Archív

A Stereo Akt munkáival már régóta incselkedem, s most végül eljutottam rá. Március nyolcadikán, nőnapon, hétórás kezdettel a Jurányi színháztermében néztük meg tőlük a A védett férfiak kertjét. A koncepcióval semmi baj nem volt… kritika következik.

Mi nők azt mondjuk, hogy a férfiak hajlamosak kihasználni minket, hogy csak a farkukkal gondolkodnak, a szex túl fontos számukra és úgy tekintenek ránk nőkre, mint egy darab húsra, a következő zsákmányra, és nagyon ritka, mikor érzelem van bennük, vagy első pillanattól kezdve, lelkizős beszélgetéseket folytatnának le. De valójában az van, hogy ott ültem a széken a Jurányi színháztermében, és azon kattogtam, hogy de hát baszki, mi nők vagyunk éppen azok, akik megnézzük a feszes fenekeket, a félmeztelen testüket, a cipőjüket, majd az egész ruházatukat, hogy így döntsük el félig nevetve, ki jöhet és ki nem. Hogy aztán mi vagyunk a keményebb dió a házasságban is, akik meghozzák a döntéseket, akár látszódik ez a külvilág felé, akár nem: hogyha a férfi már igent is mondana valamire, a végén benyögi a számára természetes, „megbeszélem a feleségemmel, és utána telefonálok” mondatot. És nem azért, mert a férfi annyira gyenge jellem lenne, csupán jobban törekszik az egyensúlyra a két fél között, mint mi nők. Azt hisszük, mi rakjuk össze őket, de valójában a férfiak raknak minket egybe: nélkülük nem lennénk, és nélkülünk nem lennének.

Tesztoszteron: a szőr. Újra s újra rendbe szedik a férfiak, eltávolítják az arcukról, hogy ezzel is kimutassák, hogy ők bizony vissza tudják fogni a vad ösztön lényüket, hogy nem rohannak le úton-útfélen mindenkit, mint egy elvetemült (szex)őrült. A gyilkosok és a bűnözök kb. 96%-a férfi.

A Kertbe belépve 2-3 perces élő installációkat tudunk meghallgatni. Mint egy kiállítás, mindig csak egyet, a nézők körbe-körbe mennek, a férfiak pedig állnak az üvegben és újra és újra elismétlik a szövegüket minden csoportnak. Női történetek, férfiak tolmácsolásában. Nőkkel történt szexuális zaklatás, férfiakra átírva. Ez a darab, és am blokk a Stereo Akt arra törekszik, hogy rávilágítson arra a női-férfi rendszerre, amiben élünk, a hatalmi viszonyokra, hogy nem kell általános ténynek kezelni azt, hogy csak a nőkkel történhetnek meg a lelki bántalmazások, a zaklatások, hogy bizony a férfi is lehet kiszolgáltatott.

Hallottam, hogy valaki a nézők sorából, az orvosi jelenetet kérdőjelezte meg. Hogy tuti nem történhet meg egy fiatal 19 éves fiúval, hogy az orvosi rendelőben a felső után, ami indokolt, a boxert is levetetik, csupán azért, hogy az orvosnő meg tudja szemlélni, hogy mekkora is az a férfiasság. Tényleg olyan hihetetlen, hogy ez a jelenet egy férfival is megtörténhet? És miért? Egy doktornő nem élhet vissza ennyire a hatalmával, mert hiszen nő, vagy egy férfi nem lehet áldozat, aki tűri szó nélkül?

Vagy egy bankban is játszódó jelenet. Kölcsönt akartak felvenni, de a bankban nem engedték, mert hiszen csak a nő nevére szokás ilyeneket írni. Annyi belekötés született, hogy a kölcsön egyre csak húzódott. Majd mikor elkezdték felújítani az egyik helyiséget a házban, elmentek egy speciális boltba, a boltban lévő eladó pedig végig a feleséghez beszélt, neki mutatta a katalógust, mintha evidens lenne, hogy ő fizet, és a férfinak semmi beleszólása nem lenne. Ez is hihetetlennek tűnik, de vajon miért? Mert eddig fordítva hallgattuk az ilyesmi történeteket? Hogy a férfi mindenhol többet keres, ő a nadrágviselő, a nőnek pedig a háztartás jut meg a gyereknevelés, amúgy meg maradjon csendben?

Annyira küzdünk ez ellen a sztereotípia ellen: felcsattanunk, mikor látszólag kevesebb pénzért dolgozunk ugyanannyi munkával, mint egy férfi; felcsattanunk, hogy kevesebb a női vezető sőt, néhol nincsenek is; felcsattanunk, mikor azt mondják egy nőről, hogy biztos tudta kivel kell dugni, hogy a ranglétrán felemelkedjen. Felcsattani nagyon tudunk, viszont mikor az ellenkezője történik ezeknek a történeteknek, akkor vagy megilletődünk, tejóég, vagy olyan természetesnek vesszük, na nesze, nőkként is elértünk valamit. Lehet mondani, hogy azért nem tudjuk kezelni ezeket a helyzeteket, mert szokatlan, lehet mondani, hogy nőként többet kell tepernünk néhanap, de attól, hogy a férfiak 30%-a még a mai napig úgy gondolja, a gyereknevelés a nőneműek első számú célja, meg hogy összetartsa a családot, attól még nem ez lesz az általános tény a másik nemről. S ugyanerről van szó a szexuális zaklatásoknál is. Igenis, lehet egy férfi kiszolgáltatott helyzetben, amikor a nő az, aki kihasználja a helyzetét, azt, hogy hatalmilag fentebb áll. Mert egy nő is tud fölényesen és leereszkedően viselkedni, ó, hogy is ne tudna!

A hetesbuszon történő élvezkedés, „rágecizés”, így mondva ki a történetben is, amit meghallgathattunk. Hányszor hallottuk ezt nők szájából, igaz? Mindenkinek van ilyen története, mindenkinek van egy ismerőse, akivel történt egy hasonló sztori valamelyik közlekedési járaton. Na de férfival? Itt egy hím szájából hallhattuk, és az volt a fura, hogy már annyit hallottam ezt nők szájából, hogy akarva és akaratlanul is, női szájból hallottam most is. Hogy nem tudtam elvonatkoztatni, közben pedig belegondolva, ez minden neművel megtörténhet, mert miért ne történhetne meg? A férfiak hátához nem nyomhatja a másik ember a nemiszervét? Egy férfi nem lehet az, akire ráizgulnak?

Az élő installációk, vagyis „kiállítás” után, elfoglaltuk a helyünket a székeken, és elkezdődött az előadás.

“Nők a rendezők, egy férfit castingolnak… Színészként teljesen ki vagyunk szolgáltatva egymásnak, nagyon fontos a bizalom, főleg egy ilyen kényes darabban, mint Mr. B. története.”

Mr. B történetét játszották el nekünk, mikor is egy férfit három lány elrabol, fogva tart, és úgy viselkednek a hímmel, mintha bármit megtehetnének vele. Próbafolyamat előadásként. Mikor az „azt hiszem követnek” részt próbálják, bele tudtam képzelni magam, hiteles és valóságos volt, hogy úgy érezted, menten megfulladsz, mert nem kapsz levegőt. Hogy te is ott vagy a férfival a sötét sikátorban, hogy te is rettegsz a kiszolgáltatott helyzettől, hogy ezek után nem akarsz sötétben mászkálni a valóságban. Hogy lehet egy férfit elrabolni? Ráadásul három nőnek hogyan sikerül? Sokkolják, ütik, kiteszik mindennek, a férfi pedig csak tűr? Mennyire valóságos ez? Mennyire lehet ez valódi?

“A kertben hibázni is lehet, a folyamatra helyezzük a hangsúlyt, nincs produkciós kényszer, minket nem érdekelnek a hierarchikus működési formák. Eleget dolgoztunk már rendezőkkel. És ez volt az első alkalom, hogy férfiakat is bevontunk a folyamatba.”

Általános tény, hogy a férfi felsőbbrendű a nőkkel szemben: hogy bármit megtehet, ő az erős, a bátor, a racionálisan gondolkodó, az ösztönlényebb, akinek minden könnyebb, csak mert férfinak született. Aki kiszolgáltatóvá teheti a másik nemet, viszont nem lehet kiszolgáltatott, főleg egy nőneműnek. Tényleg? Miért olyan nehéz elképzelni? Ezt próbálja meg bemutatni ez a darab, és egészen nagy sikerrel. Hogy próbáljunk kilépni azokból a régen megörökölt általános tényekből, ami beskatulyázza a férfi és a női nemet, hogy próbáljuk meg elképzelni, hogy összekeverhetőek a szerepek sőt. A #metoo mozgalom előtti ötlet volt a Stereo Akt-tól, de a jó színház ilyen: megelőzi a botrányokat. Így érdemes hozzányúlni valamihez.

Szereplők: Cuhorka Emese, Julia Jakubowska, Kőszegi Mária, Szász Dániel,
valamint Borzai Tibor, Gresó Lénárd, Györe András, Hárs György Péter, Kőmíves Sándor, Kraszny Attila, Nyomárkay Zsigmond, Sebestény Jakab, Tárnoki Tamás, Ulics Balázs, Uray Gergő
zene: Bartha Márk
látvány: Oláh Tímea
dramaturg: Thury Gábor
dalszövegek: Kemény Zsófi
producer: Schőn Edina

rendező: Boross Martin

Következő előadás: április 15-én, a Jurányi Ház Színháztermében.

Varga Maja

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu