Archív

Ahogy Aliz egyre magasabbra emelkedett, egyre könnyedebbnek érezte magát. Mintha az emelkedéssel párhuzamosan ökölnyi ólomdarabok szakadtak volna le rézsárga testéről. A furcsaság csak az volt, hogy ahogy távolodott, egyre rosszabb kedve lett. Bal kezével megszorította a drót ugrókötelet, kicsit húzott rajta, hogy a szél jó erősen belekapaszkodjon. Az irányt elég jól eltalálta, mert a harmadik emeleti picike erkély gyorsan távolodni kezdett. Néhány pillanat múlva nem látott mást, mint szürke és narancssárga háztetőket, furcsa dobozkaszerű négyzethálóba rendezve. A betondzsungel szürkeségét néhol megtörte egy-egy zöldebb folt, és a Duna onnan föntről úgy nézett ki, mint egy hosszú, zöld kígyó, ami most vacsorázott. Végül az egész teljesen egybeolvadt, és már az sem volt biztos, hogy a harmadik emeleti erkély korlátja valaha létezett egyáltalán.
Meddig fog ez még tartani? Csodaországban már várnak. Vajon sok minden megváltozott, mióta megszöktem? Aliznak ott volt a helye, nem pedig abban az újlipótvárosi hatalmas garzonban, Mózesnek pedig a San Pietro in Vincoliban. Mondjuk Mózes sokkal nem járt rosszabbul Budapesten, mert eredeti helyén mindig is kissé elhanyagoltnak érezte magát. Aliz imádta, a zenekar jól ment, és borozgatni is sokkal kellemesebb volt, mint az egy euróért, három percig világító reflektor fényében pózolni egy picike olasz templomocskában. Mózes hatalmas volt és hideg, Aliz pici és fényes. Az ördögszarvakról már nem is beszélve!
Aliz pontosan tudta, hogy már nincs visszaút. Ott jobb lesz neki, mint itt volt. Csak ott tudja majd megvalósítani önmagát igazán! Így van ez megírva. Elkeseredetten vigasztalgatta magát, közben pedig krokodilkönnyek gurultak le arcocskájáról. Mózesnek is gyakran potyogtak krokodilkönnyei a legváratlanabb helyzetekben. Aliz mondta is mindig neki, hogy ilyenkor retteg tőle, mert attól fél, hogy most fogja felfalni. Mózes erre mindig elmondta, hogy a krokodilok nem azért könnyeznek evés közben, mert siratják áldozataikat, ez csak egy mítosz, és az embereknek szükségük van mítoszokra. Ő csak egyszerűen nem tud mit kezdeni az indulataival.
Hirtelen megváltozott a szélirány. Aliz pontosan tudta, melyik kezével, és milyen erővel kéne meghúzni a drótot ahhoz, hogy irányban maradjon, de nem tette. Mozdulatlan maradt és hagyta, hogy vigye az áramlat. Egyre gyorsabban szállt és egyre nagyobb örvénybe került. Magatehetetlenül sodródott. Nem ellenkezett, nem tett semmit, nem volt kedve. Nagyon messze volt még Csodaországtól, de már nem volt benne biztos, hogy eljut oda. Rábízta magát a viharra. Tudta, hogy Mózesnek hol lesz a koncertje. Sokat röhögtek rajta, hogy a Take Five teteje pont olyan, mint egy leszálló pálya. Hogy Budapest légköre tuti úgy működik, hogy ha elengedünk egy falevelet az újlipótvárosi garzon erkélyén állva, akkor az áramlat pont ott teszi lesz. Aliz mondta is Mózesnek sokszor, hogy ő majd ugrókötéllel megy, de Mózes egy szavát sem hitte, és azzal érvelt, hogy Aliz nem hasonlíthatja magát egy falevélhez. Minden szempontból méltatlan. Végül mindig mindenhova taxival mentek, ezért hónap végén csak zsebekből összekapart öt, tíz, húsz forintosokból tudtak zsömlét venni. Aliz a sorsra bízta magát. Ha úgy van, ahogy gondolja, meghallgatja Mózes koncertjét. Még egyszer, utoljára. Ha lezuhan, lezuhan. Ha pedig tovább repül, akkor mindenki megnyugodhat, elmegy Csodaországba és letölti az időt, amit az írói akarat szabott ki rá.
Aliz nem látott semmit. Egy nagy tejfölszerű szürke homály vette körül, és az időérzékét is teljesen elvesztette. Nagyon hideg volt, és nagyon csípte a szél az arcát, mégis sokkal jobban érezte magát, mint mikor elindult az erkélyről Csodaországba. A bizonytalanság, a félelem és a remény kitöltötte azokat a réseket, amiket Mózes hiánya okozott. Aliz nem szeretett irányítani, jobban szerette, ha őt irányítják, és Mózestől is csak azért jött el, mert már muszáj volt.
Aliz vagyok. Pici vagyok. Fényes vagyok.

 

Csizmás Kinga

Budapesten él, de ha választhatna Ausztráliában lenne szörfös csaj. Ez az írás élete első novellájának folytatása, melynek első részét itt, második részét pedig itt találjátok. 

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu