Archív

Ha Banksy, Salvador Dalí és Dürer egyszer csak egy asztalnál találná magát, biztosan az évszázad beszélgetése kerekedne belőle. És ha még festenének is egyet közösen… Galog Márton izgalmas,asszociatív automatizmus vezérelte képi világa azonnal megfogott, amikor először lestem meg a képeit. Rengeteg nagy mester hatása érződik rajta, ahogy a fent említetteké is. Inspirációkról és művészetek találkozásáról beszélgettünk.

Nemrégiben részt vettél egy street art verseny, hogy zajlik egy ilyen, mennyi érdeklődőt vonz? Kik a “nagy nevek”, akiknek szereted a munkáit?
A street art versenyre sajnos nem kerültem be mert főleg graffiti művészek versenye ez, az én képeim pedig kevés tipográfiai elemet tartalmaznak, inkább a karakter ábrázolást kedvelem, viszont kannákkal nagyon szeretek dolgozni ezért is jelentkeztem. Utcán inkább matricákat és plakátokat szoktam nyomni, egyébként vettem már részt korábban street art rendezvényen: a Rákapcsolás elnevezésű budapesti akciósorozat népszerű volt az underground kultúrát kedvelők körében. Hasonlóan zajlik egyébként egy ilyen mint egy zenei fesztivál, sok alkotás, művész, közös szabadon alkotás, jam, programok, workshoppok, extrémsport bemutatók, vendéglátó egységek, este buli, zenei fellépők.

A személyes kedvenc streetart illetve graffiti művészeim közül sokan már murália festőként dolgoznak külföldön, mert ott sokkal elfogadottabb az utca- vagy tűzfaldekoráció, mint magyarországon, sajnos. A legnagyobb példaképem Aryz, egy spanyol festő, vagy BLU egy német stopmotion streetartist munkáit is szerintem érdemes figyelemmel kísérni. Két valenciai festőművész mesterien ötvözi a graffiti és a manierista stílust. Az ő párosuk is nagyszerű alkotásokat produkál, de ott van Swoon, egy plakátművész csajszi munkáit is csípem. De rengeteg igazán lenyűgöző tehetségtől lehetne még példát venni vagy inspirálódni. Természetesen megkerülhetetlen az utcai stílus különc művész attitüdje, a műfaj megalpítója Basquiat, vagy Banksy aki forradalmasította a képzőművészetet.

A Pterodaktilusz Klán jelenése – Ez az egyik legtudatosabb képem. Fél évig készült. Általában próbálom ötvözni a grafikát a festészettel, mint ahogy itt is, a színkompozíciók felvitele után feketével grafikai textúrák rendszerével próbáltam plasztikusabbá tenni a jelenetet.

Szerinted hogyan illeszkedik egymásba vagy egymással szembe a klasszikus művészet (mint Dürer, Dalí, etc.) és a street art? Kivívta már szerinted az elfogadást magának a kortárs utcai művészet?
A második kérdésedre vonatkozóan az a véleményem, hogy a kortárs képzőművészetek a klasszikusból erednek illetve abból táplálkoznak, közvetett vagy közvetlen módon. Ha csak a saját példámból indulok ki, sokszor ,ha elakadok egy ábrázolni kívánt témában, akkor áttanulmányozok rengeteg képet, klasszikusat és kortárst egyaránt és van, hogy ihletet ad vagy beugrik pár ötlet, de van, hogy egy az egyben lemásolok egy motívumot és beleépítem parafrázisként a kompozícióba. Szerintem még úgy is táplálhatja a klasszikus a kortárst, hogy az egyes művészek vizuális kultúrája genetikailag öröklődik de ez a téma több misét is megérne. :)
Ha a régit az újjal szemben vizsgáljuk akkor meg a klasszikus akadémista vonal hívei alábecsülik a street artot, mert még mindig sokan a graffitizéssel és vandalizmussal kapcsolják össze, pedig mára a street art fogalma sokkal tágabb. Szerintem a képzőművészet napjainkra kifeszítette a formai korlátait, és nem csak a vásznon és galériákban látunk szép alkotásokat. Gyakorlatilag bármilyen anyagra, bárhol, bármivel lehet alkotni vagy kidekorálni, szebbé tenni valamit. Sokkal szabadabb stílus, mint a sznobok keretek közé szorított hagyományai, de a szabadságnak és nonkonformizmusnak meg van az a hátránya, hogy átcsaphat “gagyivá” egy produktum.  Szerintem itthon még gyerekcipőben jár az utca dekor, sok külföldi országban sokkal nagyobb igény van a színes, kreatív környezetre, de hazánkban is sok különbség van vidék és főváros tekintetében is. Nálunk a panel program keretein belül van három tompa okkersárga sáv a házakon mint “dísz”, ezzel szemben külföldi országokban minden tűzfal és nagyobb falfelület dekorja valamely ügyes kezű muralista művész munkája.

Lidércmártás 2 – Ez a kép példázza leginkább a grafikaszakon végzett tanulmányaimat és a műfaj iránti rajongásomat. Ezen a képemen van a legtöbb felületkezelési variáció az egyedi grafikák közül. Egy kisebb, korábbi rajzomról készült felnagyított újragondolás, amely nászajándékba készült egy kedves barátomnak.

Említetted, hogy nagy hatással volt rád Dürer, mi fogott meg az ő aprólékosságában? Nem túl szöszölős a “mai rohanó világhoz”?
Dürer grafikáin nem is az aprólékosság, ami lenyűgözött, mert ebben a műfajban csak az tud nagyot alkotni, aki nem sajnálja az időt a minuciózus munkától. Dürer alkotásait volt szerencsém egy olaszországi tanulmány út során élőben is tanulmányozni. Bámulatba ejtett a mester ecsetkezelése, amiből áradtak a kézmozdulatok és a lelki állapotok energiái, amik így több száz év után is aktívak és működésre késztetik a néző látását, gondolatait és érzelmeit. Az egyik portréján az alany szempillái olyan vékony ecsettel voltak egyenként megfestve, amelyet elképzelni sem tudtam… Rézkarcban és rézmetszetben szoktam olyan vékony vonalakat látni, mint ott a vásznon. Talán az ecset egyetlen szőrszálával festhetett ilyen lehelet-finom részleteket. Lenyűgöző volt! Dürer zsenialitása a klasszikus mesterekével egyező tudás. A reneszánsz alkotók tehetségüket kamatoztatva, tanulmány munkák ezreivel fejlesztették olyan tökélyre, hogy bármilyen kompozíciót fejből képesek voltak életszerűen és hitelesen megjeleníteni. De biztosan lehet gyorsabban, kevesebb motívummal is nagyszerű képeket készíteni, az absztrakt például pont erre épül. Van olyan mű ami tényleg csak pár ecsetvonás. Vannak művészek, akik óránként festenek új képeket, de ezek tartalmilag gyakran elég szegényesek. Delacroix mondta: “Egy festménynek lekománnak kell lennie a szem számára.” Én általában az ilyen minimalista, absztrakt, kortárs alkotásoknál nem tudok a kép előtt egy percnél tovább megállni, mindig éhes maradok.
Gyakran a képeim készítésének közvetett hajtóenergiája a düh, amit a popkultúra iránt érzek, amikor belegondolok, hogy az országomban élők nagyon nagy része teljesen ízléstelen, felszínes ember.
Dalí, Bekinski, Redon sokat merítenek a tudatalattiból, te hogy éled meg ezeket a világokat? Milyen érzéseket vált ki belőled a tudatalattiról gondolkozni?
Ez nehéz kérdés! Gyakran a képeim készítésének közvetett hajtóenergiája a düh, amit a popkultúra iránt érzek, amikor belegondolok, hogy az országomban élők nagyon nagy része teljesen ízléstelen, felszínes ember. A többség a vizuális kultúrára immúnis és taszítóan idétlen stílussal rendelkezik, ha csak az öltözködést nézzük belépve egy plázába. Ha a képzőművészeti ízlésükről van szó, még rosszabb a helyzet. Akinek anyagi forrása lenne a képzőművészetre, annak igénye nincs rá. Egy méterszer méteres olajfestmény helyett inkább egy plazma tévét rak a falára, vagy megveszi azt az unalmas, kommersz giccset, amit a sznob barátaitól látott vagy éppen egy begyöpösödött látásmódú kurátor tanácsolt. Visszatérve az eredeti kérdésedre, én a tudatalattit inkább élénk fantáziának nevezném. Nem szoktam lemenni alfába, amikor rajzolok, de másfajta érzés ilyenkor gondolkodni és cselekedni, mint egy hétköznapi szituációban. Ezt mindenki máshogy éli meg, és nehezen definiálható szavakkal ami ilyenkor történik. Gyakran az asszociatív automatizmus és esztétikum elvei szerint alakítom a képeimen szereplő motívumok formáit és színeit.

Tudja hol szeret a cápa – A kép lendületes, expresszív ecsetvonásokkal készült viszonylag gyorsan. Itt alkalmaztam először festékszórókat, és egyből bele is szerettem a technikák mixelésébe és a kísérletezésbe az effektekkel és kancsókkal.

Borbás Robin kívül kiket emelnél még ki a tetoválóművészek közül, akiknek kedveled a munkáit, és miért éppen őket?
Borbás Róberten kívül nem nagyon kedvelek tetoválóművészeket. Borbás rajzmodora (Düreri nagyság) és szerény egyénisége fogott meg. Legyen a munka papíron vagy felkaron, ilyen szempontból mindegy.
Mi a kötődésed a zenéhez, mi motivál a lemezborító tervezésben? Voltak már korábban ilyen munkáid?Korábban zenésznek készültem. Eddig hét zenekarban játszottam és jelenleg is dobosként tevékenykedem egy formációban. Az egyik zenekarommal életvitel szerűen is bele kóstolhattam a zenész szakmába. Stúdiózás, klipforgatás, turné és koncertek mellett az A38 színpadán is felléphettünk egyszer. Akkoriban a zene jelentett mindent, csak ez érdekelt, zeneórák mellett naponta nyolc órákat gyakoroltam, minden pénzem dobszerelésekre költöttem, dobverővel keltem és feküdtem. Nagyszerű életszakasz volt! A lemezborító tervezésben pedig a két művészeti ág összeolvasztása motivál a leginkább. 
Décsy Eszter
Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu