Archív

Az eredetileg lemezbemutatónak belengetett koncert végül “csak” koncertté alakult, ám ettől egy leheletnyit sem vártam kevésbé. Ott jártunk a tegnapi SeeN és Trillion koncerten!

A Dreaming Black megjelenése óta nagyon beakadt a lejátszóba. Az anno némi poénfaktorral indult “kisGrand” lassan négytagúvá bővült (Lee Olivér szállt be, őt az ék-ből ismerhetjük), és szerencsére komolyan is tolják, nem csak egy lemezre szólt a lelkesedés. Borzasztó kíváncsi vagyok az új dalokra. Az estét a néhány évente igen kemény lemezeket összepattintó SeeN vezette fel, akiknek decemberben készült el egy csavaros kis klip:

Salvador Dalí bevadul a SeeN első klipjében, interjú az alkotócsapattal
Évek óta érlelgetett ötletből szökkent szárba jó eséllyel az év legbetegebb, legeredetibb klipje, ami Szentbékkálla supergroupja, a SeeN első hivatalos klipje is egyben. Klikk ide, nézzétek meg!

Évi egy koncert és csá. Ennyi. Meg az évi egy egy SeeN koncert, ami legalább üzembiztosan nagyon jó.  Ahhoz képest, hogy a tagok mennyi más, erősen különböző stílusú zenekarban játszanak/játszottak már (Grand Mexican Warlock, Volkova Sisters, Iamyank Live Band, Soulbreakers, Napokon) és nyilván a zenei gyökereik is erősen különbözők, nagyon koherens zenét raknak össze élőben is és a konceptlemezeiken is. És a jó hír, hogy a két éve megjelent Shame and Disgrace után most új kislemezen dolgoznak. Én nagyon éltem a koncertet, de a maréknyi közönség elég kevéssé volt reszponzív, pedig a színpadon is minden rendben volt. Talán egy leheletnyivel több energiát beletehetett volna minden tag, a színpadképet egyértelműen Undos vitte.

A Trillion szintén decemberben készítette el első klipjét a Dreaming Black nyitó tételéhez, a Crumble Me-hez (nézzétek meg itt), és akkor meglengették a hírt, hogy készül az új lemez. A legfrissebb infó erről, hogy ez késő ősszel várható, kaptunk is belőle két olyan ízelítőt, hogy már most számolom vissza a napokat a megjelenésig. A korai koncertjeiket is szerettem, jól állt nekik a klasszik trió felállás, de amióta négytagúvá bővült a zenekar, az élő megszólalás is összetettebb, stabilabb. Tegnap este pedig pont az történt, amit vártam; arcleszakítós igazi rockkoncert. Apey egyébként duplázott tegnap az Akváriumban, a NSZP döntőjén játszott (gratu nekik!) a másik teremben, majd a KisHallban is zúzott egy nagyot, de nemhogy fáradtság nem érződött rajta (sem), de tényleg, őszintén megőrülős volt a buli. A Dreaming Black dalai mellett egy Apey “feldolgozást”, a Spiders-t is játszották, valószínűleg fixen rákerült a setlistre, és bár egy szál gitárra íródott, jól áll neki ez a verzió, a két új dal nagyot ütött, a zárás (Lower Hut) pedig meglepő és kellemes volt. Úgy jöttem el, hogy más zenét egy ideig hallani sem szeretnék.

Décsy Eszter
fotó: Zsiga Pál

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu