Archív

Három óriásplakát Ebbing határában (Three Billboards Outside Ebbing, MissouriMartin McDonagh legújabb rendezése, néhány napja került a hazai mozikba. Tökéletes tragikomédia gegek nélkül, kiválóan adagolt és oldott feszültséggel.

A rendező nevével való első találkozásom úgy 2010 környékére tehető, amikor teljesen véletlenszerűen rábukkantam második filmjére, az In Bruges című, 2008-as filmjére (a magyar filmcímfordítás egyik legszégyellnivalóbb pillanat volt ezt Erőszakiknak fordítani), ami azóta alapmű és kultfilm lett, nem mellesleg volt szerencsém lecsekkolni, hogy valóban olyan tündérmese-e a város, ahol játszódik, a válasz pedig egy határozott igen, de persze nem ez teszi a filmet azzá, ami. Filmjei sötét, abszurd humora számomra a zsenialitás határát súrolják, így nagyon vártam már kacifántos című, negyedik alkotását, amit a korábbiakkal összehasonlítgatni lehet ugyan, de nem feltétlenül érdemes, inkább csak élvezni a közös vonásokat.

A sztori felütése szerint hónapok teltek el Mildred Hayes (Frances McDormand) lányának meggyilkolása és megerőszakolása óta, ám a tettes azóta sem került elő. Mildred hirtelen ötlettől vezérelve egy évre kibérel három óriásplakátot, hogy provokatív üzenetet küldjön William Willoughby rendőrfőnöknek (Woody Harrelson). Miután egy másik rendőr, az tufa és agresszív Jason Dixon (Sam Rockwell) is beleártja magát az ügybe, a viszony Mildred és az ebbingi hatóság közötti egyre inkább elmérgesedik, de a város lakóit is erősen megosztja a jelenség, még Mildred fia is nehezen éli meg a helyzetet. A plakátok és az általuk felkorbácsolt indulatok olyan események sorozatát indítják el, amikből sejthető (spoiler alert, bár nem meglepetés), itt bizony vér fog folyni.

A film olyan drámát hoz, ami (és itt utalnék az In Burges-zsel valókülönbségre) gyönyörűen gyúrja egybe a mélylélektani drámát és a kifinomult, abszurd humor. Nem gegekre épít, nem akar szórakoztatni, egyszerűen valóságszagú szituációkat hegyez ki kissé, hogy a legmegfelelőbb helyeken szúrjanak belénk, és tudjunk akkor is nevetni, ha a tétek bizony súlyosak. Kétségtelen, hogy a filmet a három főszereplő karaktere viszi, Frances McDormand és Woody Harrelson is nagyot alakít benne, még magukhoz képest is. Mildred Hayes eltökéltsége sziklaszilárd, a rendőrfőnök attitűdje azonban ezt meg-megrepeszti, Dixon pedig egyértelműen kikezdi, ahogy saját magát is megtöri a végén, hogy aztán egy jól felépített kanyarral összekapcsolódjanak a célok.

A film veleje nem a nyomozás, nem a bosszú vagy az igazságtétel, hanem a történetet megélő karakterek tragédiája. Merthogy itt mindenkinek van belőle rendesen. Annyira görcsösen küzdenek, hogy önmaguk, vagyis inkább a céljuk paródiájává válnak, így lesz a tragédiából tragikomédia, ami olyan kifinomultan van adagolva, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül nevetünk velük és rajtuk. Ötcsillagos sztori kiváló rendezéssel és dramaturgiával, jó remek színészi játékkal. Kihagyhatatlan!

Décsy Eszter

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu