Archív

Érzi/Hallja

– Érzed ezt a szagot?
– Igen valószínűleg a kettővel arrébb ülő csövest érzed, vagy azt a kutyát ott. Rühellem mindkettőt.
– A kutyával mi a bajod?
– Te komolyan nem hallod? Nyüszít és ugat.
– Fél szegény.
– Leszarom, akkor ne utaztassák azok a faszgazdái.

***

Frottőr

Érzed milyen kemény, ugye? Ne menj arrébb, úgyis tudom, hogy kell. Miért vennéd fel azt a szoknyát, komolyan? Tudom, hogy kell a fasz. Na, megvagy megint.  A szoknya alatt már fogom is a segged. Nem akarod elhinni, mozgolódsz, rám léptél. Hűha, de kemény vagy. Tetszik. Azt hiszed, hogy a következő megállónál jobb lesz? Hülye kis kurva. Mind azok vagytok. Hangosítod a zenét elfordulsz, taposol. Tapogatok. Leszállnak. Arrébb mész. Szemben vagyunk egymással, nem nézel rám. Csak egyszer próbálsz mérgesen nézni, amikor közelebb lépnék. Félsz, ugye? A melledre dőlök. Kurva jók. Próbálod őket behúzni? A könyökömmel még elérem. Szép nagyok és kemények. Egy ilyen kis lányhoz képest elég jó. Ezért szeretem a tömeget, ezért szeretem a négyeshatost.

***

Látja

– Hát én nem tudom mit csinálnék. De te is látod ugye?
– Ne nézz oda.
– Fogdossa, nem? Jézusom, a szoknyája alá nyúlt!
– Ne nézz oda!
– Szegény mázli sem bírja.
– Hagyd már! Ne nézd!
– Próbál arrébb menni, de akkor meg a mellét fogja az a disznó. Ne csináljunk valamit?
– Mégis mi a faszt csinálnánk picim? Ne nézz oda és kész.

*** 

A lány

Biztos csak véletlenül érintette hozzám. Fiatal, öltönyös aktatáskás, velem egykorú. Nem hinném, hogy … Nem, ez már nem véletlen, ez már nagyon nem. Próbálok arrébb mozdulni, rálépek, hátha abbahagyja. Nem hagyja abba. Még négy megálló. Nem hiszem el. Remélem, leszáll. Nem. De nem is öltöztem ki. Ez csak egy szoknya, nem is olyan rövid. Miért én? Felhangosítom a zenét. Pirulok, félek, de egyszerűen nem tudok szólni vagy odanézni.  Néha még taposok. Megdermedtem. Valaki kicsit beljebb ment, elindulok. Felhúzza a szoknyám. Észrevehetetlenül, nem is látja senki. A szoknyám alatt van és nem engedi el a fenekemet. Tapogatja, szorítja. Álljunk már meg! Szálljanak már le! Ebben a tömegben rúgni is alig tudok, már taposni is alig. Nehezen veszem a levegőt. Érzi, szerintem. Nem akarom, hogy érezze, hogy félek. Ordítani. Nem merek, mindenki rám fog nézne és azt hinnék majd, hogy valami kis kurva vagyok, aki még kezdeményez is és utána sipákol. Harmadik megálló. Leszállnak, viszonylag sokan, észbe kapok és a fenekemet a villamos belsejéhez tapasztom. Szemben vagyunk egymással. Nem nézek rá. Már nem tud semmit csinálni. Most mire készül? Úgy dől, ahogy a villamos és úgy hogy a keze érinthesse a melleimet. Nem hiszem el. Beljebb húzom a testem, befelé görnyedek. Próbálom visszaszívni a melleimet. A könyökével még eléri. Érzi őket. Csak érjek már oda. Mindjárt ott vagyok. Leszállok. Hátranézek. Ő nyert. Rosszul vagyok.

***

Lentről

Wuff, Wuff! Én csak le akarok szállni!

 

Hegedűs Nóra
1991-ben születtem Tatán. Jelenleg Budapesten élek. A Szent István Egyetem Budapesti Képzési Helyén turizmus vendéglátást tanulok és emellett IT Service Desken dolgozok. Publikáltam már az Apokrif Online felületén valamint a Hisztéria és a HáttérZaj zineben. A HáttérZaj irodalmi önképzőkör tagja és az azonos nevű irodalmi zine szerkesztőjeként is tevékenykedek. Ezen kívül a Mondd végig feminista beszélgetéssorozat állandó tagja vagyok. Gimnazista korom óta írok, tagja voltam a gimnáziumi írókörnek is (Diák-toll).
Korábbi írásai nálunk, itt.

Megosztom.

Comments are closed.

Itt a tavasz, dagad a haraszt!

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu