőszintébben belőled született? Amit a legjobban magadénak érzed?
Felicia: Az összes számom belőlem született, vagyis abból, ami körülöttem van. Nehéz lenne másképp, mivel nincs társszerzöm vagy olyan, aki beleszólhat. Egyébként meg sosem éreztem azt, hogy befejeztem volna egy dalt, de talán kreatív projekteket nem is lehet befejezni, csak elhagyni és tovább lépni.

Mi a legfontosabb érzelem a számodra?
Felicia: Legfontosabb érzelem olyan szerintem nincs. Érezni jó, még akkor is hogyha rossz érzés, sokat lehet belőle megtudni magadról. Alkotás szempontjából viszont – talán – az egy hasznos érzés, hogy sosem elég jó semmi, hiszen akkor legalább kritikusan tekint az ember a saját szerzeményeire és próbál minél jobb dolgokat csinálni. Meg nyitottnak lenni a konstruktív kritikákra. De nagyon jó érzés mikor meghall az ember egy számot, ami annyira jó, hogy hetekig azt lehet csak hallgatni. Sok jó érzés van.

Hogyan születik egy-egy dal és szöveg? Hogyan kell elképzelni a saját alkotási folyamatod?
Felicia: Nagyon másképp íródnak a dalok, de például tipikusan majdnem minden koncert előtti éjszaka írok egy dalt, és akkor van az, hogy behúzódok a kreatív moodba. Azokat is szoktam próbálni, eljátszani másnap, s ezért is vagyok ideges minden koncert előtt, mert sosem tudom még a szövegeket kívülről. Sok dalt Ferihegyen írtam, mikor korai géppel mentem haza Stockholmba, és olyankor a takarítónak mutattam meg félkészen, hogy mit gondol róla. De volt olyan is, amit az éjjeli ügyeleten írtam, mikor nyugodtabb volt. Egy ideig a banjom a kórházban parkolt, mivel állandóan éjszakáznom kellett. A legutolsó számomat meg egy magyar játékfilm egyik jelenetéhez írtam, azt egy óra alatt összeraktam, miközben hajnalban egy buliból sétáltam hazafelé Reykjavikban.

Ha rangsorolni kéne a zenéket, amiket hallgatsz, mi lenne az első öt, akik hatással voltak így vagy úgy rád?
Felicia: Ez nagyon nehéz kérdés, mivel mindig változik, hogy éppen mi. De így gyerekkoromból talán a Greenday, Elvis Presley, Eminem, Velvet Underground és a Johnossi volt legnagyobb hatással rám. De hallgattam breakbeatet, metált, a Hair musicalt, csomó Clasht meg lengyel rappet is. Oh ehhez képest úgy látszik elég egyhangú zenét játszok. Most épp már egy hónapja csak a Four Tet”szól. Könnyen leragadok.

És mi volt a legutolsó hatás, inspiráció, benyomás, ami ért téged a jelenben?
Felicia: Most jöttem haza két hónap New York után. Nagyon vibráló város, teljesen magával ragad, úgyhogy azt a sok hatást még mindig próbálom földolgozni. Biciklizgettem meg filmeztem, könyvtárba jártam meg koncerteken voltam. Williamsburgben laktam egy zeneproducerrel meg egy zenei managerrel. Ehhez képest most egy istállóban lakok ideiglenesen a balti tenger partján, de valójában ezt is élvezem, itt inkább csak bujdosok a ködben és nyalogatom a harci sebeimet.

Benne vagy te is az idei Cseh Tamás Programban, a Hangfoglalósok között. Meghallgattad már a többieket?
Felicia: Meghallgattam persze, és mindenki elég menő, úgyhogy igazan megtisztelő, hogy én is benne lehetek, nem hittem volna. Picit olyan, mint egy priority boarding Manchester repterén. Kedvenceim a Papaver Cousins nevű unokatestvérek.

Mik a jövőbeli terveid? Album, új dal, vagy valamilyen klip?
Felicia: Épp egy EP-n dolgozok, ami remélhetőleg idén még megjelenik. Utána meg persze az album valamikor tavasszal jönne ki. Sikerült elnyújtanom az egészet, de állandóan új dolgokba botlok bele, és így a tervek is folyton változnak. Most például hívtak New Yorkba meg Seattlebe koncertezni, úgyhogy tervezek egy kisebb észak-amerikai turnét is valamikor. Nyáron szeretnék egy ukulele kurzust tartani egy gyerekotthonban, meg építeni egy tutajt.

Utolsóként: miben hiszel?
Felicia: A zeném az csak álmodozik revolúciókról meg szabadságról. Amúgy az emberekben hiszek, hogy egymást tanítjuk és vigyázunk egymásra. Meg hogy majd egyszer elkezdünk a Földre is vigyázni.

Olvass még többet I am Soyuzról, itt!

Varga Maja

Az NKA – Cseh Tamás Program támogatásával

Megosztom.

Comments are closed.

Itt a tavasz, dagad a haraszt!

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu