Archív

A Belau az Island of Promise című bemutatkozó videójával tűnt fel a magyar zenei életben, amely számos elismerést gyűjtött be. A zenekar két év alatt több, mint 19 országban koncertezett. Az első lemezük 2016-ban jelent meg, és a BBC Radio 1 is játszott már tőlük. Most az új számukról szóljon egy kis értekezlet.

Nem akarok emlékezni rád. Nem akarok ódákat mondani, tükörbe nézni, és szemkontaktusba maradni saját magammal. Lélegezni akarok, amíg megtalálnak. Lélegezni akarok, amíg van remény, s amíg fent maradok a vízen. Lélegezni akarok a remegésünkben, a félelem előszelében, az üres szobában, ahol csak a hamutálca telt meg cigarettacsikkekkel. Rád gyújtok a megvilágosodásban, a féktelen energiában, amit körém pakoltál, s amivel néhanap nem tudok mit kezdeni.

Gyönyörű vagy.

Bele akarok bújni a bőrödbe, a véreddel akarok menni, a szád szélén lévő vigyorgással akarok kelni minden egyes nap.

És aztán mégsem. Valami visszahúz, valami rám ragad, valamivel tüzet csiholok, valakire ránézek, valahogyan lélegzünk, ismerem az életem, a tied is addig, amíg az érzelmekig nem megy a hangsúly, szeretnék lélegezni.

Nem akarok emlékezni rád, csak engedj, hogy magam legyek. Hogy bámuljak ki az ablakon, a táj elsuhan, vagy ha a lakásunkban vagyunk, a függöny megremeg a huzatban. Szeretném azt hinni, hogy egyek vagyunk. Hogy szeretsz, miért nem látjuk a testünk vakságát? Nem hiába üvölt néha a fejünkben, a megállításra ösztönözve minket. Miért nem látod tisztán, amit akarsz?

Nem akarok emlékezni rád. Lélegezni akarok.

Ilyen gondolatok születtek meg bennem, miközben a fenti zenét újra és újra meghallgattam. Belau és Sophie Lindinger közös, Breath című számát. Egyedülálló és sokatmondó klip is készült hozzá, utazom velük, utazunk és merengünk a vonaton ülve, hogy a végén arra jussunk, a fenébe is, boldog vagyok! Mert személy szerint, a Belau ilyen összhatást nyújt számomra, bárkivel is lépjenek fel: kiegyensúlyozott, magabiztos és zárkózott egyszerre, de kellő vehemenciával rendelkezik ahhoz, hogy boldog legyen. Ahogy piros felsőben és nadrágban fekszik az ágyon a klipben Sophie, vagy ahogy cigarettára gyújt a kanapén, valahogy hasonulunk hozzá. 2:50 percnél a hajvágás, vagy épp az, hogy szőkéből barnává válik, meghozza a közös pontot, hiszen hát nem mi nők vagyunk ilyenek, akik egy új szakaszhoz, kezdéshez vagy lezáráshoz, kötjük az új frizurát? Szükségünk van a drasztikusra, hogy érezzük, hogy élünk. Meg kell újítanunk magunkat, mintha ezzel jeleznénk, hogy minden oké, mi már újak lettünk, megváltoztunk, hello élet. De valóban új élet kezdődik az új frizurával, és nem csak egy jól irányított bemesélés az egész? Attól, hogy elengedtünk valamit, még nem lettünk mi magunk is idegenek a régi érzéseinkhez. Szükségünk van kapaszkodóra, ami pofon vág minket. A haj mindig ilyen volt: belenézünk a tükörbe, s az üres tekintetünket látva, észrevesszük a semmitmondó, elfecsérlett hajkoronát, és eldöntjük, hogy meg kell szabadulnunk tőle, mert, ha nem tesszük, ő fog végezni velünk.

Lehet másnak nem, de számomra ez a Belau dal, ez a kilélegzés, a cigaretta füsttől átitatott ritmuskeverék, a legnagyobb megszemélyesítése az elengedésnek. Engedj el mindent, ami tönkretesz, s ha valamit elengedsz, de jövőd van vele, az elengedéssel örökre visszatér hozzád. Vagy te őhozzá.

Sophie Lindinger kisasszony a Leyya nevű osztrák formációból ismert énekesnő, akivel a zenekar először Texasban találkozott személyesen. A friss dalt Kováts Marci keverte, míg a hozzátartozó videoklip Damokos Attila és Nagy Marcell munkáját dicséri. A második Belau lemez egyébként előreláthatólag tavasszal lát napvilágot. Az új dalok egy különleges utazást zenésítenek meg a karibi térségében, ezt a világot szeretné a formáció még inkább átadni azoknak, akik elmennek a koncertjeikre.

Varga Maja

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu