Archív

Ha valaki azt mondja nekem, hogy a mély lepénysütőformában készült pizza jó dolog, kuncogok egyet és ráhagyom. Részben, mert pizza-sznob vagyok, részben meg, mert még nem találkoztam igazán jó, autentikus Chicago-stílusú deep dish pizzával. Egészen mostanáig. Pénteken nyitott az Alkotmány-Bajcsy sarkán az I55 BBQ-burger-deep dish pizza étterem, mi meg benéztünk egy gyors tesztelésre. 

Az Interstate 55 (I55) az Államokat a Nagy-tavaktól a Mexikói-öbölig keresztülszelő 1550 km-es út, hat államon át. Az út mentén olyan kultikus városok állnak, mint Chicago, Memphis, New Orleans, Jacksons, Springfield, és még sorolhatnánk. Az étterem ötlete – és a neve is – az Államok sokszínűségét, az I55-ös út gasztronómiai változatosságát hivatott visszaadni, mind az étlapon, mind a belső dizájnban. Az alapító testvérpár, Kiss Péter és Dávid anno a Wesselényi utcai Beer and Burgerrel kezdték, majd két éve a Budapest Barbecue Company-val folytatták, de nagyobbra nőttek, és valami újat akartak, valami mást, így akadtak rá a chicago-i olaszok büszkeségére, a deep dish pizzára, úgyhogy ki is utaztak, hogy autentikus környezetben tanulják ki az elkészítését. De itt egy pillanatra álljunk meg. Az igaz pizza olasz, vékony roppanós tésztával, gazdag feltéttel és sajttal. 

A történet szerint egy szicíliai bevándorló indította útjára a deep dish pizzát az 1940-es években, nagymamája “pizza pite” receptje alapján. A sztori talán inkább legenda mintsem történelem, de végeredményben mindegy is, egy különleges étel született meg ott, akkor, ami azóta is nagy népszerűségnek örvend. A chicagoi deep dish pizza lényege, hogy a tésztát 5 cm magas piteformában sütik meg, kífül ropog, belül könnyű, levegős. Jó kétujjnyi sajtot tesznek rá, de fordított sorrendben, a paradicsomszósz alá. Masszív cucc, ezért sokkal tovább kell sütni, nagyjából 25 percig. De vissza a Kiss-testvérekhez: kiugrottak Amerikába tanulmányozni az ételeket, és a pizza mellett minden I55-ös államból hoztak valami jellegzetes ételt; Chicagóból a deep dish pizzát, Memphisből és St. Louis-ból a barbecue-t, New Orleans-ból pedig a jambalayát (lesz majd több más karibi jellegű étel is később), de ezek mellett vannak óriási burgerek, a házi készítésű nachos, vagy a klasszikus steak.

Az I55 izgalmas története mellett azért ott van a legfontosabb része: az ételek. Kétféle pizzát kóstoltunk; a pármai sonka-rukkola kombót és az olasz szalámisat. A tészta már ránézésre sem a klasszik pizzatészta, inkább hasonlít egy kicsit a quiche tésztájára. Masszív, a széle ropog. A paradicsomszósz enyhén fűszeres csak, de friss, igazi paradicsomízű, ami nagy piros pont, de a legjobb része a combos, olvadó sajt réteg, ami nem tisztán mozzarella, kevernek bele egy kis cheddart és parmezánt is, és ezzel engem teljesen zsebre raktak. A következő kóstoló a snack tál volt, ami házi nachos, nyakon öntve egy csomó finomsággal.

A kis háromszögek klasszik nachos állagúak, nem a mozis chips-féleség, és önmagukban is nagyon finomak. Ebből kétfélét próbáltam, a tépett sertés, cheddar-szósz, avokádó, paradicsom salsa, tejföl, újhagyma kombót, és ennek a tépett marhaszegyes változatát. Wow, srácok, ez nagyobbat ütött, mint a pizza. Könnyed, ízes, és hiába keverednek a feltétek, szépen kiérezni az ízeket. Majd mindezek után még érkezett egy adag jambalaya is. A kreol-cajun konyha egyik legismertebb étele, karibi-francia és -spanyol hatásokkal. Imádom a louisianai és karibi konyha ételeit, fűszerezéseit, mindig tartogatnak valami izgalmasat, ahogy ez is. Mégpedig a saját készítésű kis kolbászkákat, amiért elismerésem, viszont maga az étel összességében azért lehetne egy picit fűszeresebb, és főképp, csípősebb.

Az étlapot böngészve látszik, hogy nagyon tudatosan állították össze a profilt kívül-belül, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit tudhatnak mondjuk burger-vonalon és a steakek terén, úgyhogy visszatérek még, ebben biztos vagyok. Az árazással elég magasra pozicionálták magukat, amit alá is támasztanak valóban finom és minőségi ételekkel. Mint egyébként kiderült, hogy igazán jó marhához és sertéshez jussanak, ezeket egyenesen Amerikából rendelik, ami azért nem túl környezettudatos hozzáállás, ellenben az ízekre nem is lehet panasz. A beltér amcsi dizájnját hozzá illő zenével húzzák majd alá, időnként élő koncertekkel, és sportközvetítéseket is terveznek, ami azért nekem inkább zavaró lenne, mint élvezetes egy ilyen ebéd/vacsora mellett, de ez legyen a legnagyobb probléma. A lényeg, hogy pizza-sznobizmus ide vagy oda, lebontottak néhány előítéletet bennem. Szép munka!

Décsy Eszter
fotó: Zsiga Pál

 

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu