Archív

Frida Kahlo születésének 111. évfordulójának napján, július 7-én nyitott a régóta várt életműkiállítás, először Magyarországon, önarcképekkel, kismajmokkal, lebegő csigákkal. A kiállítás kihagyhatatlan, mi is ott jártunk!

Nagyon trükkösnek gondoltam magam, hogy kicselezem a tömeget egy kellemes kedd délben, csak éppen a turistákkal és a szabadnaposokkal nem számoltam. Szívet melengetően hosszú sor állt a Nemzeti Galéria előtt, tűző napon, de egy ilyen kiállítás esetében ezen nem is lepődtem meg igazán. A mexikói, magát némileg magyar származásúnak valló Frida Kahlo már élete során is elismert festő volt, de valójában halála után vált a 20. század egyik legjelentősebb női művészévé, és alakja az évekkel csak még erősebben ikonikussá vált. A mexikóvárosi Museo Dolores Olmedo és más jelentős mexikói gyűjtemények jóvoltából több mint harminc festmény és grafika érkezett a Nemzeti Galériába, a válogatás nagyon szép átfogó képet ad Kahlo szuggesztív, mélyen intim és szenvedésekkel teli vizuális világába. A grafikái és festményei mellé archív fotók és mozgóképek is kerültek, hogy teljessé tegyék az életmű és a művész bemutatását.


Reményt vesztve, 1945 / Without Hope, 1945 olaj, vászon farostra húzva / oil on canvas, mounted of masonite 28 × 36 cm Col. Museo Dolores Olmedo, Xochimilco, México Photo credit: ©Erik Meza/Javier Otaola – ©Archivo Museo Dolores Olmedo

Elképesztően vártam már a kiállítást, talán jobban is, mint anno ugyanitt a dada-szürrealizmus válogatást. Szerencsére a kinti sor ellenére nem volt olyan nagy zsúfoltság, mint amire számítani lehetett, egész kényelmesen tudtam elmélázgatni a képek előtt. A kiállítás első darabja, A törött oszlop egyből mellbe vágott. Hiába ismertem a képet, hiába tudtam, mire számítsak, közelről, élőben sokkal lenyűgözőbb volt. A szenvtelen arckifejezés, a hanyagul odavetett könnycseppek, a szögek, egyszerűen elképesztően álltak egybe. Az eredetileg orvosnak készülő Kahlo hatévesen gyermekbénulást kapott, így a jobb lába eltorzult, majd tizennyolc évesen egy buszbaleset során a gerince és a medencecsontja több helyen eltörött, közel egy évig feküdt ágyban óriási fájdalmakkal, amik élete végéig sosem múltak el teljesen. Innen az a mélységes fájdalom, szenvedés és önreflexió, ami a képein megjelenik.


A törött oszlop (The Broken Column), 1944 /The Broken Column), 1944 Olaj, vászon, farostra húzva/ oil on canvas on masonite) 39.8 x 30.5 cm Col. Museo Dolores Olmedo, Xochimilco, México Photo credit: Erik Meza/Javier Otaola © Banco de Mexico, Diego Rivera Frida Kahlo Museums Trust, Mexico, D.F. by SIAE 2018

Sok portré került a válogatásba, amit nem ismertem, ám mindegyiken megjelenik az ő sajátos, a naivan könyvekből ellesett, Botticellit és más reneszánsz festőket idéző, ám mexikói ízekkel, hagyományokkal keveredő festészete. Ez a kettősség borzasztóan izgalmas, ám számomra a legjobb képei azok, és ebben a kiállítás is megerősített, amiket a szenvedése szült, az a testi-lelki szenvedés, amit csak a festés közben tudott elfelejteni. 21 évesen házasodott össze Mexikó ünnepelt festőjével, a nála húsz évvel idősebb Diego Riverával, aki nem csak szerelme, de lelki- és festőtársa is volt, aki ezerszer megcsalta (még Frida húgával is, így született a szintén kiállított és döbbenetesen eleven Csak néhány kis szúrás volt című képe is), egyszer el is váltak, de életük végéig kitartottak egymás mellett. Itt voltak más kedvenceim is; az egyik önarcképe az állataival, akik az élete vége felé, gyermektelenül és három vetélés után, őszinte örömöt adtak neki. Itt volt A dajkám és én, és amit talán a leginkább szerettem volna látni, a Henry Ford Kórház című képe is. Letaglózó, veséig hatoló kép.


Henry Ford kórház, 1932 / Henry Ford Hospital, 1932 olaj, fém / oil on metal 31 × 38,5 cm Col. Museo Dolores Olmedo, Xochimilco, México Photo credit: ©Erik Meza/Javier Otaola – ©Archivo Museo Dolores Olmedo © Banco de Mexico, Diego Rivera Frida Kahlo Museums Trust, Mexico, D.F. by SIAE 2018

A tárlat végén még egy kis extra is helyett kapott; Frida Kahlo figurájának és munkáinak megjelenése a popkultúrában, ami remekül fellazítja a súlyos kiállítást, ami november 4-ig van nyitva, és kétségtelenül egyike az évtized kihagyhatatlan tárlatainak, ráadásul többször nézős.

Décsy Eszter

FILMAJÁNLÓ: Frida
Frida Kahlo életét feldolgozó, gyönyörűen összerakott film Julie Taymor rendezésében, Salma Hayekkel, Alfred Molinaval, Geoffrey Rush-sal a főszerepben. A kiállítás előtt érdemes megnézni, nagyon jó hátteret ad a képekhez!


A dadám és én, 1937 / My Nurse and I, 1937 olaj, fém / oil on metal 30,5 × 35 cm Col. Museo Dolores Olmedo, Xochimilco, México Photo credit: ©Erik Meza/Javier Otaola – ©Archivo Museo Dolores Olmedo © Banco de Mexico, Diego Rivera Frida Kahlo Museums Trust, Mexico, D.F. by SIAE 2018


Önarckép majmocskával, 1945 / Self-Portrait with Small Monkey, 1945 Olaj, farost / oil on masonite 56 x 41.5 cm Col. Museo Dolores Olmedo, Xochimilco, México Photo credit: Erik Meza/Javier Otaola © Banco de Mexico, Diego Rivera Frida Kahlo Museums Trust, Mexico, D.F. by SIAE 2018


Diego és én, 1944 / Diego and I, 1944 olaj, farost / oil on masonite 12,3 × 7,4 cm Magángyűjtemény/Private Collection © Banco de Mexico, Diego Rivera Frida Kahlo Museums Trust, Mexico, D.F. by SIAE 2018

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu