Archív

Tegnap este három eléggé különböző zenei világba merülhettünk el az Akvárium KisHalljában. A pár napja új dallal jelentkező Óriás előtt a The Devil’s Trade és az ék zenekar fűtötte be az amúgy sem hideg kistermet.

A The Devil’s Trade-et, azaz Makó Dávidot indokolatlanul régen láttam élőben. Az eltelt időn hosszának indokolatlanságára egyből ráéreztem, amint beléptem a KisHallba úgy az első dal közepénél. Folkos, mennydörgő hangja és gitárja olyan atmoszférát teremt, mintha a puszta közepén egyedül állnék, felettem vastag, fekete fellegek gyűlnének és a távolból már hallanám a készülő, mindent elsöprő vihar hangját. Álltam, végig mozdulatlanul, megbabonázva, teljesen beleengedve magam a vészjóslóan dörgő gitár hangjába, és csak az ének vezetett mélyen személyes és intim világokon át. A dalokban van valami ősi, amitől odagyökerezik az ember lába a színpad elé, és képtelen mozdulni. Tegnap este is ezt éreztem, és tágra nyílt szemmel-füllel figyeltem a legapróbb kis díszítéseket is. Makó Dávid elmondta, hogy hamarosan érkezik néhány élő felvétel, ősszel pedig egy új album is, ami várhatóan legalább annyira erős lesz, mint az előző kettő. Zárásként egy új dallal köszönt el, és ez már félig garancia.

Április elején jelent meg az ék zenekar második lemeze, a Whatever it Takes. A lemez nagyon bejött, úgyhogy izgatottan vártam a koncertet (itt írtunk róla egy villáminterjú kíséretében). Nemrég a Kuplungban rendesen odatették magukat, itt pedig a jobb technikai adottságok miatt egy még ütősebb koncert volt kilátásban. Az ék zenekar zenéjének koszossága, nyerssége és a pszichedelikus, grunge-os, bluesos, egyszerű rock elemek finoman összeszőtt szövete úgy borult rám, mint egy puha, vastag dunyha. A Trillionban is játszó Lee Olivér bandája érezhetően tudja, hogy mit szeretne zeneileg kifejezni, milyen utat taposnak ki maguknak, de a színpadi kiállás egyel lehetett volna erőteljesebb, mint a Kuplungos bulin. Mindemellett kompakt koncertet nyomtak, megkoronázva a Legyen Vörössel.

Az este apropója természetesen azért mégiscsak az Óriás volt. Tavalyi Minden villany ég c. lemezük nagyon erős volt, ahogy ők maguk is élőben, ám hogy valami újdonság is kerüljön, a koncert előtt pár nappal kihoztak egy új dalt. A Viszonthallásra a Minden villany égről maradt le, ehhez készült egy kellemes image-klipet Örményi Ákos, a zenekar basszusgitárosának rendezésében, aki PUR E-os Brautigam Bertolddal és Reich Tamással dolgozott együtt a videón.

“Fura dolog ez az idő nevű cucc” – Egyedi Péter / Óriás interjú

Egy tavaszi turné kellős közepén állnak, következő koncertjüket az Akváriumban tartják április 21-én és rengeteg… Olvassátok el friss interjúnkat itt!

Tegnap este az Óriás triója egy extra gitárral és billentyűkkel (Pulius Tamás) kiegészülve lépett színpadra. Nekem az Óriás az a zenekar, akiket minden fesztiválon megnézek, hol csak játszanak, mert mindig hatalmas bulit csinálnak, a legjobbak szerintem a Fishingen voltak eddig. Azt a hangulatot, hogy mezítláb táncolom végig a koncertet egy hideg fröccsel a kezemben rövidnadrágban, fürdőruha felsőben, abszolút hozták, imádtam az elejétől a végéig. Ügyesen összerakott settlisttel érkeztek, egy pillanatra sem ült le a hangulat, és ehhez a legújabb Viszonthallásra-tól főleg a Minden villany ég dalain át egészen a nagy kedvenc Fát dönteni-ig jó húzós dalokat válogattak össze tegnap estére. Hatalmas köszi!

Décsy Eszter
fotó: Zsiga Pál

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu