Archív

A budapesti Shell Beach május 19-én változtatta meg a borítóképét a legkedveltebb közösségi portálon egy májusi turné flyerére, melyen egy mini európa-körút látható az olasz Adam Kills Eve társaságában. Ugyanezen a napon a profilképet is lecserélték, melyen a régi énekes, Totik Zoli már nem látható.

Hogy pontosan mi az oka a kilépésnek, azt nem lehet tudni. Egy május 3-ai közleményt lehet visszaolvasni szintén a banda idővonalán, miszerint a miniturnén már nem más énekel, mint a hazai underground körökben közismert Bodóczy Zoli, alias Undos (GMW, SeeN). Mármost minderről nekem fogalmam sem volt akkor, amikor egy végiggályázott nap után gyanútlanul lecsúsztam a Szigonyba a fényképezőgépemmel, hogy újdonsült hobbimmal üssem el az éjszakát, fotózgatva a zenészeket a színpadon. Pár gondolat a képriport mellé:

Megnéztem a Perfect Pillt, aztán láttam felcuccolni a Shell Beach-t, akik körül ott sertepertélt már a pultnál is Undos. Akkor még nem gondoltam, hogy énekelni is hallom aznap: segített felhelyezni a dob mögé a molinót, aztán nem jött le a színpadról. A magamfajta undergeeknek hatalmas meglepetés volt egy színpadon látni ezt a felállást, akik nyilván civilben ősi barátok, de azért ez mégis erőteljes fordulat egy 2006 óta létező underground formációnál. Undost is régről ismerjük a My Small Community-ből, sokan nagyon megszerettük a stílusteremtő Grand Mexican Warlockban (ahol egyébként a SB-ben is bőgőző Mohácsi Matyival együtt zenélnek), ismerjük a kvalitásokat. Ugyanez elmondható Somló Paliról is, aki alappillére, sőt motorja a Shell Beachnek és noha ez a banda a kezdetek óta gyönyörű dalszekezetekben ötvözi a Deftones modern metálos dallamosságát a hardcore motívumaival, a Shell Beach 12 év után is megmaradt a klubbulik izgalmas színfoltjának, igaz, ritka fellépésekkel, maroknyi közönséggel. Nagy dolog, hogy ez a banda 12 év után sem tűnt el az underground fekete lyukában.

S hogy milyen volt Undos? Nyilván egész más, mint a Chino-ízűen lágyabb előző énekes, mégis tökéletes természetességgel, rá jellemző fesztelenséggel, és erős érzelmekkel, karizmával simult bele a képbe vagy épp helyezkedett előtérbe. Összhang és feszesebb tónus volt érezhető. Tavaly állítólag egy berlini fellépés óta persze már volt idő összeszokni a daltémákban. Élmény volt a javából egy színpadon látni ezt a felállást a Szigony15 fős közönségével, akiknek valószínűleg a világon semmit nem jelentett ez a fordulat a Shell Beach kapcsán, mindössze egy ugyanolyan szombati koncert volt, mint az előző vagy a következő.

Egyúttal megragadnám az alkalmat, hogy kiemeljem, mennyire trú hc-kocsma, a szintén veszprémi Bödecs Andris (Poison Alley, ex-Idoru) egyik törzshelye, a Szigony. Az egész punnyadt várost az ország egyik legélhetetlenebb szegletének tartom, ahol nyáron pár hétre megmozdul ugyan a belváros, de aztán 11 hónapig olyan fokú állóvíz van, ami max bokáig ér. Ebben a környezetben nyújt a Szigony talpalatnyi kis élő szigetet, ahol láthatóan összeszokott, régi, helyi cimborák látják el a pultos, hangosítói és egyéb feladatokat. Olyan közösségi színtér a Szigony és a hozzá hasonló helyek, amiknek fontos küldetése van országszerte, hogy az élőzene és az underground életben tudjon maradni. Ahova akkor is jó lemenni, ha gimisként pár sörrel megalakulnánk a csocsóasztal körül, de akkor is, ha harmincon túl kicsit nosztalgikus, kemény zenés klubhangulatra vágynánk. Nem utolsó sorban pedig itt kapnak lehetőséget helyi és nem helyi kisebb bandák, hogy hallassák a hangjukat. Télen félhomályos kis lyuk, nyáron teraszos, raklapos hangulat. Messze a leghitelesebb pontja az egész reménytelen megyeszékhelynek.

Fotók és szavak: Ripka Gergely
#supportyourlocalband
#supportyourlocalclub

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu