Archív

Tegnap este meglestük a Helmet budapesti fellépését a Dürer Kert középső termében. Az augusztusi kánikulában kitűnő nyáresti programnak ígérkezett a new yorki banda koncertje. Ezúttal a 2016-os Dead to the World lemezükkel tértek vissza Európába, hogy a 13 állomásos turné keretében hazánkba is ellátogassanak.

Köztudott, hogy az 1989-ben alakult amerikai zenekar szeret a magyar fővárosban időzni. Az együttes 2008-ban lépett fel először a hazai közönség előtt, az elmúlt években pedig számos alkalommal tették tiszteletüket kis hazánkban, főleg az énekes-gitáros Page Hamilton jóvoltából, aki szinte belezúgott Budapestbe. A kilencvenes évek egyik legnagyobb hatású amerikai rockzenekaraként ismert Helmet számos formáció zenei munkásságára volt hatással; többek között a Tool, a Pantera, a Mastodon, vagy a Limp Bizkit is hivatkozási alapként jelöli meg a zenekart.

Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a kilencvenes évek metálszcénájának új dimenziót nyitó zenekara a mai napig őrzi különlegességét, amely mással össze nem téveszthető stílusjegyekben foglalható össze. Page Hamilton frontember a „gondolkozó emberek metál bandája” címszóval illeti saját zenekarát. Ők voltak azok, akik képesek voltak hidat alkotni a metál és az indie-rock között. Habár soha nem értek el olyan sikereket, mint mondjuk a Nirvana, zenei hatásuk vitathatatlan. A Helmet ugyanis mindig kilógott a sorból, nem tartozott egyik trendhez sem. Kialakította a saját stílusát; a hard rock, poszt hardcore, grunge jegyeken alapuló egyéni ízt.

A koncertre készülve beleakadtam a House of Painnel közös Just Another Victim c. szerzeménybe és a tavalyi FEZENes HOP fellépés (respect!) méltó folytatása volt a tegnap esti Helmet koncert. A bandát még nem láttam élőben, ezidáig nálam ez kimaradt, viszont rengeteg szépet és jót olvastam a színpadi teljesítményükről és úgy általában a banda szimpátiafaktoráról. Nos, nem vitás, hogy Page Hamilton gitáros-énekes a legszimpatikusabb frontemberek egyike. Ugyanakkor a precíz, kimunkált hangszerhasználat és a banda tökéletes színpadi teljesítménye az első hangoktól rabul ejtett és ez így is maradt a koncert végéig. Előzenekar nem lévén a zenekar bőven kitöltötte a műsoridőt. A sorlemezeket ismerve, hallgatva, élőben is arra a következtetésre jutottam, hogy bármely egyszerűnek tűnnek a témák, valójában se lejátszani, se megfejteni nem könnyűek, sőt. A zene iránti maximális alázat pedig utánozhatatlan fílinget ad a bandának. Nemhiába tartoznak a legjobb koncertzenekarok közé.

A Helmetre jellemző hibátlan előadás ezúttal is megvolt. A sztárallűröktől mentes, egyszerű kiállással, az agyas dalszerkezetekkel és ritmusképletekkel az együttesnek ismét sikerült a rajongókat elvarázsolni a teltházas koncerten.

Libus Ágnes
fotók: Zsiga Pál

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu