Archív

A Mika Tivadar Mulató rendezvényén jártunk tegnap este, ahol pszichedelikus post-rock élményben volt részünk az Ohm Maid és a Deley zenekarok jóvoltából.A Mika sajátos atmoszférája jól ismert a Ten Years Before eseményeiről, ahol a feltörekvő, tehetséges zenekarok mutatkoztak be az érdeklődő közönségnek. Hasonló volt a hangulat ezúttal is, hiszen viszonylag új zenekarok kaptak teret a kibontakozásra egy fílinges klubkoncert keretében. Bár a nézőszám nem volt számottevő, a családias légkör mindent kárpótolt.

Az első fellépő, a női frontos Ohm Maid zenekar volt. A bandáról tudni kell, hogy a 2015-ös alapítás óta kisebb-nagyobb átalakulás zajlott a zenekar háza táján; Papp Virág lett a csapat énekesnője, illetve Papp Orsi a dobos. Több tehetségkutatón is részt vettek és díjat is nyertek; pl. a legjobb szöveg különdíja 2016-ban, illetve a legjobb dobos kategóriában 2017-ben. A koncerten fel is tűnt, hogy nagyon agilis zenészekről van szó és nagyon pontosan, precízen adták elő az első EP, az Ohm Eye God szerzeményeit. Meghallgattam a félórás anyagot és megállapítottam, hogy a pszichedelikus, alteros rockot játszó együttes nem spórol az energiával.

Érződik az egyéni látásmód, vagyis a sokféle hatásból kezd kibontakozni egy egész ígéretes irány. A Graveyard-féle modern pszichedelikusság éppúgy megmutatkozik, mint a Blues Pills énekdallamaihoz való hasonlatosság. Viszont van egy sajátos alteros jelleg is, amely érdekes hangulatot ad a zenének. Az pedig kifejezetten előremutató, hogy a szövegek sem nevezhetők sablonosnak sőt mély tartalommal bírnak. Virág szépen hozta élőben az énektémákat és az EP atmoszférája tökéletesen átjött az előadás alatt, főleg, hogy a magyar szerzeményeknél a dalszöveget is nagyon érthetően adta vissza az énekesnő. A kvintettnél egyértelműen a színpadi kiálláson érdemes javítani a továbbiakban. A koncert alatt úgy tűnt, mintha két különböző zenekar lenne a színpadon; az énekesnő és a szólógitáros aktívan részt vett az eseményekben, míg az együttes többi tagja egymástól teljesen elhatárolódva muzsikált, egyáltalán nem tartották a kapcsolatot. Lehetséges, hogy a koncentráció okozta ez a benyomást és a rutin megoldja majd a problémát, de egy picit erre is oda kell figyelni és nyitni a közönség és egymás felé is az élő megszólalás során.

A Deley fellépését megelőzte a szokásos átszerelés és kisebb csúszással a pódiumra lépett az instrumentális post-rockban utazó zenekar. Az első taktusokat hallva nagyon összeszedettnek tűntek, magabiztosan csaptak a húrokba. A 2012-ben alakult banda a kezdetektől nem változott sokat, vagyis jelenleg is a szokásos alapot (dob, basszus, gitár) elektronikus elemekkel, különböző hangulatelemekkel vegyítik. A színpadi kiállást pedig egy teljesen új vizuál színesíti, melyet tegnap is megcsodálhattunk. Dinamikussá tette az előadást. A legutolsó EP, a Sounds of Science (itt írtunk róla) anyagához hasonló megszólalást vártam élőben is. Igazság szerint még többet is kaptam a srácoktól, ugyanis az elektronika miatt nagyon ütött az egész. Az elszállós betétek váltakoztak a trip hopos, downtempos elemekkel és ez a post-rockra jellemző hömpölygésnek más zenei karaktert adott.A Solar Fields vagy a Carbon Based Lifeforms neve is beugrott némely szerzemény hallatán. A színpadi teljesítményre nem lehetett panasz, az együttes tagjai biztosan kezelték hangszereiket, egymással teljes összhangban zenéltek. Az előadás végére nem volt vitás, hogy valahogy ilyen felfogásban kell az instrumentális rockot játszani, izgalmassá tenni. Köszönet érte!

Libus Ágnes
fotó: Molnár János László
visual: Trippy

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu