Archív

Elérkezett a december és a minimál Bogartnál a srácok úgy érezték, hogy idén a Télapó egy nagylemezt hoz. Kíváncsian hallgattam a dalokat és már elöljáróban elmondhatom, hogy ismét hozták a szintet. Az Űr Kecske történetét 7 instrumentális dalon át követhetjük, nagyjából 27 perc tömör pszichedelikus, stoner, blues rockban úszva. A harmonika továbbra is központi eleme a koncepciónak, Prekop Győzővel a főszerepben. A dob és a basszus hozza a kemény alapot Jenei Istvánnal és Tikvicki Tamással, az egészet pedig körülfogják a fülbemászó gitártémák Szőke Csaba által. A Space Goat borítója is saját munka, hűen tükrözi a banda zenei világát.

Az első gitártémától szinte már azonnal beállok úgy, mint egy kentaur, főleg akkor, mikor a szájharmónika is csatlakozik. A Stoned Centaurnál azonnal tudom, hogy jó lóra tettem, és már érzi is az ember, hogy mi vár rá a következő dalok során. A Slow Burn lassan indul be, kicsit úgy érzem magam, mintha egy filmet indítottam volna el. A főszereplő felveszi a napszemüveget és beül az autójába. Ebben a dalban érződik leginkább a blues. A Forestnél az első impulzus az, mintha egy átlagos metál zenekarra váltottam volna, aztán a szájharmonikával érzem azt, hogy ez a minimál Bogart. Innentől pedig jöhet a headbang és a megőrülés. A negyedik dal, a Seas ‘n’ Mountains egy nagyon komoly témával kezd, amire később egyszerre beszáll az egész banda és rájövök, hogy ez lesz a kedvenc számom az albumról. Egész jó volt eddig is a felhozatal, de egyelőre kimagasló volt számomra. Folytatásként egy egyszerűbb ritmusra jön egy fülbemászó gitárjáték és szépen felépül a dal, habár az utolsó szakaszban lévő gitárszólóig várnom kellett, mire a legközelebb felkaptam a fejem a The Guild Navigator során. A Deserttel elkapunk egy gyorsabb blues lüktetést és hömpölygünk tovább a szájharmonikával. A dal felénél jön egy váltás és a gitárral egy teljesen más világ indul, hogy aztán a végén a harmonika is csatlakozzon. Utolsó számként a Wormhole következik, amelynek az intro része egy nagyon beteg indie játék alá illene azonnal, majd ahogy ez az első szakasz lezárul, egy elszállós részbe folyunk át. Ezután ismét jön egy zúzás, majd egy lassúzás és végül a kettőnek a keveréke, hogy teljesen őrülten érjen véget az Űr Kecske utazása.

Jöttek a kísérletezések a gitár és a szájharmonika terén bőven, utóbbi teszi rendkívül egyedivé a bandát. Ezzel nyilván ők is tisztában vannak, a szokásos gitár, basszus, dob hármashoz ritkán kapcsolják hozzá pont ezt a hangszert. Ők megtették és nagyon jól csinálják, van benne blues, de közben pszichedelikus is, néha zúzda és sokszor teljes nyugalom. Nagyon jó példa arra, hogy az instrumentális zenében mennyi spiritusz van, amiben el lehet képzelni állandó éneket, de talán így jön át igazán.

Salvai Ádám

Megosztom.

Comments are closed.

Itt a tavasz, dagad a haraszt!

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu