Archív

A Dunakanyar underground minidzsemborijai és a masszívan kötelező összművészeti Bánkitó mellett akad Pesttől északra még egy feltörekvő, színházbarát versenyző a fesztiválpiacon, ahol rápihenhetsz hétvégén a következő körre, ha passzolod az ugart és nem jött össze Pohoda, de mégsem akarsz a szezonból egészen kizökkenni. Szláv szomszédok, a népnek cirkusza, béke és nyugalom 25 percre a Nyugatitól. Csütörtökön indul a Vénégy.

A hatodik éve megrendezett Vénégy Fesztiválon a hősi kezdetektől koncertek követték a szlovák, cseh, lengyel és magyar színházi előadásokat, szerencsére viszont a belvárosi színházépületből idővel kiköltözve a váci Duna-part egyik legszebb, korábban elhanyagolt szakaszát szelídítették meg a szervezők, ahol most naplementében kacsakövezhetünk és fényfüzérek alatt chillezhetünk egy függőágyban, míg a hátunk mögött szól a zene. Ebbe a hangulatba rázódjunk bele, mert a Vénégy nem a headlinerekről és a bőség zavaráról szól. Elsőre megmosolyogtató lehet, hogy fesztiválon egyszerre csak egy dolog történjen, de ha ráhangolódunk, hogy semmiről nem tudunk lemaradni, félintenzív mindfulness-tréning, amin egész szépen lelazulhatunk a végére. De azért vannak más érveink is.

Lesz zene.
Kicsit, mintha ott ragadnánk egy nagyszínpad előtt, vagy összecsúszna két magyar nap a Budapest Parkban: egy este lesz Kiscsillag és Quimby, utána pedig Freakin vagy Tesco Discon lehet az egészet levezetni. A különbség az, hogy az ottani stadionhangulat helyett vidéki klubkoncertet kapunk vízparton, szabadtéren – megvan a bája. Kicsit showcase is a történet, mert a Hangfoglaló színpad a hétvégi pokrócos-roséfröccsös magyar alterpop (AŽUR, Meg Egy Cukorka, Minimyst) mellett minden este megmutat azért egy-egy felfutó szlovák, cseh és lengyel bandát is, hasonló ligából: három-négy éve alakult, hallgatóbarát cucc mind, itt is, ott is belefutnánk a srácokba egy belvárosi akusztikon vagy a Sofar valamelyik koncertjén. A péntek egész kerek lesz a Red Swamppel és az Ivan and the Parazol hirtelen cseréje miatt kissé kilógó, de a napi menüt ügyesen színesítő britpopos cseh I Love You Honey Bunnyval a SupernemTankcsapda páros előtt, de egyébként is érdemes belehallgatni a vendégekbe. Idén láthatóan a lengyel indie pop Lily Hates Roses az ország zenei exportterméke, úgyhogy játszottak Pesten a Nagy-szín-padon!, meg tavaly az Aurórában is, a SONYA-val párban érkező pozsonyi alt-pop Bad Karma Boy pedig végre hajlandó az anyanyelvén énekelni, és nagyon jól áll nekik. Pacsi.

Lesz színház.
Egyrészt minden visegrádi országból érkezik egy-egy fiatal társulat; egy részük már egy hete próbálja a vasárnap esti egyetlen előadásra készülő, ötnyelvű, alkalmi darabot a városban. A csehek könnyedebb kört futnak öt nő boldosgáskeresésével (Sabina Krátká: Sírj bébi, sírj!), a szlovákok és a lengyelek Shakespeare után kapnak, csak míg a pozsonyi különítmény a társulat filozófiájának megfelelően kiszínezi (Szeget szeggel), a łódzi Chorea éppen, hogy az értelmezés rétegeihez nyúlva ugrik a jól ismert Hamlethez kortárshoz illő hévvel. Magyar kőszínház helyett idén több műfajból is érkeznek kísérletek a délutáni utcaszínházi sávba: lesz kortárs tánc (Zadam Társulat, I’M PRO), kortárs báb (Nylon Group: Up!), és feltűnik a múlt hónapban debütált, költős-zenészes Klasszik Lasszó is – western, ahol Czinki Feri, Kemény Zsófi, a fél Blahalouisiana és Vitáris Iván együtt keres válaszokat. Érdekes. A csúcs jó eséllyel a barátságosan láng- és gólyaláb-barát ukrán Voskresinnia négy éjszakai performansza lesz, akik Csehovot, Shakespearet, Sevcsenkót és lembergi történeteket hoznak idén – a két nagykoncert közötti előadásaik alatt, a tűz fényénél lehet talán a legjobban átérezni, miről is szól ez a kis fesztivál.

Minden másra ott van Vác.
Na jó, ha Pesttől egy köpésre keresünk helyet a Dunánál, Szentendre a zegzugos, romantikus, egyszerre művészi és parton lángosozós örök befutó, de Vác tömör barokkja se semmi a hatalmas háromszög-főtérrel. Nem beszélve arról, hogy az ország legjobb cukrászdája és egyetlen diadalíve mellett van több mint kétszáz, egészen látványos helyi múmiája is. Sétány, főtér, az utolsó vonatozás vagy fél kettes fesztiválbusz bája – vagy lehet maradni is: a kezdők szerencséjével a kempingben különösebb zsúfoltságra nem, otthonos vizesblokkokra annál inkább számíthatunk, és idén kint lesz a sátrazós keménymaggal a Közösségi Reggeli is. A sátorjegy ára lefogyasztható, jár hozzá a belépő a dunai panorámás strandra, úgyhogy egészen üdülősre lehet venni a figurát, átkompozni a Szentendrei szigetre, legurulni Gödre bringával, túrázni egyet a Dunakanyarban az esti program előtt – aki meg túltolja, simán beér a hétfő hajnali dj szett végéről a zónázóval dolgozni.

Kellermann Viktória
Borítókép: Gerengay Gusztáv

Hivatalos esemény itt, honlap itt, az elővételes jegyek július 4-én, éjfélig.

 

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu