Archív

Újra húzós grunge szól ki a garázsból, azaz már nem csak a garázsból, ugyanis a napokban megjelent az Alone in the Moon új albuma Ruin Pop címmel. Kalandozás a pesti éjszakában karcos riffekkel, hallgassuk meg!

Ruin Pop címről nem tudtam nem egyből a belváros turistás rákfenéjére, a ruin pubsra, azaz romkocsmákra asszociálni. Pedig akkor még el sem indítottam az albumot, még nem tudtam, miről lesz a szó az Alone in the Moon harmadik lemezén.

“Az album egy képzeletbeli kalandozás a nagyvárosi éjszakában. Azt a kaotikus élményt szerettem volna átadni, amikor egyre kábultabban kering az ember egyik helyről a másikra, dress code-os exkluzív helyektől a talponállókig, olcsó borozóktól sztriptíz bárokig, éjfélkor összekavar egy távoli országból érkezett egyetemistával, hajnali háromkor pedig világmegváltó beszélgetést folytat a helyi alkoholistával. És ez mind a budapesti éjszaka” – foglalta a össze a lemez koncepcióját Várhidi Adrián, a zenekar frontembere.

A srácoknak nagyon beragadhatott valami az előző, Glamour Grunge c. EP óta, egyrészt úgy érzem, zeneileg is ennek a folytatása a most megjelent Ruin Pop, másrészt a dalok témaválasztásában is sok logikai kapcsolatot lehet felfedezni. És persze ott a két single is, ami nálunk premierezett a Budapest Nihil klipjével.

Az új album tökéletesen aloneinthemoonos, hangzásban, szerkezetileg, témáiban is. Ha egyszer rákattantál a zenéjükre, ezt is tuti imádni fogod, és talán az eddigi legfülbemászóbb dalcsokor mind közül, mégis benne van az a nyersség és karcosság, ami miatt az első lemeztől kezdve csípem őket. Első blikkre a témaválasztások, azaz fikázzuk a belvárost, a pesti éjszakát, a műanyag életet, a képmutatást vagy a közösségi médiát, nem tűnik túl eredetinek. Ezek a témák lemezről lemezre kísérik a zenekart, de önismétlés helyett még így is tudnak újat mondani, azaz talán úgy helyesebb, hogy új pontokra rábökni ugyanazokon a jelenségeken. És teszik ezt jól megírt, könnyen megjegyezhető szófordulatokkal (pl. a címadó Ruin Pop verzéje azonnal a fülemben maradt), bár ezúttal talán kevesebb iróniával és szarkazmussal, mint az előző albumokon. Az is tetszik, hogy előszedik a régi kelet és nyugat közti különbségeket, hatását a jelenre. Minden dalban akad egy-egy kiváló basszus-, dob- (mindkét hangszer elég hangsúlyos a lemezen) vagy gitártéma. Egyszerű rom-pop lemez, amit azonnal újraindít az ember, amint a végére ért.

Hallgassátok meg őket élőben is, többször teszteltük őket, jó lesz. Mégpedig legközelebb a 23-i lemezbemutatón a Batthyány téren állomásozó Trip hajón, a Stabbed és szintén új lemezét bemutató Perfect Pill társaságában. Részletek itt, csekkoljátok!

Décsy Eszter
fotó: Zsiga Pál

Megosztom.

Comments are closed.