Archív

Teljesen felkészületlenül ért a péntek este. Délután még azt sem tudtam, hogy koncertre megyek, azt meg végképp nem gondoltam volna, hogy ezen írás is megszületik a Kuplungban látott és hallottakról.

Igazán nagyszabású estét szerveztek az illetékesek az underground zenei közeg lassan utolsó bástyájának számító Kuplungba, amin a hype-hullám tetején szörfölő Áron Andris (Apey) zenekara a Trillion, továbbá a Képzelt Város és az Ék mutatták be, mennyire valósak a róluk szóló hírek.

Az estét az Ék kezdte a maguk borongós, szomorkás stílusában, az erre a zenére fogékony közönség pedig elégedetten kortyolhatott a sörébe a számok alatt, mert a zenekar nagyon jó érzékkel hozza a 90-es évek hangulatát úgy, hogy közben nem ülnek fel a nosztalgiavonatra. Sőt, a felállásban hallható billentyűs segítségével az egész hangzás kap egy extra dimenziót, amitől a grunge és alter zenéken felnőtt hallgatók is kaphattak valami újat a számokat hallgatva. Ha nagyon bele akarnék kötni, egyedül a színpadi jelenlétet hoznám fel: bár a bandában a dobos, basszusgitáros és billentyűs fronton kiváló zenészeket vonultat fel, ők meglehetősen passzív részvevői voltak a koncertnek, így azt gondolom, Lee Olivérnek kell beleállnia a szerepbe (ha már ennyire karizmatikus a megjelenése és énekhangja is), hogy a “fő attrakció” legyen a zenekarban. Nem kell, hogy róla szóljon a koncert, de kevesebb haj mögé bújással, és egy csipetnyivel több magabiztossággal ellensúlyozhatja a többiek (néha fájó) hiányát. Ettől eltekintve az Ék az underground közeg egyik nagy ígérete.

A koncert második fellépője volt a Képzelt Város, akikről az égvilágon semmit sem tudtam, így gyermeki kíváncsisággal és teljes naivitással vártam az egyik számot a másik után. Ahol az Ék abbahagyta, a Képzelt Város ott folytatta: izgalmas terek, többdimenziós hangzás, érdekes kompozíciók és hangszerelés. Azonban ez a hullámzó, filmzeneszerű, zaklatott zene egy idő után teljesen kiégetett és részemről inkább unalomba fulladt. A csellós lány (talán a hangmérnök hibájából, talán a zsúfolt hangszerelés miatt) gyakorlatilag dísznek ült a színpadon, ami különösen azért volt fájó, mert a ritka kiállások alkalmával eljátszott témái jól szemléltették, hogy egyébként mennyi mindent hozzátehetne ő a banda zenéjéhez. Kár, hogy a számok alatt teljesen hallhatatlan volt. A néha kaotikus jelző azonban nem csak a zenére igaz. Azt gondolom mindkét gitárosnak fel kéne hagynia a billentyűzéssel: egyrészt egy dedikált billentyűs/effektes simán átvállalhatná a témákat úgy, hogy közben nem kellene lemondani egyik-másik gitártémáról, másrészt az énekesnek is jót tenne, mert pénteken teljesen az volt az érzésem, hogy a rá kiszabott billentyűs-gitáros feladatok a koncert közben teljesen felőrlik, aminek az ének minősége látta komoly kárát. Kiemelném viszont a Képzelt Város dobosát és basszusgitárosát, akik játékát a zenétől óvatosan függetlenítve is élmény volt hallgatni ÉS! nézni is. Összességében nem lettem Képzelt Város rajongó még, de a következő koncertjükre is benézek, mert érdemes.

Az este zárója, és a megjelent közönség számából ítélve legjobban várt zenekara a Grand Mexican Warlock, Ék és Apey & the Pea tagokból álló szupergrupp, a Trillion volt. Tökéletesen hozták azt, amit egy ilyen zenekarokból érkező tagoktól várna az ember – de sajnos semmi többet. Talán túl sokat vártam, de azt hittem, hogy a különböző zenekarok stílusa a Trillionban csak egy kiindulási alap lesz, ahonnan a tagok közösen lépnek ilyen vagy olyan irányba, de nem ezt kaptam. A számok legtöbbje egy furcsa blues-alter-progrock tribute volt, kiemelni azokat a számokat tudnám csak, amik a tagok főzenekarainak hatását erősebben magán mutatta. Áron Andris hangja valóban az egyik legjobb, amit ma Magyarországon hallani lehet klubkoncerten, azonban a kiválóan eljátszott, de néha már-már öncélú, kicsit bölcsész/alter rock számokat ez sem mentette meg az egyhangúságtól, egyedül azok a számok voltak kiemelkedőek, ahol kicsit a karcosabb énjét hozhatta elő, amit a szóló projektjétől is megszokhattunk. Ez a stílus egyértelműen jobban megy neki és láthatóan kényelmesebb is érzi magát a színpadon, ha a visszafogott blueserkedés után kicsit elengedheti magát.

Rátkai Márton
fotó: Zsiga Pál

Megosztom.

Comments are closed.

Itt a tavasz, dagad a haraszt!

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu