Archív

A lélek mélyén lakó indulatok, sötét gondolatok, sokszor tettekre motiváló kis démonok körtánca egy szkeccsfüzér-kamaradarabban a Scallabouche Társulat előadásában. A Frank Stein c. darab csütörtök este debütált a Jurányiban.

A Jurányi kamaratermében sötét, minimál díszlet, egy lány ül, vonaton, telefonál, és arról beszél, hogyő ilyen, őt így kell elfogadni, így érzi jól magát. Nem tudjuk, hogy milyennek, nem tudjuk, mi lehet a gond, csak elfogadjuk.

Aztán hirtelen másik kis történetdarabba, szkeccsbe csöppenünk, majd újabba és újabba. A mozaikszerűen építkező, „fragment theatre” metódussal készült darab olyan történetdarabkák szépen felfűzött füzére, amiket a társulat tagjai gyűjtötték össze Londonban, Budapesten, buszozás, sétálás, sorban állás közben, ismeretlen emberektől. Ezeket a darabkákat önnarrációval mesélik el és jelenítik meg, beszólogatásokkal tűzdelve, talán improvizálgatva is, más más narratívát használva. A történetek közös pontja, hogy az emberi elme és lélek mélyének sötétjéből bukkannak elő a tetteket és szavakat formáló motivációk, néha úgy, mintha Dalí kapargatná fel, néha úgy, mintha Stephen Fry és Hugh Laurie piszkálná meg, néha pedig maga Mary Shelly.

Borzasztóan élveztem az apró, nekem kicsit brit szájízű gegeket, amikkel pont megtartották az egyensúlyt, nem esnek sem túlzásba, sem blődségbe, de végig ingoványos talajon lépkednek. Garai Judit és Alexis Latham nagyon szépen összecsiszolta a darabot is és a színészeket is, Messaoudi EminaSzalontay Tünde és Jászberényi Gábor játéka könnyed, lendületes és teljes volt az összhang közöttük, ami első előadáshoz képes főleg dicséretre méltó. A darab egyik csúcspontja számomra egy házaspár veszekedése, amit T/2-ben, egymásról beszélve adnak elő, mintegy rövid belső monológok csatájaként. Szintén nagyon tetszett maga ez az önnarrációs elbeszélői technika, amivel, bevallom, először találkoztam. Elsőre kissé furcsa volt, aztán belejöttem, a váltogatott elbeszélőmód miatt pedig végig izgalmas is maradt.

A darab ajánlójában a bennünk lakó szörnyet emlegetik, ám ennyire nem durva, amik felszínre kerülnek, avagy lenne több drámai potenciál egy-egy történetdarabkában (mint például a molesztáló masszőrében), de a mélyére, az igazi szörnyig nem megyünk le. Nem is baj, ettől marad könnyed a darab, és érezzük így is a feszültségeket, sejtjük a drámákat és lelki töréseket. A darabban vannak összeérő szálak és apró visszatérő elemek, és végül azzal a monológgal zárul, amivel kezdődött: “ilyennek fogadj el, így érzem jól magam”. Ezzel aláhúzzák a darab lényegét, az emberi gyarlóság természetét anélkül, hogy egy pillanatra is ítélkeznének. Az egy órás előadás pont olyan hosszú, hogy még azért akarjunk egy kicsit belőle. Mindenképpen újranézős, őszintén remélem, hogy a Jurányi műsorán marad!

Décsy Eszter
fotó: Brozsek Niki

Szereplők: Jászberényi Gábor, Messaoudi Emina eh., Szalontay Tünde
Dramaturg: Garai Judit
Jelmeztervező: Vecsei Kinga Réta
Produkciós vezető: Sáfrány Eszter
A rendező munkatársa: Stefán Gréta
Koncepció: Garai Judit és Alexis Latham
Rendező: Alexis Latham

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu