Archív

Egy húsvét előtti stonerkedésre indultam hétfő éjszaka. Némileg szokatlan is volt az időpont és ez a hallgatóság számán is látszódott. Nem hagytam magam eltántorítani, rég volt alkalmam egy hasonló estén részt venni, és abban már biztos voltam, hogy az egyik fellépő zenekar rendben lesz. A szegedi Grand Caféba vezetett az utam a román Mere és a helyi minimál Bogart koncertjére, utóbbi névvel már többször is találkozhattatok itt.

Annyit lehetett már tudni az elsőként kezdő Mere-ről, hogy főinspirációként olyan előadókról, zenekarokról beszélhetünk az esetükben, mint a Tools, Zappa vagy épp a Kyuss. Talán a megszokottól is kicsit nagyobb késéssel vette kezdetét az este érdemi része, amikor végre a húrok közé csaptak a banda tagjai. Egyszerű triós felállás, énekes-gitáros frontember egy basszusgityóssal és egy dobossal.

A hosszú hajjal és zúzós riffekkel a sztereotípiák mintapéldájaként vezette az együttest az énekes, de egyáltalán nem volt szó esztelen tekerésről. Érdekes szerkezeti megoldásokra lettem figyelmes már az első dalban is, míg a második egy nagyon király groove-val nyitott. Ez áthajlott egy elszállós, pszichedelikus gitártémába, majd a dal végeztével megtudhattuk, hogy eddig a régebbiekből merítettek és a jelenlegi legfrissebb, legaktuálisabb hangzások ezután jönnek. Egy lassú balladával folytatódott a program, amikor a dobos felállt a helyéről, elkiabálta magát és indult a pörgés. Később volt egy igen tetszetős ötlet, úgy adták elő, mintha véget érne az adott dal és közben azonnal, még nagyobb intenzitással folytatták.

Tetszett, hogy változatos ritmikai képletekkel játszottak, nem kellett tömény, unalmas gitárszólókat hallgatni tíz-húsz percen keresztül. A szokásos hálálkodás közepette kiderült, hogy ez a banda első magyarországi fellépése, 2016-ban találkoztak először a tagok és szeptember óta működnek aktívan. Az utolsó daloknál pedig vázolták, hogy “popgressive” zenének titulálják a saját stílusukat és valóban pop-punkos beütése volt. Szimpatikus, fiatal bandáról van szó, remélhetőleg még hallunk róluk a későbbiekben.

Az átállás után nem sokat habozva a minimál Bogart folytatta a bulit. A tagok mögött egy nagy vásznon kivetítve végig űrben, kitalált világban, csillagok és bolygók között jártunk. Illet a hallottakhoz. Némi újdonság is várt minket az este folyamán, ugyanis a zenekar gitárosa néhány dal erejéig mikrofont ragadott. A koncert előtt megtudtam, hogy hamarosan megjelenik egy hanganyag 3 olyan dallal, melyen már a korábbiakkal ellentétben hallható lesz ének is. Ez még egy kis pluszt belevisz a Bogart zenéjébe.

A legújabb lemezükről, a Space Goatról csendültek fel még ismerős dalok. Kaptunk mindenből, laza, groove-os mixet, ahol tökéletesen definiálódik a pszichedelikus stoner blues rock. Nagyon jók a váltások, az átvezetők, a közös gitár és harmonika játékok, szólamugrálások. A szólók során érezhető az összeszokottság és a rutin a tagok részéről. Egy gyors köszi után már jött is egy pattogós, partis harmonikadallam és így tovább. Igazi blues módra ment a felelgetős, oda-vissza szólás az ének és a szájharmonika között. Később pedig egy igazi megőrülős, pogós téma jött az Űrkecske albumról. A befejezés pedig egy felturbózott rock blues dal volt, méghozzá egy váratlan közreműködés keretein belül a Mere zenekar énekesével. A srácok rendkívül profin tolták le és tettek pontot az i-re.

Kevés fül és szemtanúja volt egy újabb jól sikerült underground estnek, mindenesetre örülök, hogy részese voltam. Mindkét banda igencsak ajánlós, bárhol összefuttok a nevükkel, egyértelműen megéri meghallgatni.

Salvai Ádám
fotó: Takács Borisz – Elephant Studió

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu