Archív

Poszt-húsvéti hangulatban április 7-én három kiváló banda veszi majd be a Kuplungot, név szerint a Grand Mexican Warlock, a Néhai Bárány és a Perfect Pill, akik nem csak várhatóan nagyon jó bulit csinálnak majd, de meg is interjúztatták egymást ennek örömére a hazai zenei szcénáról. Rendhagyó körinterjú vidékről, undergroundról, klubéletről és jövőképekről.

Burucs Szabi, Néhai Bárány: Volt, hogy eljöttetek velünk Keszthelyre a Blahalouisianával. A helyiek meglehetősen szerették. Számíthatunk-e rátok ismét Keszthelyen, avagy vannak-e vidéken koncertezős terveitek a közeljövőben?
Szabó Lac, Grand Mexican Warlock: Igen, én is úgy emlékszem, hogy az egy elég jó kis este volt. Fogós kérdés, mert manapság egyre nehezebben tudjuk összehangolni a dolgainkat, a koncertezésnek pedig úgy lenne értelme, ha egyszeri felkészüléssel le tudunk nyomni legalább 4-5 vidéki és budapesti bulit. Tudom, nem hangzik annyira bonyolultnak, a mi esetünkben mégsem olyan könnyű, mert szerte széjjel vagyunk térben, időben és mindenhogy. Fura egy szitu, éppenséggel még nem vagyunk feloszolva, a ragaszkodás a zenekarhoz mindenki részéről erős, de mégsem tudjuk igazán belehelyezni magunkat, pláne nem terveket szövögetni. Amúgy én bírnék egy keszthelyi koncertet és szerintem a többieknek sem kéne könyörögni.

Olvassatok többet a Néhai Bárányról, itt!

Szabi, NB: Éreztek-e jelentősebb különbséget (előnyöket, nehézségeket) a fővárosban és a vidéken történő koncertezés közt? (A helyszínt leszámítva…) Szeretnétek, hogy a jelenleginél több és jobb fellépési lehetőséget nyújtson a vidék? Ha igen, szerintetek minek kellene megvalósulnia ehhez?
Lac, GMW: Tavaly ősszel nyomtunk pár közös koncertet a Run Over Dogs-zal itt-ott, és igazából mi kurvajól éreztük magunkat, de nem úgy ért véget a turné, hogy alig várom a következőt. Nincs mit szépíteni ezen, be kell látni, hogy az általunk képviselt hangzás 2018-ban nem aktuális, egy nagyon lelkes szűk körön kívűl nem érdekli az embereket és nyilván az sem jelent előnyt, hogy mi sem pörgetjük úgy az ügyeket, mint 2-3-4 éve. Egy fiatal csapat esetében talán más a helyzet, mi már ellőttük a patronjainkat és ilyenkor már sokkal nehezebb újra tölteni. Az egyetlen, ami hosszútávon beindíthatja egy hozzánk hasonló banda szekerét, ha folyamatosan koncertezik, visszamegy negyedszer is abba a klubba, ahol már háromszor bukó volt, stb… Nekünk erre már nincs kapacitásunk.

Szenkovits Arshak, Perfect Pill: Ezidáig jórészt csak a budapesti klubok színpadait koptattuk, nem mertük bevállalni, hogy kimerészkedjünk a biztonságot adó, városhatárt jelző táblán kívülre. De ez most tavasszal megváltozik, ugyanis a Turn Signals-os barátainkkal útba ejtünk öt vidéki várost (Szeged, Veszprém, Győr, Szentes és Békéscsaba). Erre a kérdésre nyáron már biztos tudunk válaszolni.

Szabi, NB: Elégedettek vagytok a magyar könnyűzenei és underground élet nyújtotta lehetőségekkel? Ha nem, van konkrét elképzelésetek, javaslatotok, hogyan lehetne jobbá tenni?
Lac, GMW: Jó a kérdés. Én azt látom, hogy van sok jó és bevállalós zenekar, akikre igazán büszkék lehetünk és biztos többen vannak, mint amennyit ismerek. Viszont néhány kivételtől eltekintve baszhatják, mert nincs felület, ahol meg tudnának jelenni. Kezdetben viszi előre őket a lelkesedés, aztán amikor leesik nekik, hogy mondjuk 5-6 év alatt a Fishinges PMFC színpad az egyetlen, ahol szívesen látják őket, akkor elkezd ereszteni a lufi. Ez szerintem elég nagy baj, a legtöbb eredeti és igazán fasza produkció szép lassan kivérzik. Aztán vannak nagyon sokan, akik a rádiók által szabott keretek közé lövik be a zenéjüket, és észre sem veszik, hogy mekkora kompromisszumokat kötnek önmagukkal. Az az igazság, hogy ma már egyre jobban megértem ezeket az arcokat, de én azért jobban bírnám, ha azt hallhatnám tőlük, ami a lelkükben van, nem pedig azt, amivel könnyedén be lehet kerülni ezekbe a hitvány rádiókba. Szóval a kérdésre a válasz: én betiltanám az összes jelenlegi rádió adót a Bartókon és a Tiloson kívűl és létrehoznék helyette 4-5 újat, amik persze senkit nem érdekelnének, de legalább valami elindulna. Aztán felraknám a Sziget Nagyszínpadra a Kamikaze Scotsmen-t, az Éket, az Apey & the Pea-t meg mondjuk titeket és összeomlasztanám ezt az egész szart, ami kialakult az elmúlt évek során.

Arshak, PP: Túl sok elégedett emberrel nem találkozom, legyen bármiről szó! Viccet félretéve, szerintem az a legnagyobb probléma, hogy nagyon kevés olyan felület létezik, amelyre az emberek igazán odafigyelnek. Kiadhatsz egy-egy jó dalt vagy lemezt, készíthetsz jó klipeket, de sajnos széles körben ismert felületek híján alig jut el pár ezer emberhez, akik esetleg csak megnézik, de másnapra már el is felejtik. A hazai online zenei sajtó nagyon felaprózódott, szinte csak kicsi magazinokból áll. Rádiós megjelenésekre nagyon kevés lehetőség van, a zenetévék pedig “margón” tartják a torzított gitáros zenét. Az előbbiek miatt alapvetően csak azokhoz tudsz eljutni, akik tényleg, tudatosan keresik az új és friss zenéket. Ez persze kihívást is állít a zenekarok elé, mindenki valami olyannal próbál előállni, ami elkapja a közönség figyelmét, úgyhogy ebben tulajdonképpen van valami inspiráló is.


Arshak, PP: Valószínűleg sokan érdeklődnek eziránt, de ez alól mi sem vagyunk kivételek: mennyiben más a zenekar dinamikája, hogy a dobos a frontember is egyben? Illetve köztudott, hogy a koncertek általában a dobosok pakolnak a legtöbbet, a frontemberek a legkevesebbet, ez nálatok hogy megy?
Szabi, NB: A dinamika jó tágas kérdéskör! Abból kiindulva, hogy az énekes rockzene alapja a dob, a teteje az ének, ha a mindkettő “egy helyről jön”, az biztosan hozzá tud tenni a zene hangulati egységéhez, a pontosságáról nem is beszélve. Itt nem a metronómra illeszkedő pontosságra gondolok, hanem az együtt hullámzásra, lüktetésre, ami némiképp vissza kacsintgat a ’70-es évek játékstílusára. Azt is nagyon fontosnak tartom, hogy az énekelje el a szövegeket, aki írja őket. Szerintem így lehetnek a dalok a leghitelesebbek.
Mindez amúgy a frontember elnevezést is felülírta, amit a rólunk eddig megjelent írások a kiváló back-frontember oximoronnal váltottak ki. A pakolás meg változó.

Olvass többet a Perfect Pillről, itt!

Arshak, PP: Ritkábban, de annál markánsabb és összetettebb lemezekkel jelentkeztek. Hogyan zajlik a dalírás, mik adják a legfőbb inspirációt egy újabb anyag elkészítéséhez?
Lac, GMW: Ez elég változó, kezdetben én vittem a témákat, otthon ledemóztam mindent, a többiek majdhogynem készen kapták a cuccot, mára ez némileg megváltozott. A most készülő albumon is lesz pár dal, ami a régi metódus szerint készült, de a nagy részét együtt raktuk össze. Alapvetően szerintem elég átlagos a dalírás, kb. olyan, mint bármelyik másik zenekarnál. Mindegyik dalnak van valami kis születési története. Az biztos, hogy mindenki számára élvezetesebb, ha tudunk együtt molyolni a dalokon. Ha valamikor nekifutunk majd még egy lemeznek, akkor azt szeretném full együtt csinálni a többiekkel, az a legjobb, ha egymást inspiráljuk.

Arshak, PP: A Grand Mexican Warlock angolul, a Néhai Bárány magyarul szólal meg. Éreztek a nyelv miatt nehezebb vagy könnyebb befogadást a közönség felől?
Szabi, NB: To ask this question was exactly my first thought! Anyway, the proper answer seems to be that it depends on one’s language skills. Nevertheless in my opinion it is way easier to megérteni a magyart. Bár azt sem egyszerű… :D

Lac, GMW: Nem hiszem, hogy lényegesen több embert érnénk el magyar szövegekkel. A szövegírás nehéz műfaj és nem is tudok túl sok kortárs dalszövegírót mondani, aki magyarul ír és tetszenek a szövegei. Ilyen pl. Pálinkás (IHM, Tej), Jakab Peti (Jazzékiel, bocs, hogy a saját bandámat mondom), Egyedi (Óriás) vagy Burucs (Néhai). Nekem ilyen szempontból fura ízlésem van, néha tök nem értem, hogy bizonyos szövegírókat miért tartanak jónak az emberek. Számomra egy tök fasza dalt is hallgathatatlanná tud tenni egy rossz szöveg, úgyhogy én inkább amellett vagyok, hogy a GMW maradjon csak angol, jobban áll az nekünk és kisebb a kockázat.


Lac, GMW: Szabi, ti is elég ritkán bújtok elő, nálatok mi az oka ennek? Értelmét nem látjátok a folyamatos jelenlétnek? Kedvetek nincs hozzá? Ihlet para? Netán idő hiány? Egyik sem? Mindegyik?
Szabi, NB: Ez is egy nagyon komplex kérdéssor. :) A keleti filozófusok a teljes létezést a folyó (sokkal inkább a víz) áramlásában vélik viszontlátni. Szerintem nagyon jól kifejezi, hogy mennyire tehetetlenül áll az ember a rajta túlmutató erők munkálkodásával szemben, és a legjobb talán elfogadni, megfigyelni az okokat, különben az egész élet görcsként telik, annak meg nincs semmi értelme. Konkrétabban ilyen dolgok játszottak közre: összekülönböztünk a legjobb barátommal, aki a negyedik tag volt, és a két komolyabb lemezünkön is zenél. Mára újra jó barátok lettünk, kicsit külön, kicsit ugyanazon az úton járva. Aztán volt itt esküvő, tejfakasztó, költözés (erről bővebben később), lakásfelújítás, TÉL!, munkahelyváltás, stb. Közben az is felszínre kerülni látszik, hogy alkalmatlanok vagyunk arra, hogy csak a rocker jelmezünket viseljük egész életünkben. De talán, ahogy kérdezed, nincs is kedvünk hozzá. Ahhoz van kedvünk, hogy a többit is viseljük, és ez így van jól. Mindeközben lett új termünk, szövögetjük a terveinket a saját stúdiózás lehetőségeit fontolgatva, és írjuk a számokat!

Olvassatok többet a Grand Mexican Warlockról, itt!

Lac, GMW: Egy novemberi posztban arról írtatok, hogy a zenekar visszaköltözik Keszthelyre. Ezt úgy kell érteni, hogy ténylegesen leköltöztetek? Mi volt ennek az oka? Jobb így nektek?
Szabi, NB: Jómagam 2004-ben kerültem Pestre a Képző miatt. A többiek is felszállingóztak apránként, és lehúztunk ott bő tíz évet mindannyian. Minden megvolt – hideg, meleg. Rengeteg jó barátot szereztem, de így visszanézve, valahogy az volt bennünk a közös, hogy mindannyian kínlódtunk. Nem rajongok Pestért. Évek óta mondogattam a többieknek, hogy menjünk haza, aztán 2017 végén meg is történt. Igen, ténylegesen, véglegesen. Olyan ez tudod, mint mikor egy kimerítő utazás után, ahol majdnem végig szakadt az eső, közben elvertek, kiraboltak, éheztél, megharapott egy kutya és ráadásnak levált a cipőd talpa is, benyitsz a szobádba, ledőlsz az ágyra, megnyugszol, biztonságban érzed magad, és van időd átgondolni, hogy mi is történt. Ez az otthon lényege szerintem. Nekünk ez Keszthely. Itt nem lesz nagy siker, csillogás, de van Balaton, rengeteg csodálatos fa, madarak mindenhol, friss levegő, nappal nyüzsgés, este néma csönd, és csupa kedves ember az utcákon, boltokban, mindenütt, és minden sarkot ismerünk. Igen, sokkal jobb. :)

Lac, GMW: Mi van a lemezzel? Nem lesz belőle semmi, ugye? :)
Szabi, NB: Ha most stúdióba vonulnánk, fel tudnánk venni legalább tíz új számot, aminek a nagy részére szöveg is van. Szerencsére nincs szerződésünk senkivel (Faust), a magunk örömére, a magunk összekuporgatott pénzéből csináltuk mindig is, úgyhogy majd úgyis eljön az ideje. Nem hajt a tatár. Úgyhogy a válasz: de, lesz! :)

Lac, GMW: Arshak, a fb oldalatokon 2012 van megjelölve, mint alakulás éve, az első nagylemezetek mégis csak most látott napvilágot. Mi tartott ennyi ideig?
Arshak, PP: A zenekar egy nagyobb baráti társaságból jött létre, ahol már mindenki zenélgetett erre-arra, eljárkáltunk egymás koncertjeire, házibulikban méregettük, ki hallgatja éppen a legprogresszívebb zenét… aztán az egyikünk felvetette, hogy ha már ennyire jól megértjük egymást, miért ne alkothatnánk valamit közösen is? Hamar kiderült, hogy jól működik közöttünk a kémia, és a zenélést folytatva létrehoztuk a Perfect Pillt. Négy év alatt készítettünk három EP-t, forgattunk több klipet is, és persze sokat koncerteztünk is. Egy dolog azonban változatlan maradt mindvégig, a zenekar nem tudott kitörni az undergroundból / underground homályából. Négy év után talán kicsit alább is hagyott a lendület. Úgy éreztük, hogy itt az ideje annak, hogy újratervezzük a zenekart, tudatosabbá akartunk válni, nem csak zenei, de zenekari értelemben is. Ekkor fogalmazódott meg az első nagylemez elkészítésének gondolata is, mivel korábban csak EP-ket jelentettünk meg, nagylemezt sosem. Valahogy soha nem éreztük úgy, hogy készen állunk rá, azt szerettük volna, ha az első nagylemez valamilyen különleges, nagyobb szabású dolog lehetne. Most jött el az ideje annak, hogy ezt a nagylemezt kihozzuk, mivel egy olyan zenei és gondolati egységet raktunk össze, amelyről azt gondoltuk, megérdemli a nagylemezes formát. A tavalyi évünket tulajdonképpen ennek az újratervezési folyamatnak szántuk, és nem mellesleg rögzítettük is a régóta tervezett nagylemezt is, amely alig egy hete jelent meg.

Lac, GMW: Milyen ívet írt le az eddigi pályátok? Éreztek jelentős különbséget a 2012-es és a jelenlegi szcéna között?
Arshak, 
PP: Öt év alatt mi is sokat változtunk, hát még a zenekarok körülöttünk! Sok olyan zenekar van, amely szintén akkoriban indult, de elhúztak mellettünk, ahogyan több olyan remek zenekarral is koncerteztünk akkor, akik azóta sajnos már abbahagyták a zenélést. Szerencsére az underground ma is tele van izgalmas zenekarokkal, ugyanakkor egyre kevesebben merészkednek le a klubokba azért, hogy ezeket a zenekarokat is meghallgassák. Valószínűleg az is közrejátszik, hogy eközben sok jó hely megszűnt (R33, MüSzi, vagy az egyik kedvenc helyünk, a RoHam Bár), illetve végbement az a fajta központosulás, ami az Akvárium klub megnyitásával indult. Mindenesetre a mi lelkesedésünk semennyit sem csökkent, és a mai helyzetből igyekszünk a legtöbbet kihozni.

Lac, GMW: Ha előre mehetnétek az időben, milyennek szeretnétek látni a zenekart 10 év múlva
Szabi, NB: Olyannak, akik még mindíg szeretnek közösen zenélni, szeretik egymást, a családjaikat, az életüket, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. :)

Arshak, PP: Erre a kérdésre valószínűleg majdnem minden zenekart ugyanazt válaszolná: a legjobb az lenne, ha a zenekar 10 év múlva itthon és külföldön is egyaránt rendszeresen koncertező, elismert produkció lenne. De ennél talán sokkal fontosabbnak érezzük azt, hogy a zenekar az utókornak is adjon valamit: hogy mi is felnőhessünk azokhoz a zenekarokhoz, akik később viszonyítási ponttá váltak, akik tudtak valami maradandót adni a közönségüknek. Jó volna úgy visszaemlékezni majd erre az időszakra, hogy a közös zenélésünk nem csak nekünk okozott örömet.

A srácokat április 7-én élőben is elcsíphetitek a Kuplungban. Részletek itt, ott találkozunk!

Megosztom.

Comments are closed.

Itt a tavasz, dagad a haraszt!

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu