Archív

A sokszínű Meszecsinka talán az egyik legszabadabbnak tűnő zenekar, akiket ismerünk. Álomban ébren című harmadik lemezük idén Fonogram-díjat kapott, hamarosan pedig a Kobuci kertben játszanak majd. A zenekarból az énekesnőjükkel Oláh Annamarival beszélgettünk folyamatos megújulásról, zenéről, megfelelési kényszerről.

Korábbi cikkeink itt

2017-ben még kósza ötlet sem volt a díjzápor, de már akkor erősen jelen voltatok. Sikerült elérni a kitűzött céljaidat?
Menedzser/menedzsment nélkül idáig eljutni nagy dolog, főleg egy olyan zenei stílust képviselve, ami nem annyira elterjedt. Büszkeséggel tölt el ez az egész. Én a mai napig elképedek azon, hogy hova jutottam – és most nem csak a Fonogram-díjra gondolok -, hogy amikről ábrándoztam, azok szépen lassan megvalósultak, vagy éppen most alakulnak.

Ugorjunk kicsit az albumba: mitől másabb az Álomban ébren, az előzőekhez viszonyítva szerinted? Érettebb, összeszedettebb, szép íve van, és a hatása nagyon erős. Mikor két éve megjelent, én azt mondtam, hogy innentől új időszámítás jön. Így is lett.

Szükséged van a folyamatos megújulásra ezek szerint.
Törekszem a folyamatos változásra, fejlődésre, igen. Többet és jobban figyelek magamra, talán enyhült a megfelelési kényszerem, kevésbé vagyok befolyásolható érzelmileg, és már nem kapcsolódom olyan sok mindenkihez és mindenhez, csak a számomra igazán fontos személyekhez, ügyekhez – ez felszabadító érzés. Ezek az új zenékben és szövegekben is érezhetőek.

A mostani énedből kiindulva, ha az Álomban ébren nem 2016-ban, hanem most jelenne meg, lenne valamiféle változtatás?
Nem vennék ki semmit, de egy dalt az örökkévalóságig lehetne variálni, ezért is nehéz pontot tenni egy lemezkészítés végére. De erre is jó a koncertezés, ott aztán lehet változtatni.

Van olyan dalszöveg az albumon, ami fontos nektek?
Az összes az, de természetesen a saját szövegek közelebb állnak hozzám (Nehéz, Miért nem látsz, Ti, Könnyű).

Érdekes, hogy pont szóba hoztad, mert, számomra legalábbis, a Miért nem látsz c. dalotok a maga nemében a legpuritánabb módon a legtökéletesebb dalszöveg. Volt, hogy valakit meg szerettetek volna menteni akár saját magától is?
Ó, nagyon köszönöm! Régebben volt egy vissza-visszatérő kis betegségem, és amikor legutoljára visszajött, nagyon elkeseredtem, hogy ez most már mindig így lesz. Egy nap elaludtam délután, éber álmodásba kerültem, ahol megszólalt egy hang, hogy akkor fog elmúlni a bajom, ha megtalálom a közepemet, az egyensúlyomat. Utána sokáig kísért még ez a “valaki”, mert néha láttam, néha csak hallottam. Amikor láttam, akkor olyan volt, mint én, csak idősebb, érettebb formában. Felismertem az erőmet, saját magamat csak én tudom megmenteni.

Ahogy hallgatlak titeket, mindig az a benyomásom, hogy számotokra hihetetlen fontos a szerelem, nélküle talán nincs meg az egyensúlyotok sem. Jól látom? A – bárhogyan érthető – szerelem a legnagyobb éltető erőtök az életetekben?
A Meszecsinka szerelemből született, ha az elmúlna, a zenekarnak is vége lenne. A magot is a föld táplálja, ott ver gyökeret, és onnan nő ki valamivé. Locsolni kell, gyomlálni körülötte, a kártevőktől megvédeni, egyszóval gondozni, de föld nélkül nem maradna életben. A szerelem a föld.

Olyan áhítattal és tisztán tudod megfogalmazni a legbonyolultabbnak tűnő, megfogalmazhatatlan tényeket is, hogy az valami hihetetlen, beleborzongok. Ahogy az albumba is néha, hiszen az ének mellett van olyan szöveg rajta, amit elmesélsz, és így olyan lesz az egész, mint valami mesekönyv. Miért volt fontos, hogy ne csak ének legyen, hanem konkrét beszéd is?
Őszintén szólva, így alakult. Van úgy, hogy a dallam elvesz a szövegből, és van, hogy a szöveg vesz el a dallamból. A Ti-nél eszembe sem jutott, hogy énekeljem.

Álom vagy valóság?
Úgy érzem, nincs nagy különbség, az álmodást is lehet irányítani, és a valóságban is lehet úgy sodródni, és szürreális helyzetekbe kerülni, mint az álmainkban. Néha jó felébredni egy álomból, és néha jó álomba menekülni a valóság elől.

Nemzetközi szinten is elismert együttes vagytok. A közeljövőben például felléptek majd Oroszországban és Németországban is. Miben különbözik egy külföldi koncert egy magyarországitól?
Mindenhol más a légkör, sose tudjuk, mire számíthatunk, ezt szeretem a külföldi koncertek során. És azt is szeretem, amikor híres zenekarokkal lépünk fel egy színpadon, olyankor sztárnak érzem magam.

Milyen típusú közönség az, akik között hamarabb át tudtok szellemülni egy-egy koncerten, vagy legalábbis, mi az, amire a legjobban tudtok alapozni egy-egy fellépésnél?
Ha a nyitottság, az érdeklődve figyelés megjelenik az arcokon, akkor könnyebben tudok oldódni én is, és ha ehhez még egy jó hangosítás is párosul, az maga a csúcs.

Május 10-én a Kobuci kertben léptek fel, reméljük a csúcsok csúcsán fogjátok érezni magatokat, de először is, áruljátok el, hogy született meg azaz ötlet, hogy tűzzsonglőröket kérjetek fel aznapra?
Megkeresett minket az aSerduS TűzTánc Produkció, hogy szeretnék felhasználni az egyik dalunkat egy koreográfiájukhoz. Mi meg arra gondoltunk, hogy jó lenne ezt élőben is összehozni. Reméljük, legalább olyan jól sikerül ez a koncert, mint a két évvel ezelőtti Kobucis lemezbemutató.

Kultúr-sarok: Mi az a könyv/zene/film, amit szerintetek mindenkinek ismernie kéne?
Filmek: Roberto Benigni – Az élet szép; Jean-Jacques Beineix – Betty Blue, Anders Thomas Jensen – Ádám almái. Zene: Lhasa de Sela, Swans. Könyv: Taisha Abelar – Absztrakt repülés.

Varga Maja
fotó: Szoboszlai Dániel

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu