Archív

Raphaelle Standell-Preston többek között a bő tíz éves kanadai pop/art-rock Braids formáció énekesnője, a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretein belül először érkeznek Magyarországra, április másodikán koncerteznek az A38-on. A függetlenségét a kezdetek óta őrző együttes magját alkotó három tag tinédzserkora óta együtt zenél, jelenlétük töretlen. Jelenleg Montrealban dolgoznak, turnéztak már több kontinensen, és végre Magyarországra is eljutnak. Utoljára 2015-ben adtak ki nagylemezt, ami alapján joggal feltételezhetjük, hogy a koncertjükön megjelenik majd a következő albumuk anyaga is.Meginterjúvoltuk a vagány, mégis rendkívül szerény énekesnőt.

Sok szöveged szól az elengedésről is, ahogy a mostani világban is aktuálisabb téma ez. Mi az, amit nem tudsz elfogadni az elengedésben?
Az embereket és a dolgokat elengedni, az kemény időszak. A mozgás egyfajta nehézséget jelent amúgy is nekem, viszont hajlamos vagyok sokat csinálni az életemben. Főleg showtól showig, várostól városig. Persze tudom, a mozgás eme oldalának történő elengedése teljesen oké. Viszont én nem szeretek szakítani, és nem szeretem, mikor a barátaim különböző városokba költöznek el, vagy mikor hazamegyek karácsonykor, és utána ismét el kell mennem, otthagyva az anyukámat. Ezeket nem szeretem.

Érzelmileg mi hat rád inkább inspirálóan?
Határozottan a saját életem és a hozzám közel álló események inspirálnak igazán. Bárkivel folytatott beszélgetésben van, hogy egy mondat megragad, kiemelkedik, amit később leírok, felvázolom az ötletet ennek mentén, hogy aztán felépítsem a dalszöveget. Ugyanez a helyzet sétálás vagy gondolkodás közben: leírom a mondatot, ami a későbbiekben megalkot egy teljes koncepciót. Egyszeriek ezek, nem vagyok hajlandó túl sokat szerkeszteni sőt.

Az alkotásban tehát nem agyalsz annyit…
Úgy gondolom, és az eddigi tapasztalatom is ez, hogy az első ötletek a legjobbak és a legtisztábbak.

A Braids több, mint tízéves, te pedig még mindig nagyon fiatal vagy. Hogyan vagy képes megtartani az egészséges egyensúlyt a fiatalság és a zenei élet között?
A fiatalságom igazából a bandában található. Nem tudom, hogy lehetett volna-e másképpen is mint ahogy történt, hiszen mindig is az együttesen dolgoztunk és rá fókuszáltunk, mert ez a mi szenvedélyünk a mai napig. A zenészélet, szerintem, amúgy is eléggé fiatalos, hisz állandó mozgásban vagy, egy percre sem állhatsz meg, és folyton emberek vesznek körbe, olyan személyek, akik jól akarják érezni magukat, jól akarnak élni. Az egyensúly lehetővé tette a számomra, hogy szórakoztassak a koncerteken, s a hétköznapi életemben is jóság vegyen körbe. Figyelnem kell magamra a turnén, vagy éppen arra, hogy ne menjen el a hangom vagy úgy szóljon, ahogy szeretném, így gyakran a koncert után visszavonulok. Tehát a saját küzdelmem biztosan az, hogy ilyenkor muszáj relaxálnom. Istenem, milyen unalmas is vagyok. Valaki adjon ennek a lánynak valamiféle fuckn gombákat, yeeah.

Braids, Blue Hawaii, és szóló projekt. Hogy csinálod? Honnan van folyamatosan ennyi energiád mindenre?
Jó kérdés! Rendszeresen belefutok önmagammal a gödörbe. Épp nemrég estem át egy tüdőgyulladáson, ahol önmagamat is kiköhögtem, a hangomról nem is beszélve, mert túl sokat turnéztam a Blue Hawaii-al, utána pedig egyből készítettem újra és újra és újra a felvételeket a Braidsszel. Így a mostani utolsó hónapot otthon töltöttem, regenerálódtam, nagyon ritkán mentem a stúdióba is, az elmúlt tíznapban teljes csendben léteztem, hogy visszanyerjem a hangom a közelgő koncertsorozatra. Tulajdonképpen nem hiszem, hogy most olyan sok energiám lenne, amennyit gondolsz! Szembesültem a saját korlátjaimmal, s jelenleg éppen e tanulási fázisban vagyok, miszerint, hogyan tudok egyensúlyt teremteni a két együttes között. Vagy úgy egyáltalán magam körül. 

mindig csodálatos meghallgatni a különféle zenéket a világ minden tájáról és megosztani egymással a tapasztalatokat

Ha az írás az első ötletből is születik, azért eléggé tudatos embernek tűnsz…
Igen, abszolút tudatos vagyok. Túl sokat szoktam gondolkodni, és valószínűleg boldogabb lehetnék, ha kevesebbet agyalnék, de ez az én keresztem. Rosszabb is lehetne.

Évek óta ismeritek egymást a Braids tagjaival. Ez a kapcsolat, ami köztetek van, mindig biztonságot nyújt a számodra, vagy néha azért túlságosan frusztráló is tud lenni?
Mindig kiderül, hogy biztonságos, és elsősorban azért, mert akármi történik is, akármin megy is keresztül a másik, mi mindannyian mindig megpróbálunk ott lenni és támogatni és segíteni őt. Néha persze van, hogy frusztráló, de mi nem csak azért lógunk egymással, mert ez egyfajta munka, szóval az érzelmek skáláját 100%-osan megéljük egymás mellett. Hajlamosak vagyunk egymást bosszantani, ha hosszabb ideje már nem történt semmi szórakoztató. Eljárunk moziba együtt, vacsorázni, vagy vakációzni. Együttesben lenni olyan, mintha házasságban élnél: ápolnod kell. Ha valakinek éppenséggel kemény napja van, akkor igyekszünk türelmesek lenni vele. Néha kifakadunk, de mindannyian megértjük ezeket a kirobbanásokat: nem a világvégét jelenti, ha ilyen történik.

Nem veszed fel magadra mások kirohanását?  
Minden embernek vannak rosszabb napjai, s fontos, hogy ilyenkor hagyjuk őket, hogy megéljék ezeket. Ha gyengéd és megértő vagy velük, gyorsabban szerzik vissza a boldogságukat.

A Native Speaker című számnál énekelsz mások tiszteletben tartásáról, és arról is, hogy önmagadat is tiszteled, viszont arról is szó van, hogy mégsem tisztelsz. Milyen volt a kapcsolatod önmagaddal ebben az időben?
A magamhoz való viszonyom abban az időben tényleg eléggé zavaros volt. Nem ismertem sőt, rettegtem is magamtól. A hangulataim szerteszéjjel voltak, szorongással és őrült depresszióval küzdöttem akkortájt. Éppen most találtam rá arra, hogy a zene az életem lényege, és ez volt valójában a fő megmentőm. Mindent beletettem a felvételekbe, mert valami újnak kellett lennie. Istenem, ha visszatekintek arra az időre, szörnyű voltam magamhoz és másokhoz is. Naponta egy, vagy több dobozzal elszívtam, sokat ittam, lent és fent voltam, mert az antidepresszáns olyan volt, mint valami cukorka, és csaltam a partnereimet. Rendetlen voltam. Fontos lépcsőkő volt számomra egy új album elkészítésére. Annyira szükségem volt erre. Még most sem tudom elhinni, hogy Austin és Taylor benne tartottak a bandába s nem dobtak ki, azt érzem, hogy azonnal oda kell mennem hozzájuk és megköszönnöm nekik.

Mi az, amit megtanultál ebből az időből elsősorban?
Megtanulni kiénekelni magadból mindazt, ahogyan éppen érzed magad. És nem szégyenkezni ezért.

„Happy when” – Mi az, ami ezen a világon a legboldogabb emberré tesz téged?
Imádom ezt a kérdést! Boldoggá tesz, mikor láthatom az anyukámat. És olyan nőkkel körül venni magam, akik megélik a saját szarjaikat, vagy/és szupertehetségesek. Mindig felfedezem, hogy csakúgy ragyogok, miután inspiráló nők vettek körbe. Vagy éppenséggel a legjobb barátom, Ashley is a legboldogabb emberré tesz a világon. Valóban elképesztő személyiség.

A Deep in the Iris című albumon lévő dalaid nagyon személyesek. Kibontanád ezt egy picit?
Ebben az időszakban mélyen inspirált a minket körülvett természet. A lemezfelvétel idejére visszavonultunk a lekülönböző helyekre a természet sűrűjében. E helynek köszönhetően, úgy tudtam dolgozni és azzal foglalkozni, ahogy és amivel addig soha. Különös tekintettel azokkal a visszaélésekkel, amelyek gyerekkoromban történtek velem. Austin és Taylor biztosítottak nekem egy biztonságot nyújtó helyet, ahol elkezdhettem dolgozni.

Van kedvenc saját dalszöveged, ami sokat jelent neked?
A kedvencem egy új dal, aminek a címe Burdock & Dandelion. Hamarosan kiderül majd miért is!

A Belau lép fel előttetek majd április másodikán az A38-on, meghallgattad már őket?
Igen, igazán jó kis csapatnak tűnnek. Az Antonia Vai-jal lévő Wicked című számuk fülbemászó és gyönyörű, alig várom, hogy többet halljak! Örülök, hogy egy magyar zenekarral játszhatok majd egy színpadon, hiszen mindig csodálatos meghallgatni a különféle zenéket a világ minden tájáról és megosztani egymással a tapasztalatokat.

Varga Maja

Megosztom.

Comments are closed.

Itt a tavasz, dagad a haraszt!

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu