Archív

A Völgy-himnusz után azért mégiscsak meglepetésként ért a hír, hogy iamyank milyen nagyszabású koncerttel készül az idei Művészetek Völgyére. “Minden ott kezdődött, hogy tavaly novemberben kaptam egy e-mailt a Művészetek Völgye szervezőségétől, hogy volna-e kedvem a 2018-as fesztiválon a nyitó napon, a főszínpadon játszani szimfonikus felállással.” Kedvcsinálóként elkaptuk Yankot egy interjúra, aki mesélt a projekt hátteréről is.

Jól emlékszem, hogy az egész Atreyu’s Horse projekt egyszeri alkalomnak indult a Budapesti Tavaszi Fesztiválra a Madách téri kis kockában? Azóta alaposan megkomolyodott és nagyobb fókuszt kapott; milyen utat jártatok be Gyöbivel odáig, hogy végül megérkezzen a Művészetek Völgyétől a felkérés?
Az első egészen pontosan a Capa Központ meghívására készült egy 2017 márciusi koncertre. Ahol annyi volt az igény, hogy ülős koncertet szeretnének és mivel nem lesz nagy hangcucc, gondoltam hogy az élő dob meg az akkori kicsit agresszívebb Hiraeth live anyag nem fog működni és miközben keresgéltem rácsúsztam az ambientre. Gyömbivel itt találkoztunk először. Hatalmas inspirációt és bátorítást adott a közös improvizálásunk. Mivel nem vagyok rendes billentyűs, így csak játszom ami jön, vagy ami sikerül, az esetek többségében kiszámíthatatlan hova tartunk, de ez őt soha nem zavarta, mindig tudott rá csellóval úgy reagálni, hogy az visszahatott rám is. Pont jól egészítette ki azt ami éppen történt. Ebből következett aztán a BTF-es szabadtéri koncert a plexi kockában, amire zavarba ejtően sokan voltak kíváncsiak, így egyértelművé vált az amit év elején éreztem: iamyank pihenő, lássuk meg hova tart ez a duó. Összesen nagyjából 12-13 koncertünk volt, mindegyik teljesen más, eszméletlenül élveztem. Ez a project egy felszabadulás az alól a nyomás alól amit magamra helyeztem, hogy mi az iamyank most, ki vagyok én, milyen zenét akarok írni, tudok-e egyáltalán. Az Atreyu’s Horse egy homokozó, ahol gyermeki lelkesedéssel bármit be merek vállalni, hiszen ez nem az iamyank. A Művészetek Völgye felkérés hátterét pontosan nem tudom, de elég gyanús, hogy a szervezőcsapathoz eljutottak az instás videók és teljes joggal gondolták tovább, hogy ha már ennyire benne vagyok a zongorás, vonós témában, mi lenne ha. Ezzel a kanyarral a hátam mögött viszont könnyedén fordultam vissza az iamyank-hoz és vágtam bele az új, szimfonikus műsor és lemez megírásába.

Még az első interjúban, amit veled készítettem, mondjál egy olyasmit, hogy tévedésből lettél élőzenész, és végül azért kezdél el producerkedni, mert vonzott a kompromisszummentesség, hogy egyedül alkothass. Ehhez képest egy ilyen grandiózus, rengeteg zenészt összefogó szimfonikus koncert azért eléggé a másik véglet, ez hogyan éled meg most? Mi a szereped és hogyan irányítod vagy dolgozol együtt a zenészekkel?
Hhhaha igen, ezt tartom a mai napig. Sőt, zongorázni is egy sorozat véletlen miatt kezdtem el. Valójában nem is azért vettem pianinot otthonra hogy játsszak rajta, csak beteg hangokat akartam felvenni belőle, hátha inspirál.
Egy ilyen grandiózus projekttel az is jár, hogy habár minden átfut rajtam, már egy egész kis csapatra van szükség: manager (Barna Judit), karmester (Grünvald László), zenekarvezető (Lombos Pál), vagy épp hangszerelésbeli segítő (Szklenár Ádám) nélkül nem is működhetne. A zenekar szimfonikus részét nem ismerem személyesen, de a kemény magot (Boros Levi – dob, Halomhegyi Ádám – basszusgitár) azért továbbra is személyes kötelék fűzi hozzám. Akármennyire is nagy ez a project a színpadon, az alkotás folyamata ugyanúgy egyedül zajlott, mint bármelyik korábbi esetben. A 11 új dal elkészülése minden szólammal, hanggal, szerkezettel egy magányos folyamat volt. Nagyon nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy a vonósok és fúvósok hangszínjátéka izgalmas, néhol akár szokatlan, váratlan legyen. A környezetemben mondogattam is, hogy úgy használom ezt a 12 csodás hangszert mintha egy nagy szintetizátor lenne. A basszus és dob helyzete jóval lazább, az általam leírt témák inkább csak központi elemek, ami köré kérem a srácokat, hogy építkezzenek, díszítsenek bátran.

Egy interjúban említetted, hogy mindössze két nap alatt, nagyon feszített tempóban raktad össze a dalok vázát, majd ezt kezdted kidolgozni, így leginkább csak klasszikus ritmusokra építettél, ráadásul egy Fela Kuti dob groove pattintotta ki. Milyen zenei elemekből épül fel, kb. milyen zenei világot képzeljek el?
Habár készültem fejben már arra, hogy ha szóban kell elmondanom, mit fogok tudni mondani, de nem állt még össze a tökéletes válasz a fejemben. Egy fúziónak érdemes elképzelni, ahol a vonósok, fúvósok egy lassan hömpölygő, behúzó, elengedő teret alkotnak a hallgató köré, amit a dob és a basszus ritmusközpontúbb játéka egészít ki. Erre kerül rá a kezem alól némi zongora és széttrancsírozott szinti.

Hogyan válogattad össze a zenészeket, akikkel együtt dolgozol?
Ádámot ezeréve ismerem, egy fröccsözés közben említette, hogy ha van bármi projectem szívesen tolná, mert most pont van kapacitása. Úgy ismertem meg, mint megbízható, fegyelmezett, pontos, srácot akivel lehet ökörködni is, pont erre volt most szükségem. A Fela Kuti, afrobeat grúvok becsípődése után adta magát, hogy Boros Levi lesz az emberem, rendesen izgultam amikor írtam neki, remélvén, hogy a zseniális Qualitons, Amoeba (meg még ezer project) mellett tud szakítani rám is időt, hál’ istennek pont jól jöttek ki a dátumok.

Te írtad az idei Művészetek Völgye himnuszát is, amire Harcsa Veronika énekel, a két felkérés között van kapcsolat?
Nem teljesen direkt a kapcsolat, de valószínűleg ez is annak az eredménye, hogy a Völgy valamiért nagyon támogat és hisz abban az útban amit járok. Az előző két évben kétszer is játszottunk a Harcsa Veronika udvarban, tavaly váltottunk is pár szót és már akkor felmerült bennem, hogy ha eljön az ideje, érdekes lenne egy közös munka. Végül a szervezők dobták fel az ötletet és mindketten izgatottan vágtunk bele. Szuper könnyed, teljesen öröm munka volt elejétől a végéig. Élőben is játsszuk a koncerten, kíváncsian várom.

Honvágy valahová, ami talán nem is létezik – iamyank: Hiraeth
“Itthon a legjobb fiatal producerek között tartják számon.” – nagyjából ezzel kezdődik minden cikk és interjú, ami iamyank akárcsak legkisebb mozdulatait is kíséri… Igen komolyan összerakott EP-k után megjelent első nagylemeze Hiraeth címmel – itt írtunk róla, lessétek meg!

A daloknak nincs direkt narratívája, ellentétben a Hiraeth-tel; szerinted mennyire fognak az emberek beindulni és szételemezni vagy sztorikat belemagyarázni, mint egy jó irodalom órán a “mire gondolt a költő” szekciónál?
Én nagyon remélem, hogy ez fog történni. Nem tudok annál csodálatosabbat elképzelni, minthogy a zenék meghallgatása közben elindul az asszociáció a hallgató fejében. Ha van célja az új lemeznek, az valami ilyesmi.

Décsy Eszter
fotók: Dancs Enikő Bianka

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu