Archív

Hangulatos kis szövegvideót kaptunk egy titokzatos Ed Mount művésznév alatt tevékenykedő előadótól, tökéletesen illik ehhez a csodás, esős, szürke és lehangoló naphoz.

Ihletettségéről így mesél:

“Egy évnyi lassú, szöszölős aktív dalszerzés, kétségbeesés és önvád, 1200 üveg elfogyasztott sör, 300 doboz cigaretta, 60 üveg whisky és némi áporodott magány egy külvárosi panelház földszinti lakásában. Először mindig a szövegek készülnek el, azok fedik fel a hozzá tartozó zenét a magányról, az elveszett szerelmekről és a világban céltalanul bolyongó emberekről, akik kétségbeesetten keresik a boldogulásukat. Önreflexió helyett öngyűlölet, a problémáik megismerése helyett a problémáik elfedése az, ami hajtja őket, ezáltal újra és újra visszatérnek a személyiségük utolsó mentéséhez, bebújnak a szőranya backupjának ölébe, és a másnaposságtól vacogva hibáztatják a világot kritikátlanul. Szóval azt hiszem, hogy hétköznapi, esendő emberek hétköznapi problémái a fő témáim. És ízléstelenül hollywoodi, de mindig a szerelem környékén sejlik fel a probléma gyökere és a probléma megoldása is. Meg minden fekete. Vagy szürke. :) “

Magáról a dalról pedig így:

“A cél egy szélsőségesen analóg, whiskygőzös és dohányfüstös, nyers mivoltában és szétzuhantságában az élő produkcióhoz lehető legközelebb álló történetmesélős szám elkészítése volt, amiben egy mindennemű kataklizmát nélkülöző világvégét mesél el a “költő”. Olyan elmúlásról szól, ami egyszerűen csak megtörténik, ahol a történés folyamatának pillanatképeit látjuk csak; hosszan, lassan és idegtépően sorvad el az emberi világ, miközben a megszokott civilizációs normák megmaradnak, és a közhangulatot a pánik és a totális apátia közti kiszámíthatatlanság jellemzi. A krédóm az, hogy a lehető legkevesebb eszközzel történjen a hangulatkeltés, a hőbörgés őszinte és dísztelen legyen.”

Ha inkább BandCampen hallgatnád, akkor ide katt!

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu