Archív

– Baszd meg, ez kurva finom – Bandi visszatette a papírtálcára az arasznyi hurkát, és lecsípett a kenyér beléből. – Jöhettünk volna ide korábban is.
– De te most mész – felelte Sityak, és kibontott egy doboz sört. Nem akart bunkó lenni a legjobb barátjával, ezért inkább az alumíniumperembe harapott.
– Ja, hát ez van – vont vállat Bandi.
Nem akart most erről beszélni Sityakkal. Inkább a tér közepén álló srácot nézte. Elegáns volt: ing, szép cipő, ahogy kell. Még egy szál rózsát is vett, nem vöröset persze, csak egy diszkrét rózsaszínt.
A két fiú úgy bámulta azt a harmadikat, mintha fél karjukat odaadnák, hogy a helyében lehessenek.
– Nem tudom, te hogy vagy vele – harapott Bandi a hurkába, miközben elszántan próbált új témát találni. – De én sose bírtam megjegyezni ezt az új teret. Mármint… a Moszkva az Moszkva – közölte. – Pedig totál máshogy néz ki ezekkel a modern szarságokkal. Érted. Tökre nem olyan, mint a Moszkva, aztán mégis Moszkva, nem Széll Kálmán, nem? Sose tudtam így hívni.
– Aha. Hát, ez most már mindegy.
– Ja, az – hagyta rá kelletlenül. Meg volt győződve róla, hogy Sityak szándékosan nem hajlandó úgy tenni, mintha minden rendben volna. – Most már gecire mindegy.
– Mikor indul a géped? – kérdezte Sityak.
– Hajnalban – mondta Bandi. Arcát nagy lapátkezébe temette, belemarkolt sprőd hajába. – Faszom akar négykor felkelni, de most mit csináljak, érted.
Sityak már majdnem rávágta, hogy nem kötelező ám a világ másik felére költözni, de végül inkább nem mondott semmit, csak a nyitófület pöckölgette.
A tér közepén álló srác egyre gyakrabban nézett az órájára, a telefonját nyomkodta. Végül elunta a dolgot. A virágot a szökőkútba állította, aztán eltűnt a metróban.
– Különben is, mi a picsáért maradnék itt? – kérdezte Bandi. – Bátyám is öt éve kint van. Egy faszom boltban tölti a polcokat, meg kasszázik, aztán mégis Spanyolba nyaralt három hetet. Tudod, ki keresi meg azt itthon, meg mivel.
– Ja, igaz.
– Anyámékat is kivitte már, csak azt várták, hogy végezzek a sulival. Érettségi kell, ragaszkodtak hozzá az öregek, legyen mivel kitörölni odakint. Kurvára nem lényeg. Bátyám már le is vajazta nekem a melót, együtt fogunk raktározni meg minden.
Sityak elképzelte, hogy Bandi majd napi nyolc órában pakolja az italos rekeszeket, amíg ő a többi barátjukkal továbbképzésekre jár majd.
– Jól hangzik.
– Faszom megy egyetemre éhen halni – rágyújtott, majd hozzátette: – Geci.
Mindenki megbámulta a rózsát. Kimondottan jól mutatott a szökőkútban.
– Azért kár, hogy mész – Sityak közben kiszámolta, hogy élete kétharmadát úgy élte le, hogy egy osztályba járt Bandival. El sem tudta képzelni, milyen lesz majd szeptembertől egyedül.
– Most azt ne mondd, hogy maradjak, baszd meg – csattant fel Bandi.
– Nem mondtam – hárított Sityak, majd levette kötött sapkáját, és hátrafésülte a szemébe lógó haját. – Nem akarlak rádumálni én semmire.
– Akkor jó, mert már el van határozva az egész. Egy éve kurva biztos, hogy megyek. Érettségi, aztán letolom az utolsó nyarat, veretem, ahogy kell. Az augusztusnak mindjárt vége, holnap reggel indulás van.
– Tudom.
– Egy éve mindenhová úgy megyek, hogy talán most megyek utoljára – fakadt ki. – Ide is úgy jöttem, hogy most jövök utoljára. Azért vágtuk ki ennyire a szocit, nem? Mert ilyet úgyse.
– De. Kőbányait nem kapsz odakint, meg ilyen hurkát se. Meg a Moszkvát se.
– Ja, szopás – Hallgattak. – Tudod, mi hiányzik majd még?
– Na.
– Ez a vecsési. Kurva jó.
Egy öreg néni ült le a mellettük lévő padra. Percekig szemezett a rózsával, aztán óvatosan körbenézett a téren, hogy figyeli-e valaki. Végül úgy döntött, hogy virágot lopni mégse bűn. És amúgy is, csak nem szólnak rá egy kisnyugdíjasra. Felállt, kivette a rózsát a szökőkútból, aztán elindult a lépcső felé, hogy hazabuszozzon vele.
– Te, vegyünk neked csalamádét. Eláll. Berakod a bőröndödbe a vödröt, azt annyi.
– Ma már zárva lesz minden – legyintett Bandi.
– Tényleg.
– Nem gáz – húzta le az utolsó korty sört is. – Majd veszek holnap délelőtt a csarnokban.

Rékai Anett
1999-ben született Budapesten, jelenleg is itt él. Az Eötvös József Gimnázium végzős diákja. A 2017-es sárvári Diákköltők táborában verseit bronz minősítéssel díjazták. Ez az első novellaközlése.

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu