Archív

Vad-kelet, “hardkor”, utazgatás lepukkant ukrán falvak közt potencianövelőtől illuminált állapotban és kifordított hátizsákos úti élmények lengyel gonzó módon. Elolvastuk Ziemowit Szczerek Jön Mordor, és felfal minket, avagy a szlávok titkos története című regényét.

A könyv először a FISZ táborba vezető kisvasút zakatolása közepette került a kezembe. Egyetlen rövidke részlet meggyőzött arról, hogy én ezt a könyvet akarom, mégpedig nagyon. Úgy harangozták be, mintha Hunter S. Thompson Félelem és reszketését beraknád Ukrajnába, ám nem egészen erről, avagy nem így van szó, de csalódás helyett a könyv letehetetlenségével szembesültem.

Jön Mordor, és felfal minket hősei lengyel hátizsákos turisták, akik „hardkort” és kalandot keresve utaznak Keletre. Csavargásaik fő úti célja Ukrajna. Vonattal, zörgő busszal járják be a vidéket, sztorikat gyűjtenek, amelyeket aztán – kellően felturbózva – eladnak hasonló tartalmakra éhes honfitársaiknak. A lengyel szerző úgy tekinti Ukrajnát, mint a tudatalatti terepét a lengyelek – tudatosan nyugati – mentalitásában. Mindamellett azonban a könyv a lengyelekre jellemző és a mai Közép-Kelet-Európában kivételesnek mondható mobilitás és kíváncsiság apológiájaként is olvasható.

Főhősünk (ahogy a szerző, Ziemowit Szczerek is) újságíró. Olyan újságíró, aki nem vetimeg az alkoholt, sem a drogokat, szereti keresni a kalandokat és a szokatlan, lepukkant helyeket. És rákap a gonzóra. Utazásai közben a legvadabb, legelborultabb történeteket keríti, amiknek a valósághoz maximum annyiközük van, mint egy tengericsillagnak a fára mászáshoz. Itt van például az, amikor egy gyógyfüves néniről ír, aki állítólag el tudja mulasztani az alkoholizmust, aztán kicsit túlságosan belendült a tolla:

 

“Maciek főszerkesztő elolvasta, és azt mondta, jó, de mi lesz, ha a mi csajaink is ezt fogják csinálni a piás pasijukkal? Mi lesz, ha az emberek megmérgezik egymást, mi meg majd sorra kapjuk az idézéseket, hogy tőlünk jött ez a kurva jó know-how?
Hozzáírtam hát a cikkhez, hogy Leszja néne terápiája hosszabb távon nem ért semmit. A tönkrement nyelőcsövű pasik ugyanis most spiritusszal teli éjjeliedényen ülnek csupasz seggel, végbélnyílásuk nyálkahártyája beszívja az alkoholpárát. Így buliznak – hat pasi ül körben, letolt gatyával, szívják a staubot, és szép lassan egyre részegebbek lesznek. Szóval nemcsak, hogy semmi eredménye a dolognak, a tetejébe ízléstelen is az egészt, és már a saját nőik se tudnak rájuk nézni. Mi több, az éjjeliedényeken tartott ivászatok tavasszal kiköltöznek a szabad ég alá, és az alkoholisták Leszja néne keverékétől tönkretett nyelőcsövükkel lassan az ukrán táj állandó elemévé válnak.”

A regény, avagy történetfüzér, érdekes szociográfiai helyzetjelentés a lengyelekről és az ukránokról, illetve a kapcsolódó nemzetekről, rengeteg agymenéssel, és még annál is több elfogyasztott potencianövelő Életerő balzsammal. A hátizsákos utazgatások a kietlen ukrán földeken és falvakban óhatatlanul a nagy ázsiai backpacker hullámot juttatta eszembe, rengeteg a párhuzam, ahogy mi, a fejlett európaiak megyünk és a nyálunkat csorgatjuk a lepukkant és elmaradott Ázsiára, ők, fejlettebb lengyelek mennek, és Ukrajna mocskán élvezkednek, mélyenszántó következtetéseket levonva. Szczerek valahogy mégis humorral és szarkazmussal, de szeretettel fogja meg a témát, kicsit Kusturicásan, kicsit Nick Hornbysan. Abszolút élvezhető regény még akkor is, ha magasan teszünk a vad-keletre.

Décsy Eszter

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu