Archív

A nyár végi elmaradt Ubikozás helyett egy jó február-nyitó Ubikozásba csusszantunk bele a hétvégén a Képző Epreskertje körül. Háromnapos összművészet és ereszdelahajam a csúszkáló valóságokban – kint jártunk a 0. UbikEklektiken.

Az az őszinte igazság, hogy azelőtt nem jártam még az Epreskertben, és az Ubikozást azzal nyitottam, hogy szakadó esőben körbenéztem a Képző gyönyörű és a sötétben kifejezetten izgalmas parkjában. Innen aztán az Andrássyn lévő központi épületbe mentem először, hogy ott próbáljam feltérképezni, mi a dörgés. Az első dolog, amibe belebotlottam a Hintaló kocsmakórus volt. Önképzés a főlépcső mellett, avagy hogyan dalolásszunk részegen is tisztán című gyorstalpaló kurzus, ami kívülről nézve legalább olyan szórakoztató volt, mint belülről lehetett. Az aulában állandó programként lehetett társasozni, avagy egy csomó kacatból mindenféle hasznos holmit barkácsolni, ha épp ilyesmihez volt kedv, ráadásul zenei aláfestéssel tehettük mindezt. Sokáig viszont nem időzhettem errefelé, az Intermédiában várt Vörös Ákos és Zsuffa Aba Analog Balatonja. Koraesti természetközeli minimál pop és tökéletes házibuli hangulat. Innen nem is mentünk messzire, nemsokkal a multiinstrumentalista srácok bulija után kezdődött a vizuál / techno / poetry, aminek összepattintásában nekünk és a FISZnek is benne volt a mancsa: vatsanah techno-imprójára Trippy vizuáljával betakarva olvasott fel saját írásaikból Gál Soma (líra), Szendi Nóra (próza) és Koppcsányi Lilla (líra).

Persze, a péntek este itt nem érhetett véget, hiába csukták be a képzőt aznapra. Várt az afterezés, ami egy hirtelen átvariálásnak köszönhetően a Három Hollóból egy Bogdáni úti gyártelepre került, azt hiszem, mindenki örömére. Fullos terek, Deepfields és buli reggelig, ami biztosította, hogy a fél hármas kezdés egy jó próza-líra-dalszöveg műhelyre bizony iszonyatosan korai, de a fájdalmak ellenére is szép számmal összegyűltünk egy kis bicskanyitogató szöveggyúrogatásra. Közvetlenül mellettünk a főépület Vetítőjében volt az egyik leghatásosabb performansz, amit láttunk, Horváth Benji és André Ferenc költők Beatwándor nevű zenei-pszichedelikus-irodalmi performansza. Iszonyatosan működött, hatottak a szavak, ütött a háttérbe vetített vizuál (és a Mónika-show jelenet), kúszott a zene bőr alá, vastag atmoszféra töltötte meg a teret.

Vasárnap hajnali 14:00-kor kezdődött a vizuál / techno / poetry második etapja Trippy vizuáljával és ezúttal Pepe chill-tecnojára, amitől valahogy jobban egyben volt a zene és irodalom, ez utóbbit Hyross Ferenc (líra), Décsy Eszter (próza) és Borda Réka (líra) prezentálták és a matiné időpont ellenére is működött a történet. Mindezek után egy újabb irodalmi műhelyet ültünk végig jó eredménnyel, de nagyon kíváncsi voltam, hogy az ezzel egyben futó gamelan workshopon és iamyank generative workshopján vajon mi történik, és szerencsére mindkettő végét sikerült elcsípni. A gamelan workshop felébresztett egy csomó nosztalgikus érzést Indonézia iránt, tök jó, hogy el tudtak hozni ennyi ilyen különleges hangszert, hogy bárki kiélhesse gyermeki klimpírozós vágyait. iamyank generative workshopja egy igazi vasárnap délutáni/esti chill-zenei kísérlet volt, ahol a fő kütyüket és billentyűket és tekerőket és megannyi egyéb dolgot ő maga tekergetett, de volt egy hangszer szabadon, amit bárki nyomogathatott, és részese lehetett a zenei utazásnak.

A háromnapos képzős Ubiknak nagy pozitívuma volt az látogatókon érezhető nyitottság és kíváncsiság, amitől egy nagyon laza, nagyon jó értelemben vett összművészeti atmoszféra járta át az Epreskert környékét. Szintén pozitívum, hogy nem volt programokkal túlzsúfolva minden nap, hanem épp kellemesen sok volt a látnivaló, és bár így sem sikerült végigjárni minden programot, ez nem feszített, bárhova léptem, valami érdekesbe ragadtam. További iszonyat nagy pozitívum, hogy ennek egy kicsit én/mi is részesei voltunk, így a szervezési oldalra is rálestem, és még ezt is élveztem, pedig ezen a téren kötözködős vagyok. Több volt itt az őszinte mosoly és nyitottság minden oldalon, mint vártam, és csak remélni merem, hogy lesz még folytatása és lesz még lehetőségünk egy kicsit besegíteni nekik itt-ott.

Décsy Eszter
fotó: Zsiga Pál

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu