Archív

– Most mi van?  Azt vártad, hogy kibaszott gyöngyablakok lesznek bazdmeg? Mindig hisztizned kell valamin.
– Nem, én csak azt mondtam, hogy baromira lerobbant a hely. Komolyan. Ránézek a mosdóra és érzem, hogy minimum három különböző nemi betegség tulajdonosa lehetek ma este.
– Nemhogy örülnél, hogy elmentünk valahová.
– Persze, de megint olyan koncert ez is, amit te szeretsz.
– Miért, neked nem tetszik?
– De. De, te se sose jönnél olyasmire, ami mondjuk inkább nekem tetszik.
– Hát nem.
– Utállak ilyenkor.
– Én is. És még a koncertet se lehet tőled élvezni.

Bélmeleg és büdös ez az egész hely. Mintha egy szűk segglyukban kellene játszanod. Ha már itt tartunk, a közönség se különb.  A drogos kábult eprezőket már megszoktam, senkit se zavarnak. De azok ott előttem, kibaszott irritálóak.  – Faszért jönnek az ilyenek. Amúgy is utálom a párokat a koncerteken, mert vagy szétnyalják egymás arcát, vagy itt vágják egymáshoz ki mikor nem mosogatott. Az utóbbi üvölti most túl a gitáromat. Értem, hogy senkit se érdeklünk, mert ugye a szar magyar előzenekar vagyunk, de akkor legalább csináljanak úgy, mint a többség: ne jöjjenek el. „Utállak ilyenkor.” Kiabáljatok csak túl minket, tényleg nem zavar senkit.  Jó érzés ehhez képest egyedül lenni.  Egy éve ez van. Persze örülnék én is valakinek, de egy idő után mindenki csak irritál. Valljuk be, előbb vagy utóbb mindenki közönséges és unalmas, ahogy épp ők is előttem. Senki sem különleges, én se vagyok az. Igazából az egésznek nem sok értelme van. Persze egyszerű a nihilizmust cigifüst és sör mellett elfogadni, ahogy nézed az embereket fentről. Azok valószínűleg nem maradnak együtt. És azok se, akik a WC-nél most smárolnak először.  Azért néha mégis jól esne érezni valakiért valamit. A szex is hiányzik. De a magány azért kényelmes, és ha fáj, azt is megszokod. Mint az önutálatot, azzal is együtt lehet élni. „Vége. Faszom. Köszönjük a figyelmet.” Köszi Ati, már én is be akartam fejezni ezt a kurva koncertet.

Bunda, piros rúzs, szakadt harisnya és farmer, amiből kint van a fél segge. Egyenes frufru, rövid kleopátra haj, biztos valamimomés.  Hipszter picsa. Dugnám, pont az esetem. Tetszik a bakancsa.  Fogadok, hogy, így elő fogja majd magát adni olyan előadókkal, amikről még senki sem hallott. Nem baj, úgyse érdekel, amit mond. Hajnalcsók. Ennyi lesz. Úgyis dugni fogunk a WC-ben, elég részegnek tűnik, hogy majd csak holnap bánja. Már néz is. Viszem a sörét, készítem a cigit.

Repkény. Mi a faszom az a repkény? Valami új partidrog? Csak egy pillanatra bólintottam el, ameddig Reni és Beni beszélgetett. Hihetetlen unalmasak, ahogy a nevük is. De csak ők voltak hajlandóak eljönni velem a koncertre. Ja, hogy túráztak és ott láttak valami virágot, amit repkénynek hívnak. Kibaszott érdekes. Ja, nem. Mondjuk még unalmasabb volt, amikor a házi vegán sajtról beszélgettek, amit múltkor a termelői piacon vettek. Ugyanakkor azt is kifejtették, hogy milyen jó a fahéj a zabkásába. Komolyan, inkább egy bordakampóval feszíteném szét a testem, minthogy tovább hallgassam őket. Aranyosak meg minden, de ez nekem unalmas. Kimegyek a levegőre, oda úgyse jönnek, nem dohányoznak. Jól néz ki az a srác, de már a mosolyán látom, hogy egy seggarc. Visszanézett. Lesz egy ingyen söröm és új társaságom.

 

Hegedűs Nóra
1991-ben születtem Tatán. Jelenleg Budapesten élek. A Szent István Egyetem Budapesti Képzési Helyén turizmus vendéglátást tanulok és emellett IT Service Desken dolgozok. Publikáltam már az Apokrif Online felületén valamint a Hisztéria és a HáttérZaj zineben. A HáttérZaj irodalmi önképzőkör tagja és az azonos nevű irodalmi zine szerkesztőjeként is tevékenykedek. Ezen kívül a Mondd végig feminista beszélgetéssorozat állandó tagja vagyok. Gimnazista korom óta írok, tagja voltam a gimnáziumi írókörnek is (Diák-toll). 

Az igazi Vittula sztorijáról itt írtunk cikket: Vittula: a kocsma, amit pinának hívnak
Olvassátok el azt is!

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu