Archív

Nagy Edi a 2014. évi Veszprémi Utcazene Fesztivál szakmai díjas dalszerző-énekesnője. Tavaly és idén is, Tolvai Reni dalában vokálozott a DAL-ban. Most pedig megjelent az új albuma, a Visszatérő elemek, amin 10 év vallomásai szerepelnek. Mi pedig vállalkoztunk arra, hogy kicsit megkritizáljuk.

Már a borító izgalmas, és olyan kompozíciót mutat, ami afelé löki a hallgatót, hogy itt és most egy lemeztelenített szövegi világot fog kapni. Az Adj levegőt című dalnál ér el a tetőpontjára az a gondolat, hogy az őszinteség az, ami itt a levegőbe kerül, s meg is marad. Ami dominál, ami nem egy hazugság-spirálba tekeredik össze a füleinkben, amitől nem slágergyanús számok születtek, hanem hús-vér ember szíve és lelkiállapota által íródott szövegek. De amióta követem Nagy Edi munkásságát, az látszik, hogy igyekszik úgy élni, hogy ne keljen semmit megbánnia, hogy próbálja levetkőzni az élet hazugság-lepleit, és már csak a lelkére hallgatni.

A Minden más lesz számmal kezdődik az album, kicsit olyan, mint mikor egy mesét vezet be a mesélő: bevezeti, hogy miről fog szólni a további x óra, hogy mik voltak a tanulságok, amiket ebben az időszakban megtanult a főszereplő, és miben maradt önmagával a folytatásban. Múlt és jelen összehasonlítás. Hogy minden más lesz mától, de azért, ha hiszünk valamiben, akkor megjelenik. Pozitív kicsengés. Hogy nem kaphatsz többet, a tied voltam, csak azt kértem, hogy ne néz át rajtam. Ne kérdezz, de lásd és érezd.” S amúgy is, “a szél majd elfúj mindent, ami fáj”, énekli Edi, te pedig bólogatva, ringatva a csípőt, beleborzongsz. Olyan jó érzéssel, mégis van az egészben valami kimondhatatlan nyugtalanság és belső kényszer, hogy felordítsunk. Halkan, erősen kiabálva, már-már szuszogva, de érezhetően úgy, hogy visszakaptuk önmagunk egy nagy szétválás után. A Népdal következik, olyan lassú víz, partot mos érzés. “A szívünkkel látni, szívből szeretni”, énekli Edi ezt a sort, nekem pedig ez a sor a kedvencem. Ez a dal egy pici visszatekintő, hogy milyen volt tininek, fiatalnak lenni, és mennyire különbözött a mostani felnőttvilágtól. Hogy mennyire jó lenne, nem törődni azzal, mit gondolnak rólunk mások. Hogy mennyire könnyebb volt csak a pillanatnak élni, és nem felelősséget vállalni mindenért. Minden dal végén tanulság van, ez ilyen tanulság-album úgy tűnik, itt az, hogy megtehetjük most is, hogy úgy viselkedjünk, mint a tinédzserek, hiszen bennünk él tovább az az énünk, de már azért szükség van arra, hogy tudatosabban éljük a mindennapjainkat.

A víz és a szélre váltunk, ami Yornkék-kal előadott közös szám. Olyan különlegesen fura, annyira nem jön át nekem, bár biztos ez lesz mindenki kedvence, mert így szokott ez lenni. Kívülállónak érzem a többi szám mellett, mint valami fekete hattyú a sok fehér között. Egyáltalán nem rossz, csak más, mint amit eddig megszokhattunk. Ezt mondanám népdalos-beütésnek, érezni a vidéki-falusi levegőt, a Tisza-parton üldögélést és a napot, ahogy a szemünkbe ragyog. Mégsem tudnám megmondani erről a számról, hogy többnyire pozitív vagy negatív töltést ad, s lehet, hogy ez állít fel közé és közém egy pici falat: a zavar, hogy nem tudom hová tenni. Mint az emberi kapcsolatoknál a se veled – se nélküled: a tudat megvan, hogy létezik, csak nem tudod milyen formában van szükség rá a szívedben. Két dal van Yornkék-kal, a második a Más az én címre hallgat. „Nincs vallásom, de van hitem. Magamban bízok, de benned nem.” A dalszövegek közül ezen az albumon, ez a szöveg benne van az első TOP3-ban. „Miért engedném, hogy döntést hozz helyettem, csak segíts, hogy könnyebb legyen. Amit kértél, mindig megtettem, nem hagyom, hogy bárki szenvedjen.” Ezekben a sorokban benne van minden, lehet, hogy még kicsit több is.

Az Átugromban is a hit, az egymás segítése, a bizalom a fő motívum. Nagyon szépen ível amúgy az album: a tinédzserévek, a szabadságból a tudatos életmódba, mikor már a cél számít inkább, a tapasztalat. Elhiszem Edinek, hogy a 10 éve így telt, hogy minden emléket beépítette a cserepei közé, hogyha nem is vállalta, utólag hálát adott azért, amiért megtörtént. Egy felnövés lenyomata ez a lemez. A lemez következő dala a Kétely. Mint egy levél valakinek, aki régen fontos volt, aki régen számított, és aki még most is számít, de már olyan, mintha kicsit nem figyelne a levélíróra. Alázatos dal. Az Adj levegőt-tel kezdtem ezt az írást, s mivel utolsó előtti dal, így vissza is térek hozzá. „Bár edzetnek tűnők, nem vagyok az, Színésznő vagyok csupán, megjátszom, hogy jó így, hogy minden, azt hazudom, hogy nem fáj, csak szaladok vidáman. Ez is egy szerep, hogy ne láss a fejembe.” Az Adj levegőt azért fog nagyot ütni, mert kimondva vagy kimondatlanul, vállalva vagy titkon, átélve vagy távolról, de mindenkivel megtörténtek már ezek a sorok. Mindenki megélte már így vagy úgy, hogy milyen, mikor kicsúszik a lába alól a talaj, hogy milyen lelkileg belefáradni akár a monotonitásba is. És milyen jó érzés felállni a mélyből újult erővel. Az utolsó dal, de csak a lemezen, az a Csend. Majdnem mindegyik szám szövegében megtalálható az elfutás. Az a bizonyos, ami kell ahhoz, hogy az ember újjászülessen, megrázza magát s tovább meneteljen az útján, már-már emelt fővel. „A tűzzel játszom, megég a lelkem.”

A Visszatérő elemek egy klasszikusan olyan példa, amire azt mondja az emberlánya, hogy szükség van rá a polcokon, az otthonokban, a zenei élet kavalkádjában. S nem feltétlenül azért, mert letisztult, mert vérre menően őszinte, kitárulkozó, és semmit sem hagy maga után: mármint ezt úgy értve, hogy kérdéseket, elvarrhatatlan szállakat nem hagy a hallgatóban, miután meghallgatja. Nem kell nagy csili-vili ahhoz, hogy valami jó legyen: az egyszerűség az, ami a legnagyobb fegyver az életben. És itt most ez a helyzet.

Dalszöveg, dalok, minden vokál: Nagy Edi
Gitár: Gyarmati Fanny
Billentyűk (basszus is): Budai Benjámin
Dob: Kocsis Dániel
Dobfelvételek: Varga Mátyás, Szimpla Recordings
Énekfelvételek: Scheer ‘Max’ Viktor, SuperSize Recording
Produceri szintű keverés: Scheer ‘Max’ Viktor
A fentiek alól kivételt képez a (4) és (5) track:
dalszöveg, zene, férfivokál: Máris Viktor ‘Yornkék’

Varga Maja

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu